Harangszó, 1916
1916-05-07 / 8. szám
HARANGSZÓ. 1916. május ?. 5Ö. szítene ? Balgatagság mégcsak gondolni is, milyen magasak itt ezek a hegyek! Nézd csak Noé, fel tudná-e Istened vinni azoknak csúcsára a tengert, fel tudná-e vinni az Ararátra ? Ha özönvíztől félsz, akkor is oktalanul cselekszel, mikor bárkát építesz. Ez a hitvány bárka az első hullámütés súlya alatt összetörik és te elveszel nyomorultul. Nézd, itt ezek a hegyek, mennyivel okosabb dolog lesz felmenni ezek tetejére, felmenni az Ararát csúcsára 1 Ha már félsz, menj fel oda, építs ott magadnak házat, azután ne félj! így csufolódtak. Noé meg építette a bárkát tovább hitvány deszkából, de pontosan úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki. Ekkor váratlan dolog történt. Ami százhúsz esztendeig késett, az most valóra vált. Megeredtek az ég csatornái, a föld kútfejei felszakadtak. Viz borított el mindent. Kilépett medréből a Tigris, az Eufrátes és a többi vizek. Az emberek azonban, ha megijedtek is, még nem jöttek zavarba. A völgyekben folyt az áradat, felmentek hát a hegyekre, hogy ott várják be az áradat elmúlását. A körül levő magas hegyek, köztük az Ararát is biztatva tekintettek reájuk: ne féljetek, ennyire nem ér lel a legnagyobb áradat sem. Követték a hívó szót, csak azért is, mert a. viz egyre feljebb szorította őket. A rémület csak ott kezdődött, ahol a csúcsot elérték és az ár még nemcsak, hogy meg nem állt, hanem tovább növekedett. Összeterelt ott a csúcson embert és állatot, a szelíd bárány és a vad oroszlán, meg a haragos kígyó békén megfértek az emberrel. Valamennyinek szemében ott tükrözött a vad rémület. Már látták, hogy van olyan kéz, amely mindenhova elér, mindenütt megfoghatja az embert, már látták: igazak az Urnák mondásai és minden ő cselekedete állhatatos. Kiáltottak már annak az Istennek segítségéért, akit azelőtt kigunyoltak, akinek szavára Noé bárkát épített, annyival inkább, mert míg hozzájuk egyre közelebb ért a veszedelem, a bárka biztosan járt szemeik előtt a hullámokon. De hiában volt minden I Hosszútűrő az Úr, de megcsufolni nem engedi magát. Még néhány rémes-borzalmas óra, erőfeszítés kiemelkedni a hullámokból s azután összecsapott az ár fejük felett. Csendes lett minden, csak a hullámok morajlása hallott. Ararát sziklája, amelyben bizakodtak, amelynek csúcsára jobban építettek, mint az Úr szavára, számukra az ítélet sziklájává lett 1 Pár hónappal utóbb a rémes szikla megint kiemelte fejét a vízből, csupasz sziklái az ég felé tekintettek. Hatalmas szélvész által felkorbácsolt hullámok nyaldossák, csapdossák széleit, de nem tudják ledönteni. íme azonban ismét feltűnik a bárka. Rémes hullámok ragadják azt is tova. Ragadják egyenesen Ararát csupasz sziklája felé. A benne ülőkben meghűl a vér az aggodalomtól, imára kulcsolják kezeiket: Egek Ura, Atyja tarts meg most minket 1 Úgy látszik Ararát még nem lett elég embernek temetője, elakarja temetni a megmentett Noé háznépét is. Még egy pillanat, a rohanó bárka eléri a sziklát és áll csendesen, mint a legbiztosabb kikötőben. Valóban „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom az Urnák: Én oltalmam, váram, Istenem ; ő benne bízom.