Harangszó, 1917
1917-04-06 / 15. szám
116. HARANQSZÖ. 1917. május 6. hogy az evangéliomot elvigye abba az országba, amelyikért Livingstone meghalt. Mikor odautazott, csak igen kevés bennszülöttet talált a rézdombokon ; hanem nyolcvan kilométerre északkeletnek volt egy város, ott létesítette a Plymouth (ejtsd : Plimut) Testvérek egyik missziói állomását, mely nagy sikereket mutathat fel. Egy másik fiatal skót is olvasta Livingstone Dávid könyveit s kedvet kapott azoknak a rézbányáknak kiaknázására. Meg volt győződve, hogy azokban a malakit dombokban találja meg a kulcsot Afrika szivének feltárására, a rabszolgakereskedés megszüntetésére. Williams Róbert bányamérnök és nagyszabású vállalkozásokra termett férfiú volt. Rábeszélte az embereket, hogy egy nagy társaságot alakítsanak ama vidék kincseinek felkutatására és kihasználására. Grey György, a volt angol külügyminiszternek Grey Edvárdnak testvére találta meg az első gazdag érctelepet. Ennek még nincs húsz esztendeje. Williams ernyedetlen törekvéseinek eredményeként a Fok város kairói vasút, mely hosszában végignyulik egész Afrikán, öt éve átszelte a belga határt; ennek közelében van a kiterjedt rézöv. Azóta abban a helyzetben van az ember, hogy Fokvárosból egy hét alatt kényelmes vasúti kocsiban 3.900 kilométert megtéve eljuthat a Kongovidék középpontjába. A belga Kongo délnyugati sarkában van Katanga tartomány. E tartomány fővárosa Elizabethville 1911-bengom- bamodra egy éjszakán nőtt ki a földből. Bányászok, kereskedők hivatalnokok százai, bennszülöttek ezrei özönlöttek oda. Van abban a városban villamos- világitás, vendéglő, szálloda, mozi, vannak széles utcák, nagyiveletek és egy óriási kohótelep ; de protestáns misszió állomás mindeddig nem volt. Nyassza tartomány misszió állomásairól százával mentek a keresztyén benszülöttek Elizabethvillebe dolgozni és egyre kérték a misszionáriusokat, hogy küldjenek embereket, akik foglalkozzanak a benszülöttek tízezrekre menő munkás seregével, mert azok még misszionáriust soha nem láttak. A nyugati tengermellék felé utaz- tomban látogattam meg feleségem társaságában ezeket a bányákat 1907- ben. 1913-ban tértünk vissza, miután három évet Lunda tartományban töltöttünk s felkutattuk ennek az érintetlen földnek rengeteg erdőségeit, a lakosok nyelvét Írásba foglaltak, s előkészítettük az utat az állandó munkásságra. Most visszajöttünk a vasúthoz. Mit találtunk? Mikor 1913. junius 6-án a vasutat végre Kam- bove-ig vitték, a korcsmák és aljas mulatók már megelőzték a vasutat. Nem volt egyetlen tisztességes hely, ahol a bennszülöttek, vagy a fehérek összegyülekezhettek volna. Nem lehetett semmiféle könyvet vásárolni. Megérkezésünk napján egy bennszülött elibénk futott az utcán és kért, hegy rendeljek neki egy énekes könyvet. Fehérek jöttek és olvasni valóért könyörögtek. Könyvkereskedésünk megnyílt, még mielőtt tető lett volna a fejünk felett. A benszülöttek, akik olvasni tudtak, bibliákat és énekes könyveket rendeltek, az Írástudatlanok különböző nyelvű ábécés könyveket kértek. Könyvárusokat küldtünk ki a vasútvonalon könyvekkel és iratokkal. Most már van ott egy nyomdánk, amelyik hetenként biblia verseket nyomtat, van vasárnapi iskolánk, van olyan iskolánk, amelyikben harminc egynéhány bennszülött ifjút képzünk ki evangélistáknak. Sajnos azonban csak egy misszionárius és a felesége vannak ott; legalább még egy misz- szionárius párt kellene küldeni. N. K. Ima háború idején.