Harangszó, 1916
1916-06-04 / 12. szám
1916. június 4. HARANGSZÖ. 91. bennük I... Már most azt sem tu- V dóm, mit csináljak? A községi éji bakterral úgy áll az egyezségünk, hogy kap évi flzeccségül húsz pengő forintot pénzben, és egypár uj csizmát, aminek az ára ép’ felét tette csak ki eddig a készpénz flzeccség- nek. Hát hogyan adhatna most ki a község többet, majdnem háromszor annyit, mint eddig?! Azt a bolondságot nem tesszük meg, kifizetjük inkább a Bindi baktert készpénzzel... A csizmavételből tehát nem lett semmi sem. Bódis Istók, biró úr, ' * Csilinkó májsztertől a Bodzafa-vendéglőbe tért be egy kis vigasztalóra. Igaz, hogy drága a bor, még drágább a pecsenye, de hát Istók azt szokta mondani, hogy: „A cifra fejkötőjét a világnak, egyszer él az ember, oktondi tehát az, aki magától is sajnálja a jótl Tyuhaj, igyunk rája!“ Pityókosan, félre billent kalappal késő este dudorászott be Istók biró a Dörgös-község falujába. Az udvarán már várta a Bindi bakter. — No, biró ur, mégse vette meg a csizmámat ?! — Megvettem biz’, testvér, de képzeld el, milyen szerencsétlenség történt velem ? Botomra akasztva * hoztam a vállamon a gyönyörűséges jó csizmádat s mikor a Rába-hid közepére értem, lekapta a förgeteg a botról, belesodorta a viz kellős közepébe. Tudja a kő, merre viszi már a viz a drága csizmát, az én pénzemet! Bizony elég siralmas nekem, hogy most a saját pénzemet kell kiadnom a csizmádra! Dejszen nem is veszek én többé senki számára csizmát, hogy igy ráfizessek. Vedd meg Bindi csak magad a csizmádat, inkább nem sajnálok pár forinttal többet adni, mint amennyibe eddig került a csizmád... Tudod mit, testvér ? Tizenkét pengőt adtunk ki tavai a csizmádért, adok most tizenötöt. Ha már mindenkinek javítják a fizetését, javuljon a tied is. * Olyant veszel rajta, amilyent akarsz, — mondta Istók ravaszul. — Köszönöm, biró úí, a szivbéli jóságát ! Hát biz’ én is igyekeztem mindig böcsülettel szolgálni a falut, — hálálkodott a jámbor Bindi, mit sem tudván a csizma nagy áremelkedéséről. — Hát persze, no, az embernek csak van szive is! Gyere csak be a szobába, Bindi testvér! Kifizetlek azonnal, te pedig egy kis Írást adsz róla, tudod, a rend végett, mert nekem el kell számolnom a községgel s aztán azért is, hogy ne legyen többé senkinek keresete rajtam... A szegény zsellér Bindi bakter boldogan köszöntött el, de félóra múlva annál kétségbeesettebben rontott be Bódis bíróhoz. — Baj van!... Hiába van ! Nem fogadhatom el a tizenöt pengőt a csizma árába, mert most mondta a komám-uram, hogy egy pár uj csizmáért ötven pengőt is kell most fizetni ! Tessék a pénz, vissza adom I Bódis Istóknak ép akkor huzta- vonta lábáról nagy nyögések közt, Jutka asszony, a felesége a megkér- gesedett kordovány csizmát. Dehát a csizma igen makacskodott, hogy nem válik meg gazdájától, miért is Istók szörnyen bosszankodott, a csizmára is, az asszonyra is, de még jobban Bindire. — Nekem ne add azt a pénzt! Takarodj haza, Isten hírével, nincs több számadásom veled. Kifizettelek, te pedig írást adtál, hogy nincs többé semmi kereseted rajtam ! —- De csak nem kívánja, biró ur, az én káromat, pusztulásomat? — mondta Bindi rángatózó szempillával. — Mit bánom én, akármit csinálsz! Elég gondom van magamnak is. — Arra csak nem viszi kendet a lelke, hogy ilyen szegény beteges embert becsapjon, megkárosítson! — Kuss, kódés fajzat! nincs többé semmi beszédem veled. El menj békességgel, mert meggyűlik velem a bajod. Nem én csaplak be, hanem te szeretnéd a községet megkárosítani, mikor úgyis nemaddig a község nyakára kerülsz kódésnak.., — Haj, nincs.lelke kendnek, hogy igy megcsalja a szegény embert! Pedig tudhatná kend, hogy aki mást megcsal, az legjobban saját magát csalja meg. Mert előbb-utóbb tizszer- százszor annyit elvesz a jó Isten attól, aki amennyit ellop az embertársától, — mondta Bindi könnyes szemmel. # — Édes apám, keljen föl hamar! Baja van a Hetyke ökrünknek. Hozzá sem nyúl az abrakhoz s fel sem tudom kelteni! — rohant be Pista legényke (múlt héten sorozták be őt is katonának) kora reggel a szundikáló apjához. Bódis Istók úgy leugrott ijedtében az ágyról, hogy kissé meg is iramodott a jobb lába bokában. Sántikálva sietett ki az istállóba. — Baj van... nagy baj! S aztán több is jöhet utána, mert az Isten százszorosán s többszörösen is elveheti elveszi a tolvajtól és csalótól a lopottat! — mondogatta Istók magában, mélységes megdöbbenéssel s lelki megindulással a beteg szép állatja mellett állva. — Fogd be, fiam azonnal a lovakat a kocsiszekérbe! Elhajtok a városba az állatorvosért, — szólt aztán megtörtén, alázatos hangon a Pista legényhez. Egy óra múltán már a városi utcákon zörgött Bódis Istók szekere. S először is nem az állatorvos háza, hanem Csilinkó Dömötör csizmadia mester műhelye előtt áll meg. — Aggyék csak elő újra, de rögtön májszter ur egy pár csizmát! Nem bánom, ha ötven pengő lesz is az ára, de jobb legyen annál, mint amilyent tegnap mutatott. Jóravaló, böcsületes ember a bakterunk, tehát jó portékát érdemel... A jó csizma előkerült s az alku is megtörtént. Másfél óra múlva már Dörgös irányában verte föl Bódis szekere az országúti port. Rajta ült az állatorvos is, de nem lett rá valami nagy szükség, mert a Hetyke javulóban volt s jóizüen ette már a jászolból az illatos szénát. Tábori posta. Kedves fiam, amint leveledet olvastam, úgy éreztem : reménytelen szürke időben vetted kezedbe a tollat s borongón fájdalmas hangulat verte hatalmába lelkedet. Ahány sor, anyi kétely, ahány betű, annyi aggodalom. Mi lesz a családdal, a gyenge asszonnyal, a neveletlen gyermekekkel? Mi lesz a kis Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 80 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
