Harangszó, 1917

1917-01-01 / 1. szám

1917. január I.

I. szám.

Vili. évfolyam.

v* &

f • ti'

k 1 J*' ír t

'

Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 f, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok GYÉKÉNYES-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KORMEND-re, reklamációk SZENTGÓTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

TARTALOM: Sáiitha Károly: Újévi ének. (Vers) — szm.: Jubileumi esztendő — Búcsúszó. — Csite Károly: A kis diák cipője.’(Elbeszélés.) — Szalay Mihály: Pajtások. (Vers.) — Somboryné P. Margit: Zsozsóka. (Ver«.)-^- Kapi Béla: A kötelesség uti9. íFJbeo',élés.) — lOM-á.CHO'1"; üzenet. Szerkesztő vílfo7^? —: A vi!ágV|áhor,i eseményei — A Harangsró tv>rselve.

••'Újévi ének.

Dallama : Mint a szép híves patakra.

Uramisten, sziklaszálunk,

Te örök, Te szent, Te nagy! Énekünkbe Hozzád szállunk, Erősségünk csak te vagy.

Isten, oh mi Istenünk, • Intéseddel légy velünk:

Ez az élet bár múlandó,

A szeretet maradandó.

Add, Atyánk, hogy égjen bennünk | •' Az ember s honszeretet,

i S ha tovább kell még szenvednünk,

Állj őrt fejünk felett.

Isten, oh mi Istenünk,

1 Oltalmaddal légy velünk,

Add áldásod a hazára,

. S a magyarok királyárai

Áldd meg Isten kedvesinket, Buslakodók seregét És vezérelj haza minket,

Hol szebb a föld, szebb az ég. Isten, oh mi Istenünk,

Vigaszoddal légy velünk:

Földön, égben életet nyer,

Ki honáért-hal meg, ha kell.

tJj reménység, légy köszöntve : Ujesztendö reggelén!

• vUrunk, hálán iát kiöntve,

! Áldunk eljövetelén.

; Isten, oh mi Istenünk, j Jóságoddal légy velünk!

Szállj fohászunk fel az égbe: Szállj le angyal: áldott béke!

SÁNTHA KÁROLY.

Jubileumi esztendő.

Nagy időben nagy esztendő küszöbére léptünk. Naggyá teszik'ezt az időt a világháború eseményei s nekünk evangélikusoknak enélkül is nagy esztendőnk volna a reformáció négyszáz éves évfordulója. A népek nagy próbája mellett minket ez az esztendő még külön is nagy próba elé állít. Nemcsak hazánk nemzeti ereje és élete van mérlegre vetve, hanem megméretik most evang. egyházunk

valláserkölcsi ereje és élete is. A kettős próbában ki kell tűnni rólunk mint magyarokról és mint evangélikusokról: mik vagyunk, mennyitérünk, milyen sors és hely illet meg bennünket a jövőben. Méltóknak kel! lennünk az elődökhöz s jobb jövőt kell készítenünk az utódok, számára.

Ki kell most fejteni magunkból minden lehetőséget; munkába kell állítani minden jó szándékot, minden jóra való készséget és tehetséget. A legkisebb is úgy tegye erejét a többiekéhez, mintha épen az billentené javunkra a mérleget. Isten mindenkinek adott valami kegyelmi ajándékot ; egyiknek ezt, másiknak amazt, egyiknek kisebb, másiknak nagyobb mértékkel; de akárhogyan osztotta el, minden ajándékát mindenkinek haszonra adta, hogy azzal híven sáfárkodjunk. (1. Kor. 12, 4 —11. Pét. 4, 10.) Vizsgálja meg kiki, ő rá milyen kegyelmi ajándékokat bízott az Úr és hogyan használhat velük az emberiségnek és Isten országának legtöbbet.

A reformáció jubileumi esztendejében gondoljuk végig a reformátorok küzdelmét, evangélikus egyházunk és