Harangszó, 1916
1916-05-07 / 8. szám
1916. május 7. HARANGSZŐ. az a húsvéti Krisztus-szó, amit az emmausi tanítványokhoz intézett a feltámadott, győzedelmes Megváltó. A kishitüek kifogásolták az ártatlan istenfiának osztályrészül jutó szenvedést, kínoztatást, keresztfái halált. Azt mondták: nem lehet ő az igazi Krisztus, avagy nem lehet Isten a felhők felett, ő pedig megmagyarázza az írásokat, végigmegy a próféták jóslatain s megmutatja, hogy mind ennek igy kellett történnie s neki szenvedésből kellett felemeltetnie az örök dicsőségbe. Amint végiggondoltam a Krisztus mondását, egyszer csak elmosódott az ő töviskoronás alakja, téged láttalak magam előtt, édes fiam, és a többieket is mind, akiket szivem szeretete jogán nyugodtan szólíthatok édes fiaimnak. Eszembe jutott, hogy minden emberi élet elválaszthatatlan a szenvedéstől. De ez csak akkor szolgál javunkra, ha nem elégszünk meg azzal, hogy ezt leküzdjük, elhordozzuk, kibírjuk, hanem egyszersmind igyekezünk felhasználni lelkünk tökéletesítésére, életünk, nemesítésére. Nem a véletlen, nem a vaksors zúdítja ránk életünk sok-sok nyomorúságát. Hittel nézem szenvedésemet s meglátom abban Isten kezét, nem, még többet, meglátom Isten szerető atyai szivét. A húsvéti szózat szavával mondom: nem tudjátok-e, édes fiaim, szenvedő, küzdő, vérző, ezer és ezer veszedelemmel dacoló magyar véreim, hogy nektek mind ezeket el kell szenvednetek s csak úgy mehettek be a ti dicsőségtekbe 1. .. Ez pedig azt jelenti : úgy hordozzátok a szenvedést, hogy a szíveteket tisztítsa, lelketck emelje. Vezessen Istenhez, tegyen titeket az ő gyermekeivé, hogy mind abban, ami veletek történik, meglássátok azt, ami értetek történik. Nem a földi dicsőség a tontos, hanem az örökkévaló dicsőség. Nem az, hogy kapsz-e vitézségi keresztet, hanem hogy kapsz-e majd örökkévaló koronát. Nem az, hogy mit mondanak az emberek, hanem hogy mit mond szived és lelkiismereted. Emberek Ítélete felett az a fontos, hogy hogyan itél a te örök birád: az Isten 1 Hát csak hordozzátok a keresztet, édes fiam. El ne felejtsétek, hogy mind ennek így kell történie. Ez az !steni „kell“, amit emberi szívvel és emberi erővel felfogunk és lelkünk javára fordítunk. Isten őrizzen meg, édes fiam! Szeretettel ölel • édesapád. Az uj időbeosztás. Nevezetes újítást hozott magával május elseje. Megváltoztatta házi s napirendünket. Azt tette kötelességünkké, hogy május elsejétől október elsejéig egy órával előbb feküdjünk le és egy órával előbb keljünk fel. Első hallásra kicsinyes dolognak látszik ez az intézkedés. Szinte mosolyogva jegyezzük meg, hogy hiszen mindegy: tíztől hatig alszunk-e, vagy kilenctől ötig; hogy gyermekeink nyolctól tizenkettőig vannak-e az iskolában, vagy héttől tizenegyig I Pedig akik így okoskodnak, azoknak nincs igazuk. Az újítástól főképpen két jó eredményt várunk: azt, hogy az uj munkaidőt az eddiginél jobban s eredményesebben használhatjuk fel és hogy egészségünket az eddiginél több sikerrel ápoljuk. Az időnek jobb felhasználása főképpen a városi lakosságra, az iskolákra és a hivatalokra vonatkozik. Falusi népünk, szorgalmas föidmive- löink s gazdáink eddig is munkához láttak, amint jókor reggel megvirradt, míg városokban, nagyobb községekben a polgári lakosság, az iparosok, kereskedők, tisztviselők, tanítók és tanulók eddig májustól októberig a régi számítás szerint csak 8, esetleg 9 órakor kezdették meg napi munkájukat. Az ezt megelező egy-két órai idő, a nappal legszebb, legegészségesebb és munkára legalkalmasabb ideje felhasználás nélkül tűnt el mindennap. Ha naponként legalább egy órával előbb kezdi meg mindenki kiszabott munkáját, az magával hozza a munkaidőnek s a munka eredményének megbecsülését, úgy az egyesek, mint az egész nemzet anyagi gyarapodását. Az uj beosztás egészségünk ápolása tekintetében is fontos, mert több időt tölthetünk künn a szabadban, jobban élvezhetjük az üde tiszta levegőt, többet tartózkodhatunk napsütötte helyeken. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a halandóság ott legnagyobb s a tiidővész ott pusztít leginkább, ahol az emberek elzárkóznak a nap verőfényes sugaraitól. A korai fölkelés és korai lefekvés lehetővé teszi a nap melengető és gyógyító erejének okos felhasználását. Üdvözöljük azért az új időbeosztást, mert azt várjuk tőle, hogy okos felhasználással nemzetünket gazdagabbá és egészségesebbé teszi! K. Gy. 61. Lábaink szövétneke. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ö utaira és mi járjunk az Ö ösvényein, mert tanítás Sionból jö és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde ki ítéletet teszen a pogá- nyok között és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszökéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákobnak háza, jertek járjunk az Úrnak világosságában! Ezsaiás könyve. 2, 3—5. Mert ezt tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálvány imádó, nincs öröksége a Krisztusnak, és az Istennek országában. Efezusbel. 5, 5. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol vagy megtartásomtól s jajgatásomnak szavától. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. Pedig te szent vagy, a ki Izráel dicséretei között lakozol. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. Zsolt. 22, 2—6. És megmosván testünket tiszta vízzel, tartsuk meg a mi reménységünknek tántorgás nélkül való vallását, mert igaz az, a ki Ígéretet tett. Zsid. lev. 10, 23. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bizik benned. Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! Vidá- mitsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelke- met. Mert te Uram jó vagy és kegyelmes és nagy irgalmasságu mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. Fi- gyelmezzól Uram az én imádságomra és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. Zsolt. 86, 1—7. Van valakije a harctéren, vagy a sebesültek közt a kórházban ? Úgy fizessen számára elő a HARANGSZORA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal.
