Harangszó, 1916
1916-06-04 / 12. szám
Vli. évfolyam. 1916. iunius 4. 12-ik szám Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: K S.: Ének. (Vers.) — Bíró László: Ezt mondja az Úr I — Csite Károly: A bakter csizmája. (Elbeszélés.) — Tábori posta. — Lábaink szövétneke. — Böjtös László: Élet Volhiniában. — Kapi Béla: A kötelesség útja. — A világháború eseményei. — Pünkösdi üzenet. —- Ország-Világ. — A Harangszó perselye. Ének. Dallama : Jerlek hozzám, Krisztus mondja. Föláldozád értem magad, Nyomodban üdvösség fakad, Hitem dicső királya! Ha bánat kisér utamon, A szív benned én Jézusom, Nyugodalmát feltalálja. Isten küldött a földre le Téged, igazság fegyvere, Hogy előttünk világolj. Igéd vezérlő fénye legyen, Bűn és szívsebző félelem Maradjon tőlünk távol! Szent volt és tiszta életed, Megmérhetetlen szeretet Vitt gyötrelmes halálra. Megnyílt a sir, feltámadál, Atyád jobbján, mennyekbe vár A hűnek koronája. Taníts, én drága Krisztusom, Veled haladni egy utón, Reám bár fájdalom vár. A föld kincsével hitethet, Drágább a te szereteted A földi jutalomnál. Ha küzködöm kísértettel, Jézus, hozzád tekintek fel, És béke száll szivembe. A porba verhet csüggedés, Habár reményem éjbe vész, Példáddal fölemelsz Te! K. S. Kovács Sándor, Kis énekes könyv. 142 Ezt mondja az Úr. Irta : Biró László. Ezékiel 36. 24—26. Valamikor régen, az ókori világban élt egy sokat sanyargatott nép, mely annyi keserűséget látott évszázadokon keresztül, hogy a késő utókor méltán nevezhetné országát a siralmak, a szenvedések és megpróbáltatások országának. Izrael népe volt ez a sokat hányattatott nemzet, melynek történetét különösen ebben a vérrel és könnyel telt világban oly jólesik olvasnunk a bibliának ótes- támentomi részéből. Már a régi magyar költők is nagy szeretettel ha- sonlítgatták össze a mi történetünket Izrael népének történetével, mert azok a fájdalmak, amelyek felsírtak valaha a jeruzsálemi hegyek alján, — sokszor megismétlődtek már itt is a kúnhalmok országában, a délibáb és a futóhomok hazájában. A zsidó nép a legválságosabb időkben sem csüggedett el, mert vértenger árja fölött, a könnyek örvényében is mindig meghallotta az igazságos Isten biztató szavait. Micsoda szomorú idők voltak azok, amikor II. Nebukadnezár babilóniai király fogságba hurcolta Júda királyát a nép előkelőivel együtt. Gondoljuk csak el, milyen keserű lehetett annak a kenyérnek íze, amelyet a szomorú fogságban kellett elfogyasztani. A babilóniai vizek látása bizonysára eszükbe juttatta a hazai folyókat, hol a legelső gyermekálmot álmodták, azokat a kedves és szelíd tájakat, ahol ezer- szerte szebben virit a szépámyékú mandragóra, meg a narancsvirág. Még az égnek felhői is sokkal mo-
