Harangszó, 1916
1916-06-25 / 15. szám
1916. junius 25. HARANQSZÓ. 115. van a faluban, ha ilyen időben is megengedik a hejehuját. A fiatal legények azonban máskép gondolkoztak. Az ő önérzetüket nagyon megnövelte az a tapasztalat, hogy egyszerre első legények lettek a faluban. Csak befordultak a korcsmaajtón, hogy kiélvezzék ezt a még soha nem érzett örömöt. Ha voltak is, akik otthon maradtak, lassanként mégis megtelt a korcsma. Csak épen lányok nem voltak. Azok többet hallgatnak az édes anya szavára, talán belátásuk is több van, mint az ifjaknak, nem mozdultak előbbi helyükről. Pedig az újdonsült első legények ugyancsak sorbajárták őket, ugyancsak hívogatták. Mikor Belényesiék háza elé értek, természetes, hogy azokat is hívogatták. Talán épen csak a tisztesség kedvéért, hogy ki ne hagyják őket, mert akkor már úgysem bíztak, hogy valamelyik édesanya mulatságba engedi lányát. Annál nagyobb volt meglepetésük, mikor ezek egész háznépükkel együtt felkerekedtek és indultak a hivó szóra. Estig mulattak, vigadoztak, nem bin- totta őket, hogy kivülök csak néhány szolgáló leány vett részt a mulatozásban. Nem érezték meg, hogy most nem a vigadozás ideje van. Nem érezték meg, hogy nem szabad vigad- niok, akkor, mikor vértől piroslik Sábáénál a Száva vize, vértől nedvesek Galícia hegyei, völgyei. Nem érezték meg, hogy az ő otthonukért is véreznek most százan, meg ezeren. Nem látták azokat a bánatos arcokat, akik mint az árnyék úgy suhantak végig az utcán, aggódva valakinek életéért, aki számukra kedves. Nem hallották a keserű panasz szavakat, amiket tőlük jobbra is, balra is mondottak. Nem hallották meg azt se, hogy a szerencsétlenség előtt senki se zárhatja be az ajtót. Ha meghallották volna, akkor se hitték volna el. Azt hitték az ő szerencséjüknek a háború se tud ártani. Minden vasárnap délután ott voltak a Belényesi lányok a mulatók között és pedig utóbb annál nagyobb önérzettel, mert lassanként mégis velük tartott a többi leányok nagy része is. Folyt a tivornya, a dinom-dánom minden vasárnapon, folyt akkor is, mikor az első, falubeli ifjú, hitves és édes apa elesettt; folyt a vigadozás akkor is, mikor öt-hat, tiz katonája a falunak halt hősi halált. S ugyanannyi házban sírtak s viseltek gyászruhát. De egyszer csak mégis vége szakadt mindennek, vége szakadt Belényesiék vigadozásának is. Elmentek az újdonsült legények is, csak a gyermekek, öregek maradtak otthon, igy hát nem volt, akivel vigadozhattak volna. Egy napon rendelet érkezett a faluba, hogy ötvennégy évig való férfiakból küldjön huszonnégy óra alatt á falu 50 munkást. Nem akart a nagy szám kikerülni, összeszedte hát az elöljáróság azokat is, akik minden segítség nélkül voltak, köztük Belényesi Jánost is. Kétségbeesve tördelte Belényesi Jánosné kezeit a válásnál,, hogy az ő ura ezt nem birja ki, belehal a nagy megerőltetésbe. Hiába, a törvény : törvény. Annak engedni kell. Fekete ruhába öltözött, feketébe öltöztette szép lányait is, Kisirt szemekkel lehetett látni őket késön-korán. Ez a csapás váratlanul érte őket, erre igazán nem számítottak. — Munkást nem kaptak, nyakukba szakadt a nagy gazdaság minden bajával, gondjával. Keservesen tapasztalták, hogy milyen szomorú napok virradnak arra a házra, amelynek feje a harcmezőn van. — Talán, ha muzsikáltak volna is a Majdsirszmég korcsmában, akkor se száradtak volna fel könnyeik. A csapás nem jár egyedül, — Belényesi Jánosné egy őszi napon hideg esőben .átázva meghűlt. Tüdőgyulladásba esett. Orvosság, könnyhullatás nem menthette meg. Temetési ének csendült meg a Belényesi ház udvarán, ahol pár hónappal előbb még vidám kacaj hangzott, ahol nem értették meg az irás szavát: »sírjatok a sírokkal.« A rákövetkező vasárnap két talpig feketébe öltözött zokogó leány állott a temelő egyik frissen hantolt sírja előtt. Édesanyjuk sírjához mentek ki a máskor vigadozó Belényesi lányok. Édesapjuk a harctéren, édesanyjuk lent a sir mélyén. Az őszi szél süvöltve csapkodja az őszi ólmos esőt a temető keresztjeihez és azt susogja: »Akik örülnek mintha nem örülnének ..« Imádkozzunk! A németországi evang. egyház ve- zérférfiai megszivlelésre méltó szavakkal fordulnak a német evangélikus néphez s az élő hit erejével, az Istenbe vetett bizodalom hatalmával általános, állapdó, igaz imádkozásra szólítják fel őket. Az erőteljes felhívásból közöljük a következőket: »Szorongatott hazánk minden tájékán, reggel, délben, este messze hangzik az imaharang szava. A középkorban gyakori ellenséges betörések idején keletkezett e szép szokás, amely Németország déli részének némely vidékén még ma is megvan egész bensőségében. Az ország többi részében azonban az utolsó két évszázad Isten és egyházellenes áramlata, megfosztotta ezen szép, régi szokást magvától, lényegétől. Csak az üres forma maradt meg hitben s imában elszegényedett korunk számára. Az imaharang szava kiváltképen falun csak a napot osztja szakokra, és csupán a munka kezdetét s végét jelzi. Töltsük meg az üres formát ismét tartalommal s fogjunk mindenütt kezet s élesszük uj életre a napközi imák szokását. Az imaharang figyelmeztesse a keresztyénséget Istenre, hogy hivó szavánál neki panaszolja gondjait, neki adjon hálát. Kiváltkép e vész és szenvedésteljes napokban intsen bennünket: Gondolj a távolban levő kedveseidre! Ők értünk küzdenek, mi imádkozzunk értük! ök szivük vérét kockáztatják érettünk, szálljunk hitünk egész erejével értük sikra ! Ha ők ágyuk dübörgése, szenvedés és halál közepette is folyton haza gondolnak, szenteljünk mi is elfoglaltságunk "közepette hálás em- kezetet nekik esdő imáinkban. E becsületbeli kötelesség elől ne zárkózzék el senki sem. Mindnyájatokhoz kiáltunk: Imádkozzatok velünk, ha szól az imaharang! Felhívjuk erre a férfiakat, nőket, aggastyánokat, gyerElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház- • tartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 83 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
