Harangszó, 1916
1916-03-26 / 2. szám
1916. március 26. 2-ik szám Vli. évfolyam. [ : : | ! r Í | : | : Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 00 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. : 3 I I TARTALOM: Imrék Sámuel: Március idusán. (Vers.) — Kapi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Sántha Károly: Ének. (Vers) - Czipot! Géza.. Felelet két életbevágó kérdésre — Tábori, posta. — Az orosz fogolytáborokról. — Lábaink szövétneke. — Húsvéti üzenet. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Máreius idusán *) Rézéig a szép laoasz, napfény árad szerte, Megifjúl, megujúl a magyar nép lelfte; Szállongó széliénél felzendül a dal,- ElettünR áll újra a régi diadal. A ^esszu tel ufán hadd legyen már faoasz, Sajgó sebeinkre jéjjen meg a uigasz; PirRadjen fölettünfi. a béfie hajnala, íj>add legyen már nyugedt, beldeg ez a haza! ImreR Sámuel. Szabadság széni napján zeng az ereméneR, Dicsé' nagy magyareR érés IslenéneR; 2eng az éréméneR: 0áltf legyen NéRed! — Uóságes IslenünR, áldúa áldunR Téged; féldebeg a szicünR, Dezzád száll szózata, Esdoe ieRini Reád mesi széles e haza; Széles e hazában minden igaz magyar NemcsaR hegy dicséit, de Rémi is aRar. ■ Isten, Ri intézed az erszágeR sersát, Csillapítsd le, RérünR, a nészeR Dinárát; Mely mindig csaR béRét és nyugalmat aRart, Reszeruzd babérral a harcéi© magyart! *i Szerző Ég felé imádságos gyűjteményéből. A könyv ára 1 kor. 20 fillér, megrendelhető a bajai evang. Ielké6zi hivatalnál. Egy rettenetes hely. Irta: Fábián Imre. I. Mózes 28, 16 —17. „Bizony itt vagyon e helyben az Úr, de én nem tudtam ... Mely rettenetes e hely.“ Betette maga mögött Jákob a szülői ház ajtaját és idegenbe indult. Csak a válás percében állott előtte teljes tisztán jövendőjének szomorú képe. Minden mögötte maradt a családi hajlék ajtajának bezáródásával, ami szívének valaha csak kedves volt. A kedves otthon, ahol gyermekkorát töltötte, a körűié elterülő tejjel- mézzel folyó földdel együtt. A tágas síkokon, ameddig a szem ellátott búja fűpázsit, mit hatalmas zöld szőnyeg, gazdagon kihimezve a rét ezerszínti virágaival. A tágas síkokat, ahol az ég kékje a tőiddel egybeolvadni látszott, szelíden emelkedő halmok húzódtak. A halmok pálmákból, olajfákból, fügefákból zöldeltek. Csupa kedves látvány a szemnek. A rét virágain döngicsélő méhek szorgalmas serege itt az erdőben gyűjtötte össze szorgalmas munkájának gyümölcsét: a szinarany pompájával csillogó mézet. A síkokat, a halmokat nyájak sokasága népesítette be. A tejjel-méz- zei folyó föld volt ez. Ott volt az édesanya, édesapa, a testvér. Közülök az egyik bűnre csábította, a másikat megcsalta ő, a harmadikat álnokságával halálos ellenségévé tette. Amit ott látott, olyan kedves volt számára, hogy egyetlen gondolata volt: bírni azokat és uralkodni rajtuk. Uralkodás helyett most futás lett osztályrésze. Ahol egyedül úr akart lenni, ott nem talált egyetlen rögöt, mely számára biztos nyugalmat adhatott volna. A távolba kellett futnia, pedig minden göröngy, minden fűszál szívének minden vágya visszafelé húzta volna. Visszapillantani is csak lopva lehetett, nehogy időt veszítve életét
