Harangszó, 1916

1916-06-04 / 12. szám

94.

HARANGSZŐ.

1916 junius 4.

randóságot, nemhogy még feleslegünk legyen ? Hanem.. . Talán... Hát mennyire volna szüksége tanító ur?

Talán ez volt az első szégyenkezése, de ki kellett mondania.

— Kétszáznyolcvan forint.

Az oláh elejti kezéből a kalapot, arca szörnyüködőre toreul.

— Kétszáznyolcvan forint ?... Uram Isten, lehetséges, kétszáznyolcvan forint ?. .. Hát azután minek az a tenger sok pénz I...

Sárosy Lászlót elfutja a méreg.

— Ugyan ne jajgasson annyit I Éppen a maga orrára kötöm, hogy minek a pénz. Kell, hát kell! Az a kérdés: tud-e adni, vagy nem ?

Az oláh mérgesen felfortyan, de azután megint alázatos mosolygás alá rejti az érzelmét.

— Jó, jó, azért nem kell haragudni. Mit tehetek róla, hogy nincs pénz ?

— Hát szóval nincs 1... Na jó, Isten áldja.

Az ajtónál visszafordul az oláh. Egy ideig áll, azután alázatos haj- longások közt visszasomfordál.

— Tanító úr, ha meg nem sértem, adok jó tanácsot.

— Na, mi az?

A gyerekek leteszik a tollat s hallgatóznak. Sárosy László észreveszi, gyorsan kezébe veszi a könyvet.

— Keressétek fel az olvasókönyvből a 122. olvasmányt. Olvassátok mind együtt. Vigyázzatok.

A gyerekek olvasnak.

— A nagy vadak vadászata rendesen igen nagy életveszedelemmel jár.

— Hát mit akar öreg ?

Az oláh zavartan forgatja kalapját, azután fojtott hangon súgja:

— Kétszáznyolcvan forint sok pénz, tenger sok pénz, tanító úr. Nem lehet minden bokorban találni. Hanem mondok valamit. Menjen a Grünhuthoz, annak van. Talán ad.

A tanító megütődve emeli fel fejét.

— A Grünhuthoz ?

A gyerekek elhallgatnak. A tanító rájuk kiált.

— Hát mért nem olvastok, haszontalanok ?

Egy kis vincogás után újra felharsog az egyforma éneklő# olvasás:

Van a nemes vad vadászatának még egy módja, melyet szintén nagyon sokfelé alkalmaznak. Vermet ásnak, abba erős hálót helyeznek, azután a tetejét befedik fagallyal, zöld lombbal, sőt rendesen valami kis állatot is oda kötnek csalétekül. Mikor azután a vad...

— Hogyan kérjek a Grünhuttól 280 forintot? Éppen csak hogy ismerem I

— Na. pedig attól kérhet. Másnak is ad, mért ne adna tanító úrnak?

A fejét csóválja, de már erőtlenebből mondja a nemet.

Rákiált a gyerekekre.

— Elég lesz az olvasásból, semmit sem tudtok. Otthon szorgalmasan gyakoroljátok. Aki holnap nem tudja folyékonyan elolvasni, azt bezáratom. Értitek ?

A gondnok már az utca végén baktat. Óvatosan körülnéz, azután befordul Grünhuték boltjába. Mikor kijön, akkor is nyalogatja a bajszára csordult pálinkacseppet. Folytatjuk.

Pünkösdi üzenet.

Még két hét s elérkezik pünkösd szent ünnepe. Az érző, komolyan gondolkodó léleknek mindig fájdalmas az a gondolat, hogy szerettei távol vannak s nincs alkalma őket biztatni és bátorítani. Különösen fájdalmas ez a gondolat nagy ünnepek közeledtekor, midőn a lélek fájóbban érzi az elszakitás gyötrelmét. Enyhítsük ezt a fájdalmat! Küldjük harctéren küzdő, kórházakban szenvedő testvéreinknek ünnepi üzenetet. Hadd érezzék, hogy ha a kötelesség elsodorta is őket, azért az itthoniak gondolnak rájuk s szeretetükben megőrzik őket.

