Harangszó, 1916

1916-05-07 / 8. szám

1916. május 7. HARANGSZÓ. 59 illetőnek, hogy most rajta van a sor s a próféta asszony szentélyébe ve­zette. A várószobába nem jött visz- sza senki. Szobájának föld alatti ki­járója volt. A szoba, amelyben Le- normand az embereket fogadta, nem volt nagy, az ajtón megfigyelő nyílás volt, amelyen keresztül a jósnő idő­ről időre kitekintett, félve a megle­petéstől. Korának legcsunyább asszonyai közé számították. Egyik szeme üveg­ből volt. Fején magas szőrme sapkát viselt. A szoba falán egy csomó ki­tömött bőregér volt felszegezve szár­nyával, különféle baglyok stb. A gyöngébb idegzetű látogatóra mindez mély benyomást gyakorolt. Ünnepi csend uralkodott a szobában, csak a kártyák keverését és neszét lehetett hallani. A látogatót bőrszékbe ültette, egy szemével erősen és áthatóan rá­nézett, mély basszus hangján meg­kérdezte korát, kedvenc állatát és kedvenc színét. Miután a látogató válaszolt neki többé-kevésbbé remegő hangon, hoz­zálépett, újból mélyen szeme közé nézett, a kártyát elébe tette s paran­csoló hangon így szólt hozzá : „Emelje meg 1 “ Ha látogató nem engedelmes­kedett azonnal, akkor a jósnő türel­metlen lett, lábával dobbantott, s kü­lönféle szavakat mormogott, melyek bizonyára nem voltak áldás kívánsá­gok. Becsületére legyen azonban mondva, azt sohasem tudakolta, hogy hogy hívják a látogatót, mi a társa­dalmi állása és sohasem figyelte, hogy sokszor nem éppen kellemes jóslásai milyen benyomást tettek reá. Mikor a jóslással elkészült, megnyomott egy gombot, a szolga bejött, bólintott fe­jével s mint valami láthatatlan ke­zek kivezették a szobából. A jóslá­sért járó összeget, mely sokszor egy látogatásért ezer frankra rúgott, egy másik szolga vette át. A mostan élő híres jósnők közül kiemeljük Ida de Semiramis asszonyt. Szintén francia s a nyugalomba vo­nult jósnő madame de Thébes utód­jának tarja magát. Ida de Semiramis sokkal olcsóbb, mint elődje, mert egy órai jóslásért 5 frankot kér. Halvá­nyon pislogó olajmécs mellett jósol. 78 kártyája van, abból mondja a jö­vőt. Egy francia újságíró kíváncsi­ságból elment hozzá s így írja le lá­togatását a híres jósnőnél: Először is megemeltette vele bal kezével a kártyát, azután össze-visz- sza francia, angol, olasz, szerb, egy­szóval „szövetséges* nyelveken ha­dart érthetetlen dolgokat. Később azonban érthetően így beszélt: „Lá­tod itt a sok kémet és a sok pompás bátor, friss katonát, kik harcolnak ?* Az újságíró persze mindebből a be­szédből nem látott semmit, csak puszta — kártyákat. „Látod a romo­kat, a tüzet, amely mindenfelé ég és a székesegyházakat, melyek össze­omlanak ?“ — Az újságíró csak kár­tyákat látott. — „De látod itt a pom­pás, csodás diadalmat ? A három arany serleget három egymást követő sor­ban ?“ Hogy igazat adjon neki az új­ságíró, azt mondta, hogy látja. „Ez a győzelmet jelenti. Franciaország győzelmét az egész vonalon.* Hogy igazat mondott-e, azt be akarta bi­zonyítani a jósnő azáltal is, hogy ta­nácsot kért egy fekete tyúktól, de az is csak azt kotkodácsolta : „győzelem, győzelem I“ „És hogy megy az üzlet ?“ kér­dezte végül a francia újságíró a jós­nőtől. „Nagyon jól gyermekem“ — hangzott a válasz. Ida de Semiramis látogatóival nagyon családias han­gon beszél. „Szobám sohasem fog kiürülni. Számunkra semmisem előnyö­sebb, mint a háború. Gyere csak hozzám pénteken, különösen ha 13-kára esik, akkor csodát fogsz látni nálam. Különösen a férjes asszonyok keresnek föl: egyiknek ura van lö­vészárokban, a másik hetek óta nem hallott felőle stb. Jóslásommal meg­nyugtatom az embereket.“ Sajnos nem kell éppen külföldre mennünk, hogy jósokat és jósnőket találjunk. Van nálunk is elég. Küz­deni kell ellenük nem csupán a ren­dőrség közegeinek és a törvénykönyv szakaszainak erejével, hanem hitelvi meqgyözödéslöl is. A háborús jóslás babona s mint ilyen az istenhit el­lensége. Legyen a hit az, mely meg­győzi nemcsak a babonát, hanem az egész világot! E. j. A kötelesség útja. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Negyedik fejezet. Kísértés. Folyt. 8. Az ember élete órájának két mu­tatója van. Az egyik a külső idő múlását mutatja s az alföldi falvak­ban éppen úgy mozog előre, mint a hegyek közt. Legfeljebb kicsiny kü- lömbség mutatkozik az óramutató járása közt, öt perc, tiz perc, no ti­zenöt perc az már egy kicsit sok. A másik mutató az ember lelkében mu­tatja az idő múlásának gyorsaságét. De bizony ezt a mutatót nem finom munkájú acél rugók és rézkerekek, hanem emberi érzések és gondolatok méregetik. Nyirkutason pontosan jár az óra. A piac közepén vastag, otromba to­rony emelkedik, s négy oldalán arany mutató járja az arany számokkal el­látott óralapot. Ez Nyirkutas egyetlen látnivalója. Hanem hiába igazítja he­tenként a falú kovácsa és hiába ügyel rá a jegyző bácsi, azért mégse tud lépést tartani azzal a másik mutató­val, mely Sárosy László tanító úr lelkében mutatja, hogy neki milyen gyorsan múlik az idő. Gyorsan ? Nem, arról szó sem lehet! Lassan cammog a mutató, mint a fáradt, öreg vándor. Néhány hétig felbuzdul benne a lel­kesedés, de azután az ő lelke is bele­csúszik abba a halálos fáradságba, melyben az iskolás gyermekei élnek. Oda kinn szürke felhőtenger befogja az őszi ég kékjét. Lassanként neki­indul a lassú csepergézés, s mindig sűrűbb, párhuzamos vonalakban hull az eső. Felenged a keményre tapo- dott út, tengelyig sülyed a szekér. Könyveket rak maga elé, de hamar félredobja. Átmegy az öreg jegyző­höz, de az többet hallgat, mint be­szél. Átnéz Grünhutékhoz. Az öreg néhány oláh emberrel lármáz az iro­dában, Lonci kisasszony pedig a vá­rosban van. Csak a ferde vállu, sanda nézésű Rudolf úr áll a pulpitos mö­gött s papírzacskóba'méregeti a sót. Na, ezt meg éppen nem szenvedheti. Alattomos, ravasz formájú ember, valami rokonféléje Grünhutéknak, ki tetszés szerint beszél okosan, vagy Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját ssékházában.) 76 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents