Harangszó, 1916
1916-05-07 / 8. szám
VII. évfolyam. 1916. május 7. 8-ik szám. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Sárkány Kálmán: Megritkult sorok. (Vers.) — Fábián Imre: Ararát. — E. J.: Híres jósnők. — Kapi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Sántha Károly: Menyasszony imádsága elesett vőlegényéért. — Tábori posta. -- Az uj időbeosztás. — Lábaink szövetnéke. — Levelek a harctérről. — Pünkösdi üzenet — Tanítók árváiért — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. MegriiMi sereU ■Szétnézek az Urnák szent hajlékában, Melyben összegyűltünk imádkezni ma, A megszokott képet, Ijegy tömött sorokban Ülök ajakáréi szálljon Fel az ima, iába keresem. — Megritkultak a serek! a megritkult sorokban leginkább csak fiatal gyermekek, zekegé asszonyok [aggok Összegyűlt tömege borul zsámolyodhoz. Deli legényeink hol? hát a gondos apák?! Felelni ezekre könyek nélkül ki tud? ... lj>esi csaták után álmukat alusszák - A többi tárol még; haza ugyan hány Jut?! V Mint elhagyott fészkét jjazanágyé madár, Fényt hozó napsugár! börtön sötétje hiú, Meglátni önéit oly sziurepesre pár A táréiban küzdő, sokat szenredö szír. Jegy hazatérhessen, hegy itt térdelhessen, szirének, ki kedres, azzal mendra imát: Oh boruljon le lelkünk, bünbánates szírrel Imádkozna kérjük Istennek irgalmát. Párkány Rálmánné. Ararát, Irta: Fábián Imre. . 121. zsoltár: Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. A zsoltárköltő a hegyekre tekintett fel és ott segítséget talált. Segítségre minekünk is nagy szükségünk van, azért kövessük a zsoltár irót a magaslatok felé tartó útjában, mit is látott ott, mit látott az I. Araráton ? Az Ararátnak nevét mindnyájan ismerjük. Ismerjük két helyről is. Tanultuk a földrajzban, hogy az Ararát egy magas hegy Kis-Ázsiában, hogy azoknak csúcsait többnyire hó borítja, de azután tanultuk azt is ugyancsak az iskolában, hogy Noé bárkája ezen a hegyen akadt meg az özönvíz alkalmával. Erről Mózes I. könyvének 8. része a 4. versben tesz említést. De mégsem elég, ha erről a hegyről ennyit tudunk. A zsoltárköltő többet tud róla. Ennek a hegynek története össze van kötve az özönvíz történetével. Az emberek elszaporodtak a földön, de az ő szívük indulatra gonosz volt, Megbánta Isten, hogy teremtette az embert, elhatározta, hogy elpusztítja a föld színéről, özönvizet bocsát a földre. Mégis engedett nekik százhúsz esztendőt a megtérésre. Mindhiában volt az emberek ettek, ittak, házasodtak, mintha mi se történt volna. Noénak szólt akkor az Úr: építs bárkát, menj be abba a te háznépeddel együtt. Es Noé elkezdette építeni a bárkát, a hajót a tengertől távol, bent a szárazföldön, ott, ahol a hajóra sohasem volt szükség. Titokban nem készíthette, nem is akarta készíteni a nagy alkotmányt, a három- emeletes hajót. Látták embertársai serény munkáját. Nem kérdezték meg mit művel, kérdezés nélkül is tudták, hogy az özönvíztől akar a bárka által megszabadulni. Hogyan kacagtak rajta, mikor szorgalmas munkáját, a nagy hajót látták ? ? Balgatagnak, oktalannak tekintették, aki elvesztette helyes gondolkozását. Hát te még azt hiszed, hogy csakugyan lesz özönvíz a földön ? Több mint száz esztendeje Ígérte azt a te Istened és mégcsak az Eufrátes patakja se áradt ki azóta. Azt hiszed tudna lenni olyan özönvíz, amely mindenkit elve-
