Harangszó, 1916

1916-10-15 / 31. szám

soha. Mert igy gazdagon fog adatni néktek a bémenetel a mi Urunknak , és a megtartó Jézus Krisztusnak örök ; országába.

2. Péter 1, 10—12.

Az Úr a király, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhő és homályosság van körülötte; igazság és jóságosság az ö székének erőssége. Tűz jár előtte és köröskörül elégeti az ö szorongatóit. Meg- világositják az ö villámai a világot; látja és megretteg a föld. A hegyek, mint a viaszk megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt. Az egek hirdetik az ö igazságát és minden nép látja az ö dicsőségét. Megszégyenülnek mint a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek ; meghajolnak előtte mind az istenek.

97. zsolt, 1—7.

Az Úr pedig igazgassa a ti sziveiteket az Isten szeretetére, és a Krisztusnak béketürésére.

2. Thess. 2, 6. i

Minden test meglátja az Istennek üdvözitését. Luk. 3, 6. '

1916. október 15.

A kötelesség1 útja.

Elbeszélés. Irta : Kapi Béla.

Tizenegyedik fejezet.

A Magyar Gazdakör.

Folyt. 28.

Mintha bomba robbant volna a szoba közepére, olyan hüledezve néztek maguk elé.

— Bizony úgy, vasárnap megalakul a Magyar Gazdakör.

Grünhut papa arca a rendesnél is sötétebb cinóber' színűre pirosodik. Vöröses bajuszát izgatottan rágcsálja, két kezével pedig nagyokat paskol a combjára. Grünhut mama elfelejti becsukni a száját s megriadt tekintettel mered az urára. Legnyugodtabban Lonci fogadja a hirt. Legfeljebb egy ' gondolattal tágabbra nyitja nagy fekete szemét ß csodálkozó nevetéssel, rosszul leplezett fitymálással méri végig a tanítót.

— Magyar Gazdakör!. . . Milyen finoman hangzik! Egész dallamos név, nem is név, hanem mennyei melódia, angyali szonáta, száz harso- náju szimfónia; igazi fülbemászó muzsika: Magyar Gazdakör!... És ugy-e, maga lesz az elnök, meg a titkár és a választmány 1 ..

j *, — Mire való? mondja ingerült hangon Grünhut. Az egésznek semmi érHARANGSZÓ.

telme. Csak kultúrát ne adjanak a népnek. Amig elhagyatott és ostoba, mint az eke elé fogott állat, addig boldog. De mihelyt teletömik fejét ismeretekkel s nyakába akasztanak egy csomó jogot és méltóságot, akkor egyszerre megkergül, mint a tehén, mikor dongó repül a fülébe. Hát mit akarnak ?. .. Miért nem hagyják nyugton a népet?

Sárosy László alig tud belevágni.

— Amit mi akarunk, az igazán nem veszedelmes!

— Egészen egyre meg!. .. Tudás, ismeretterjesztés, kultúra!. . Mindegyik badarság, nem a népnek valók !

— Hát azután mit csinálnak majd a Magyar Gazdakörben?... kérdezi komoly hangon Lonci. Szavalnak, felolvasást tartanak, énekelnek, vagy mit csinálnak ?

Sárosy László kedvetlenül vállat von. Bosszantja az az ostoba gőg, amit ennél a kérdésnél a család elárul. A férfi rosszul leplezett rosszakarata meg éppen bosszantja. Tulajdonképpen mit fél az egész dologtól? Az üzletét félti ? Nevetséges! Hiszen az egész bolt csak az aprópénzt hozza a házhoz, a fő a nagykereskedés, a sok bor és pálinka szállítás, meg a birtok, a termény, cukorrépa, krumpli közvetités. Talán a befolyását, a népszerűségét félti? Eh,ez sem valószínű. Valószínűbbnek látszik az, hogy azon emberek közé tartozik, kik magától a felvilágosodástól visszariadnak, fél a világosságtól, mert a nyitott szemű ember többet lát, a világos fejű ember jobban ítél, mint a butaságban, sötétségben éldegélő.

— Hogy mit csinálunk? . . ismétli a kérdést Sárosy László, — hát semmi különöset sem csináltunk. Csak éppen a szegény nép hóna alá nyúlunk s megvédjük minden igaztalan támadás ellen. Anyagi és erkölcsi

! jólétet akarunk. . .

Grünhut Lonci hirtelen felugrik az asztaltól s kimutat az utcára;

— Ni csak, megint ott mennek a csendőrök. Mit kutatnak tulajdonképpen, hogy minden nap itt mászkálnak? Nem tudod, papa? .

— A csendőrök ? Mi közöm a csendőrökhöz ?. . , Nekem nem jelentik, hogy mit keresnek . .

De azért behúzódik az ablak fülkébe s a lánya mögött kíváncsian nézi, melyik házba fordulnak be a kakastollasok. Azok egyenesen mennek s csak itt ott fürkésznek be az udvarba.

I A csendőrök váratlan megjelenése hirtelen végét szakítja a beszélgetés245.

nek. Egyik se bánta. Grünhut a kalapját kereste s azt mondta, hogy a község déli részén levő gyümölcsösét nézi meg. Grünhut mama az előbb érkezett újságok közt turkál, a fiatalok meg nekiindulnak a falu felső vége felé kanyargó útnak. A nap már ott mászkál a tarajos hegyek háta mögött s amint a szemben fekvő magas sziklahegy oldaláról visszaverődik bágyadt fényű arany sugara, mintha narancs színbe olvadó könnyű fátyolszövet borulna a virágos rétekre s zöld pázsitu halmokra. Az ut végén ketten jönnek lassú lépegetéssel: férfi és nő. Megismerik őket: a jegyző s Annuska. De ahogy közelebb érnek, hirtelen bekanyarodnak az egyik udvarba. Grünhut Lonci gúnyosra bigyeszti az ajkát.

. — Talán itt is beteg valaki?... Kérdi fitymálva s szavából kiérzik a keserűség.

— Lehet, mondja Sárosy, csakhogy mondjon valamit.

— Persze maga védi, — pattan fel a leány, pedig biztos vagyok benne, hogy mindenki makk egészséges abban a házban, legfeljebb egy nyávogó macska beteg.

— Az is lehet!... feleli közömbösen Sárosy. De hát miért izgatja magát, hogy a jegyzőék bementek abba a házba?

— Mert előlünk mentek be. Mert... mert azért mentek be, hogy velünk ne kelljen találkozniok !. .. Mert...

— És ha igy van ?. .

Néhány pillanatig nem felel, azután hirtelen megrázza vállait. Kacéran hátraveti fejét s úgy mondja:

— Igaza van ! Igy is jól van!...

Kedvetlenül mennek tovább. Sárosy

László egy ideig próbálgatja más irányba fordítani a hangulatot, de azután kedve szegetten ő is hallgatásba merül. Azon tépelődik, hogy tulajdonképpen milyen különös helyzetbe sodródik akarata ellenére. De hát mit tegyen ?. .. Gyáván megre- tiráljon, mert a nagyságos Grünhut ur a szemöldökét összehúzta. Hát mi történhetik ?. . .

Kezéhez hirtelen hozzáér Lonci bársonyos keze. Persze, itt van a baj! A Grünhut családnak nem a férfi, nem is az üzlet, a birtok ad jelentőséget, hanem a Lonci két szép szeme.

Lassanként kiérkeznek a faluból. Baloldalt a fák között elhagyottan sötétedik néhány romba dőlt házfal s egy csonkán maradt karcsú gyárkémény. Valahol sebes zúgással rohan a hegyi patak, meghallatszik a hangján, hogy szikláról sziklára pacs-