*) Óh mennyei Atyánk! Halld meg esdeklésünk: A béke idejét engedd már megérnünk. Vess véget végre a hosszú háborúnak Légy őre hazánknak, kedves otthonunknak. A sokféle bajtól, Isten, szabadíts meg S hozd ránk örömét az édes békességnek. Tudjuk bársérezzük, mind azt megérdemlénk, Óh mert igen sokat, túl sokat vétkezénk; Bár e világ tőled elfordult hűtlenül, Megérett arra, hogy ne hagyd büntetlenül: Mérsékeld, Istenünk, méltó haragodat Szüntesd a háborús nyomorúságokat. Hű harcosainkra terjeszd ki gondodat Ne kelljen türniök nélkülözés miatt. Ókét állandóan védd a harci vészben, Segítsd meg türelmes keresztviselésben. Életüket óvd meg: visszatérhessenek, Kedveseikkel még együtt élhessenek. Vigasztald a gyászba jutott családokat, Kik most elveszítik az ö támaszukat. Híveid elhagyni nem fogod, ígérted, Rájok bár a tartós keresztet kimérted. S akik levetkőzték már földi részüket, Kiket elhívtál, hogy megdicsöitsd őket, Kárpótlásul vegyék a sok szenvedésért Az örök hazában a hervadtlan babért. Sebesültjeinket, óh gyógyítsd meg nekünk, Láthassuk még őket munkálkodni velünk. A nagy pusztulásban végkép ki ne vesszünk, S reményinktől fosztva, kétségbe ne essünk. Tekints, Isten, a bús fogságban levőkre, Nyomorúságokban légy segítségükre. Tartsd jó egészségben, védd sérelmek ellen, *) *) Ezt az imát Mikusza János káplár irta tót nyelven a komáromi helyőrségi kórházban; megjelent a „Stráz na Sione“ egyházi lapban, magyarra fordította Vitális Gyula. Óvd halálos fagytél téli hidegekben. Legyen türelmük a hosszú távollétben Bízzanak a viszontlátás reményében. Hiszen majd a szörnyű háborúnak végre A te kegyelmedből eljön kívánt vége. Hozd meg ezt mielébb, óh édes istenünk. Békesség kapuját végre nyisd meg nékünk. Váltsák fel a népek a fegyvert ekével, Száradjon föl a könny, mely hullt özönével Zengjen fel az ének: A harcoknak vége! Köd homálya leszáll, nap jön föl az égre. A békesség napja, le se szálljon többé; Maradj velünk, Isten, maradj mindörökké. Amen. Német irás. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Akkor történt ez a kis história, mikor mindenféle jött- ment idegen náció ült a magyar hivatalokba, akik semmikép sem akartak arról tudomást szerezni, hogy Magyarországon vannak, a magyar föld termette kenyeret eszik. Varga András, az akkori kendi biró nagyon csóválta a fejét, amikor az első' idegen nyelvű hivatalos Írást kapta. — Micsoda ördöngös irás ez ? Olvasni sem tudom s amit valahogy el is olvasok, azt sem értem. — Tán deákul van, — jegyezte meg Panna asszony, a felesége. — Dehogy van deákul, dehogy! Hisz’ ha úgy volna, akkor eltudnám valahogy olvasni s pár szót értenék is belőle. — Akkor hát bizonyosan németül van, — mondta Panna asszony, fején találva a szeget. — Tyü, lehetséges ám! Ki olvassa el s ki magyarázza meg most nekem, hogy miről szól ? 1 — töprengett Varga biró. — Ott a Csiza gyerek, majd elolvassa. Tud ő németül, hisz’ harmad éve jött meg a németségről, ahol cserébe volt azzal a hirtelen szőke német gyerekkel, — nyugtatta meg Panna néni az urát. — Igaz, igaz! — helyeselt Varga biró. Küldj el érte azonnal valakit, hogy minél előbb megtudjam, mit akarnak tőlem azok a jött-ment csehek ? — Dejszen elmegyek magam, mert ha a cselédet küldöm érte, elmarad féldélig, — mondta Panna néni s uj kötényt kötött elébe, eliramodott az özvegy Csiza néni lakására. Nosza örült az özvegy néni, hogy még a biró ur is az ő egyetlen fia tudományához folyamodik. — Gergőm, fiam! Hol vagy ga- I lambom ? — kiabálta boldogan az I udvar közepén állva.