A Pünkösdi lélek c. füzet ára darabonként 8 fillér, 50 példány 3 kor. 70 flll., 100 példány 7 korona. ^

A múlt héten a következő megrendelések : érkeztek: •

Saját rendelkezésre:

Luther Társaság 1000 péld., Ev. leik. hiv. Nagyvázsony, Ev. nőegylet Nagysimonyi 50—50; özv. Klein Józsefné Paks, Leik. hiv. Őrimagyarósd 30—30; Bobaiak 24; Balikó Lajos ev. leik, Kőszeg 11; Pomozy Lajos Budapest, Krajecz János Ujcsanálos 10—10; Varga Dénes ev. tan. Duka 8; Szabó Istvánná Kölesd 5 ; Kókai Lajos könyvkereskedése Budapest 2; Esp. hiv. Répcelak, Rotfuchs Já- nosné Tokaj 1 — 1 példány.

Szabad rendelkezésre:

Özv. Mesterházy Ödönné Mesterháza 100; Leik. hiv. Őrimagyarósd 70; Rothfuchs Já- nosné Tokaj 50; Krajecs János Ujcsanálos 40 példány.

Pénzadomány:

Bobaiak 14 K, Ev. egyházközség Kőszeg, Horváth Jánosné Duka 2—2 K, Bádogh I.-né Kőszeg, Fehér Elekné Ostfiasszonyfa, Tarján Margit Ostfiasszonyfa 1 — 1 K. özv. Kelemen Istvánná Ostffyasszonyfa 20 fillér.

Bobán a „Pünkösdi üzenet“-bői saját / használatukra a következők rendeltek: Őszi • Lajosné, Szabó Károlyné 2 2; Szelestey

Lászlóné 10; László Lídia, Bobay Ignátz, .

Csuka Jánosné, Baráth Józsefné, Somogyi Ji- nosné, Kovács Pálné, özv. Porkoláb Lajosné, Bokányi Jánosné, Baráth Lajosné, Móritz Mária 1 — 1 példányt.

Pénzadomány. Móritz Jenőné 1'60 K, László Gyula, Győrffy Károlyné, Szelestey Józsefné, özv. László Lajosné, Nagy Dénes 1—1 K, Büki Ádámné 80 f, Szabó Károlyné, 64 f, özv. Porkoláb Lajosné, Fülöp Sámuelné 60—60 f, Györffy Gyula 48 f, László Lídia, Györffy Károly, Baráth Józsefné, Fürst Jenő, özv. Péter Károlyné, Ambrus Jánosné, Györffy Elekné 40—40 f, Bak István 20 f, Bobay Ignátz, Csuka Jánosné, Somogyi Jánosné. Kovács Pálné, özv. Bokányi Sándorné, Bokányi Jánosné, Móritz Mária, Baráth Lajosné 16—16 fillér.

A világháború eseményei.

Morath porosz őrnagy, kiváló harctéri tudósító, a prágai Vörös Keresztegyesület javára felolvasást tartott az általános hadi helyzetről. Sorra vette az ellenséges hatalmakat és hiteles adatokkal bizonyította, hogy azok ereje s hadügyi taktikája sokáig a harcot már nem bírja. Franciaország eddig három millió embert veszített. Verdun védelmére nyolcszázezret összpontosított. Elég sok. Több, mint a támadó németek száma. De míg ezek a tüzérség előtérbe állításával s a modern támadó eszközök felhasználásával napról napra tért hódítanak, addig a francia sereg folytatva tavalyi yperni taktikáját s emberanyagát nem kiméivé, egyre-másra tért vészit. Az oroszok eddig ötmillió négyszázezer katonát vesztettek. Belőlük a támadó kedv már kihalt. Legszívesebben békét kötnének, de félnek tőle, mert eddig minden háború után lázadásban tört ki a hazabocsátott hadsereg. Az olaszok egy évig nap-nap után támadtak. Nem mentek semmire, sőt rosszabbul állanak, mint a háború első napján. Morath őrnagy kijelentette, hogy a történelemben példátlan az a vitézség, az a taktika s az az eredmény, amit a mi hadseregünk az olasz harc! éren felmutat. Most már az olaszok beláthatják, jegyzé meg Morath, hogy — enyhén szólva — tévedtek, amidőn határerőditéseiket megvivhatatlanoknak tartották.

Olasz harctér.

Déltirolban az olaszok mind lejebb és lejebb szorulnak. Vitéz seregünk győzelmesen haladt előre a lafrauni síkon s csakhamar eljutott a határig. Trónörökösünk hadteste már olasz földön kezdette meg heti munkáját s elfoglalta a Monte Torrn ena és a Monte Majo közé eső vonalat közel Arsierohoz, a lorabard síkság egyik