“ 91. Zsolt. Ahol annyian elvesztek, ott Noé újabb Ígéretet nyert arra, hogy nem borítja mindörökké özönviz a földet. A veszedelem sziklája számára a szabadulás sziklája lett. Folytatjuk még a történetet. Az emberek szivének indulatja ismét gonosz lett. Ismét oka volt Istennek megbánni, hogy teremtette az embert. Vízözön helyett most vér- özönt bocsátott a földre, amelynek borzalmai rémülettel, félelemmel töltik meg az emberi szívet. Van-e olyan elrejtett helye a földnek, amely kiragadhatná az árból, mely ellene megvédhetné ? Amit csak lehetett, mindent megpróbált az ember, de semmi hatalom nem tudta megtörni az Urnák hullámait. Nem is mer reájuk számítani az ember. A vizen járó Péterrel együtt sülyedni érzi mindenki magát, félve mondja mindenki azt az egy igét Péterrel: Uram tarts meg minket, mert elveszünk! És Istennek van ereje — egyedül neki van ereje — hogy e rémes árban is mentőszigetet vezessen elénk. „Elesnek mellőled ezren, hozzád nem is közelit“. Csak hivjuk segítségül az Ő nevét, csak emeljük fel szemeinket a hegyekre ! Az Ő keze meg nem rövidült, azt mondja Ararát csúcsa. Küldesse a harctéren, avagy kórházban levő hozzátartozóinak a HARANGSZÓT! Negyed-évre 90 fill.-ért, minden vasárnap állandó vigasztalót, hírvivőt, szórakoztatót küld annak, akit szereti j Híres jósnők. Orosz harctér, 1916. március 23. Manapság nagyon divatozik a jóslás és kártyavetés. Különösen azok az asszonyok, kiknek hozzátartozójuk a táborba vonult, keresik föl s veszik igénybe a jósokat, hogy megkérdezzék tőlük: szerettük erőben s egészségben tér-e vissza, jó sora van-e és a többi. Ha a mi felvilágosultnak mondott korunkban is gyökeret tudott verni a jóslás mestersége, elgondolhatjuk, mennyire divatozott oly korokban, melyekben a babona tartotta lenyűgözve a lelkeket. Lenormand asszonyról mondja egy amerikai hetilap, hogy fejedelmek és grófok keresték föl s velük a jósnő a prófétálást alaposan megfizettette. Lenormand asszonynak eleinte kis lakása volt Párisban és csak kevesen ismerték nevét. Mikor azonban állítólag egy pár olyan jóslást tett, mely később beteljesedett, neve elterjedt s nagy vagyonra tett szert. Gyermekkorában kitűnt már erősen fejlett megfigyelő képessége és éles esze által. Följegyezték róla, hogy 10 (tiz) éves korában a házban lakó cselédeknek, szakácsnéknak, szolgáknak sok oly dolgot megjósolt, mely később beteljesedett. 1790-ben már olyan neve volt Lenormand asszonynak, hogy már sikertelen és be nem teljesedett jóslásai sem ártottak neki. Nagyban emelte tekintélyét, hogy megjósolta egy fejedelmi előkelőségnek (Lamballé) halálát. A francia forradalom „hősei“: Robespierre és Saint Just gyakorta megfordultak házában, hogy kártyáiból tudják meg, mit kell és mit nem kell tenniök. Lenormand asszony állítólag megjósolta Danton bukását is oly időben, amikor a nép még istenítette és vakon bizott benne. Nem kisebb ember, mint Bernadotte is fölkereste kora híres jósnőjét. — igaz-e nem-e, bajos megmondani — kinek megjósolta, hogy egy északi birodalom trónját fogja elfoglalni, amit el is foglalt. Aki fölkereste a híres jósnőt lakásában, előszobájában, úgy érezte magát, mint aki egy nagyon elfoglalt orvos várótermébe lépett. Az asztalkákon könyvek, füzetek, újságok hevertek, hogy legyen mivel elmulatni az időt. Sokszor annyira megtelt a szalon, hogy alig lehetett helyet kapni. Időről időre megjelent egy pazar di- szű egyenruhába öltöztetett inas a váróteremben, mély meghajlások és tisztelgések között adta tudtára az
