Harangszó, 1916
1916-05-21 / 10. szám
HARANGSZÓ. 75r 1916. május 21. ábavaló. De még sémi Borízű féifi hang kiáltott bele az éjszaka csendjébe s egy hegedű húrjainak zokogása hangzott. A nő telrezzent. ösz- szébb húzta magán fekete kendőcs- kéjét, kihajolt az ablakon s az előbbinél is halványabb orcáján, nehéz könnycseppek peregtek alá, amint egyenetlen léptekkel látta közeledni férjét, Sárréthi Aladárt. * Szerette egykor mindenki a falu fiatal földes urát. Szorgalmát, békésboldog házas életét példa gyanánt emlegették. Az a jószívűsége, az a könyörülő szeretete pedig, amely szerint édes apja volt az árváknak, gondviselője az elhagyottaknak, bátorítója az élet viharaival küzdőnek, — méltán biztosított számára olyan köztiszteletet, amelynél nagyobbnak nem örvendhetett senki a vidéken. De nemcsak az emberek szerették, kedves volt ő az Isten előtt is. Mert istenfélő lélek párosult a kebelében dobogó, nemesen érző szívével, amely szintén láttatni engedé gyümölcseit. A templom előtti díszes vasrácsozat az ő áldozatkészségéről beszélt. A harmadik harang valahányszor ünnepélyes búgásával Isten dicséretére hívogatta a gyülekezet kicsi seregét, mindannyiszor egyszersmind az ő hitbuzgóságát is hirdette. Meg is áldotta az Isten mind a két kezével I A jó szülőktől örökölt birtok évről- évre gyarapodott s szive legfőbb vágya is teljesült, amidőn házassága negyedik évében, a Mindenható jóvoltából, egy kis fiú gyermekkel ajándékozta meg hűséges hitvese. Nem volt ekkor Sárrétidnél boldogabb ember a világon. Kétszeres szeretettel vette körül hitvesét, csókjainak özönével fürösztötte a kis Aladárt s vérmes reményei már lelki szemei elé varázsolták annak jövendő fényes pályafutását is. — De miként a természetben a nyári nap hevét rendesen zúgó zivatar, akként az emberi szívben is az örömet bánat szokta felváltani. Sárréthinek szivében is bánat, keserűség váltotta fel az éveken keresztül érzett boldogságot. Sírba hanyatlott az ő szemefénye, egyetlen gyermeke. S az istenfélő Sárréthi e kemény megpróbáltatást nem tudta elviselni keresztyéni megnyugvással. Nem fájdalomtól áthatva, hanem Isten ellen való gyűlölettel állott meg egyetlen gyermekének koporsójánál, akit, miután emberi tudomány nem segíthetett rajta, élete kora tavaszán szakított ki a szerető szülők ölelő karjai közül a kérelhetetlen halál. — Szegény Sárréthi I Csak azt érezte, hogy szemeinek gyönyörétől, szivének legbensőbb örömétől fosztatott meg, amely sötét bánaton keresztül soha többé nem vezethet át örömsugár. Ezen megrögzött gondolata következtében, amint a kapát megcsillanni s a hideg göröngyöket lassan, tompán a kicsi koporsóra hullani látta, teljesen átváltozott lelkében. Minden aláhulló göröngy dobbanása, egy-egy újabb tőrdöfés volt vérző szívének, hogy kiirtson abból mindent, ami nemes, ami jó. Hiábavalók voltak a jó, öreg lelki- pásztornak vigasztaló szavai: megnyugodjék Sárréthi uram e vál- íozhatatlanba s ne fakadjon ki any- nyira Isten ellen. Hiszen a megpróbáltatás nem mindig büntetés, hanem sokszor csak vallásos jellem nemesbítésére, az Istenhez való tiszta, önzetlen ragaszkodás kimutatására szolgáló eszköz. — Sárréthi a rámért csapást Isten méltatlan büntetésének tekintette s feleségének kérlelő szavaira: ne kisértsük az Istent, ha a jót örömmel vettük, szenvedjük el keresztyéni türelemmel e megpróbáltatást is, — kegyetlen szavakra fakadt. Ne kisértjük az Istent ? Hát hol van az Isten ? Vagy Isten az, aki elvette tőlem egyetlen gyermekemet ? Nemi az nem Isten, Isten csak jó lehet, — nem ilyen kegyetlen. A kísértő szavak elhangzottak. És Sárréthi attól a pillanattól Istenével és önmagával meghasonlott életet folytatott. Nem ismert többé árvát, nem szegényt, elhagyatottat, kihalt szivéből a szeretetnek s a hitnek szép virága, könyőrület helyett a tékozlás, Istennek szent hajléka helyett a korcsma lett szivének egyedüli vágya. * Ez a Sárréthi kisértette haza magát akkor is muzsikaszóval s ezt a Sárréthit várta akkor is szerető hűséges hitvese. Oh mert mindent eltűrő angyali szive, Istentől él nérti tántorodó hitbuzgó lelke volt anrtak a szerencsétlen nőnek. Hiába következett szomorú nap után szomorúbb, boldogtalanabb év után boldogtála- nabb, hite nem rendült meg, reményé nem hagyta el. Élete sivatagában még mindég látni vélt égy tenyérnyi kis zöld helyet, melyen az új életnek forrása, a boldogságnak virága fakad majd számára. Míg férje korcsmába járt s hitetlenül káromolta a mindenható Istent, addig ő egyrészt hivő szívvel, buzgó lélekkel fohászkodott hozzá kegyelemért, vigasztalásért, más részt szeretetteljes szavakkal igyekezett visszatéríteni férjét a jó, az Istenhez vezető útra. Nem korholta akkor sem, hanem amint a szobába lépett kérlelő hangon szólt hozzá: — Aladár, ne tetézz bűnt bűnnel, alázd meg magadat Isten előtt, ő jó, ő megbocsátja eddigi vétkeidet s megáldja még házaséletünket. — Oh, de a megkérgesedett szivet meglágyítani nem lehetett. Nem tudott ő már imádkozni, hanem csak Istent kisérteni. — Nem ismerek én többé Istent ! — ha van, mutassa meg a hatalmát, sújtson le engemet, ha tud, ha.., Szava elakadt, szivéhez kapott s halva rogyott össze. * A jó öregasszonynak hangja elcsuklott és sűrűn peregtek alá könnyei. S amint szive mélyéből fakadó szavakkal kötötte lelkemre: bármily megpróbáltatás érjen is fiacskám majd az életben, viseld megnyugvással s ne kísértsd az Istent I — úgy éreztem, hogy nem mese volt ez, hanem szomorú történet. Kérjük azokat a cimszalagos előfizetőinket, kik lapunk jelen évfolyamának eddigi számait megtartották,] elő fizetésüket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a nyomdával fennálló kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját ssékhásában.) 78 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áröforgalommal.
