Harangszó, 1916

1916-10-15 / 31. szám

244.

HARANQSZO.

1916. október 15.

Harangszó.

— Igaz megtörténés. —

Irta : Koritsánszky Öttó főhadnagy.

Harctér, 1916.

Az állásaink egy falun húzódtak át. Egy dombról lejtett lefelé, aztán az első háznál bekanyarodott végig a fő-utca nyugati peremén. A főtéren (ha ugyan ennek nevezhetjük azt a térséget, amely minden orosz faluban a templom előtt van) kissé kifelé kanyarodott, mert a templomon túl meg már a muszkák voltak beásva.

Csönd volt. Nagy harci zajok után beállott csönd.

— Istenem! De régen nem hallottam harangszót — mond az egyik baka.

— Bizony, pajtás, már majd egy éve. Mert hogy itt nem is szabad semmerre se harangozni, amióta a harang szavát árulásra használták és a mi állásainkat, mozdulatainkat tudatták vele az ellenségnek.

— Milyen másképen is volt otthon. Mint megszoktuk volt a harang csil- lingelését, mégis hogy értettük a szavát: mit hirdet. És hogy szerettük, hogy a szivünkbe nyilalott és menynyire hiányzik most. Hej, csak meghallhatnám a harangunk szavát.

— Tudod mit! Meg hallod! Hallhatsz majd harangszót!

És az egész állásban szörnyű vágy fogta el a katonákat a harangszó után. Harangszó, ami az otthonra emlékeztet. Harangszó, amelynél az otthoniak a szentegyházba mennek, hogy értünk imádkozzanak. Harangszó, amely száll, száll magasan fel az égbe, az Istenhez !

És alig hogy alkonyodott, egyszerre csak — nini, micsoda szinte szokatlanná lett, de biz régen nem hallott hang — harang sirás. Sir, zokog meg-megakadozva, hol meg kong csupán, hol meg feljajdul, majd szives örömteljességgel csilingel.

Mindnyájan magunkba szálltunk.

Egyik társunk alkonyaikor ezer veszély közben kimászott az állásból s kötelet húzott maga után. Elment a haranglábig s rákötötte a harangra a kötelet. És ahogy a harang szava felzokogott, gondolatunk elszállott otthonunkba, a mieinkhez.

Talán ott is most harangoznak az esti imához s ott is most száll a harang hangjával a mieink imája a jó Istenhez.

Alig hogy a harang szava felhangzott túlról, a templom mögötti árokból méla bús zsolozsma hallszott:

az oroszok is imádkoznak. Az imában egyek voltunk. A harang szava magával ragadta lelkünket és békes- séges csöndben vonult le az éjszaka ránk is, a muszkára is. ..

A háború fegyverei.

Irta: Kapi Béla.

II. folytatás.)

»Tegyük fel, hogy tiz torpedóm volna, — mondja Orling, — 3—4 méter mélységben szundikálva a partba vájt, erre alkalmas üregben és parancsot kapok az éppen a látóhatáron megjelenő ellenséges hajóhad megsemmisítésére.

Előttem, talán egy kis asztalon, vannak elhelyezve készülékeim; tizenkét gomb állana kezeim rendelkezésére. Minden gomb mellé oda lennének irva a hozzátartozó torpedó tulajdonságai, robbantó ereje, gépezetének hatalma és a távolság, amelyre elvezethetem.

Minden gomb melló. oda lenne azonkívül irva, hogy mennyi ideig nyomjam, hogy a torpedót megindítsam. íme, észreveszek egy nagy hajót, amely az ellenség hadi formációját vezeti. Reányomom ujjamat arra a gombra, mely a legnagyobb és legveszedelmesebb torpedót fogja kiereszteni.

Talán 12 másodpercig. A torpedó egy erős rugó hatása alatt kiszabadul kötelékeiből.

Egy kis tü kihull belőle, amely eddig a mótorokat visszatartotta és megindul az én kis pusztitó-szerszá- mom. S nincsen semmi, ami a hajót értesítené közelgő végpillanatáról. Megnyomom a másik gombot s a második torpedót is megindítom az első után: a kormánylapátok a sugaraknak fogadnak szót, ezek pedig akaratomnak.«

Micsoda rettenetes kép tárul fel előttünk! Egy villamos gombot megnyomnak s kevéssel utóbb menthetetlenül elpusztul az a hatalmas páncélfalu hajóóriás, meg a kíséretében úszó cirkálók, páncélos hajók, melyeken egész sereg megtöltött ágyú várja a tüzelésre a jelt s ezer- és ezer fegyveres katona a kiszállásra a parancsot. És nincs menekvés, nincs kitérés, mert láthatatlan erő kormányozza az útjára bocsátott löveget s nem nyugszik addig, mig tüzoszlopot okádó robbanások után, hullámsirba nem temetkezik az egész hajó-flotta.

Vagy talán nem is olyan rettenetes ez a kép, hanem az ilyen találmánytól várhatjuk a háború megszűnését?

A mostani háború még inkább megnövelte a torpedó veszedelmét. Ugyanis eddig az volt a támadó fél hátránya, hogy az ellenséges hajó gyorsan észrevette. Nem tudta a hajót kellően megközelíteni, még mielőtt a torpedó kilövésére kerülhetett volna sor, régen megsemmisítették. Ezért fejlesztették a tengeralattjáró hajót s csodálatos eredményeket értek el vele. Még mindenkinek él az emlékezetében, hogyan sülyesztette el 1915. ápr. 27-én, monarchiánk egyik torpedóhajója, az U V., a nagy francia páncélost, a Qambettát. A nagy veszteség után az angolok csata-hajója, a Liverpaol jött az Adriára s útjában hat torpedó-romboló kisérte. Az U IV. torpedóhajónk mégis közelébe férkőzött és elsülyesz- tette. Ugyanígy elpusztult az olasz Amalfl, a Garibaldi, a Nereida.

Avagy ki ne emlékeznék az U 9 német tengeralattjáró hajóskapitányának, Weddigennek a nevére? Veddi- gen az északi tengeren portyázott kis tengeralattjáró hajójával, mikor egyszer csak három angol páncélos tűnt fel a látóhatáron több kisebb hajó kíséretében A tengeralattjáró észrevétlenül megközelítette az angol hajókat s első torpedója eltalálta az Aboukirt, mely rögtön elsülyedt. A többi hajó tüzelés alá vette az Ü 9-et, az ágyuk csak úgy ontották a tüzet. Hiába! Az U 9 már viz alá merült, de nem menekült, hanem inkább elsülyesztette a másik két hajót is. Rét óra alatt mind a három angol hajót a tenger fenekére küldte.

(Folytatjuk.)

Lábaink szövétneke.

A törvény Mózes által adatott; de a kegyelem és a valóság a Jézus Krisztus által lett.

Ján. 1, 17.

Békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen és kipusztitom az ártalmas vadat arról a földről és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket és elhullanak előttetek fegyver által.

3. Mózes 26, 6—7.

Annak okáért annál inkább igyekezzetek, atyámfiai, erőssé tenni hivatásokat és választatástokat; mert azokat cselekedvén, nem botlottok el