Harangszó, 1916

1916-04-30 / 7. szám

54. HARANGSZÖ. 1916. április 36. tanító urat, mikor megérkezett. Az édes apám Nyiresvölgyön vasúti őr. Megörültem. — Na, ez derék ! Hát te ide jársz ?. .. A gyerek szeme felcsillogott. — Eddig nem ide jártam, tanító úr, de most az édesapám azt mondta, hogy inkább ide jöjjek a magyar tanító úrhoz. — Hát mikor indultál el otthonról ? — Négy óra után tanító úr. Elszörnyüködtem. — Négykor?... Három órát gyalogoltál ?. . . Aztán kibírod ?... A gyerek arcán kigyulladt az ön­érzet. — Ha jól kilépek, két és fél óra alatt is ideérek, tanító úr. — De hát, hogyan lesz télen ? — Azt mondta az édesapám, ha a tanitó úr megengedné, akkor is bejárnék. A posta-kocsi elhoz jó darabon, onnan meg gyalog is ideérek, ha nincs hófúvás. Kilencre, féltizre megérkezném s ha a tanító úr meg­mutatja a leckét, rápótolom délutánig. Behoztam neki a kávém felét. Az édesanyám azt mondta, jut neki is, de én úgy éreztem, hogy az enyém­ből kell adnom. Így azután ketten ittunk egy bögre kávét: én, meg a Kovács Ferkó. Azóta világosabbnak látom a tan­termet. A szurtos, karikás szemű arcok is megszépültek. Ennek a jóra- való, naponként három órát gyalogló magyar fiúnak lelkesedéséből fényes­ség sugárzik rájuk, a kötelességtudat, az akadálygyőző akaraterő sugárzása. Micsoda lélek kell hozzá, hogy valaki mindennap három órát gyalogoljon a magyar iskola, a magyar szó, a ma­gyar lélek kedvéért! Ezután én is már reggel hétkor bemegyek. Igaz ugyan, hogy csak a Kovács Ferkó ül a padban, de ha ő tud három órát gyalogolni, hogyne tudnék én félórával korábban fölkelni. Októker 18. Megtörténtek a látogatások. El­mentünk a jegyzőékhez. Igazam van, fiatal leány van a háznál. Gondol­tam, hogy a galamboknak van pász­toruk. A jegyző úr felesége meghalt, úgy vettem ki a beszédjükből, már meglehetős régen s most a kis An- nuska a ház gondozója. Egyszerű, igénytelen, szeplős arcú leány. Alig akad rajt nézni való, legfeljebb a gyönyörű barna szeme. No meg még egy, hogy mennyire örül az édes anyámnak. Egyszerre mellé húzódott s mikor az édes anyám megsimította az arcát, megfogta a kezét s nem is eresztette el többé. Szegény kis lány ! Milyen szomorú lehet egy fiatal lány élete falu helyen, édes anyai szere­tet nélkül!... A földbirtokos kereskedő urnái is voltunk. Ezt is jól sejtettem: zsidó kereskedő. A bolthelyiség rendes fa­lusi szatócsüzlet, keskeny hosszúkás szoba, megtömve árukkal. A pulpi­tus mögött jobbra ajtó nyiiik s arany betűs táblán egy arany felirás van. Biztosan az, hogy iroda. A pulpitus mögött elfüggönyözött ablaku üveg­ajtó vezet a lakásba. A földbirtokos ur különben egészen egyszerű közön­séges ember. A felesége is egyszerű asszonynak látszik. Mindketten fel­tűnő kedvesek, szinte kellemetlenül kedvesek. A belső szobából kilejtett a ház szemefénye : Lonci kisasszony. Magas, szép lány. Ébenfekete a haja, sötét szeme többet beszél, mint piros ajka. Öltözködésén, modorán meg­látszik, hogy ő a család középpontja. Azt hiszem: az apja, az anyja, az üzlet, a földbirtok és minden egyéb éppen csak az ő kedvéért van. Kü­lönben nagyon kedves leánynak lát­szik. Különösen jól esett, hogy az édes anyámhoz olyan figyelmes és gyöngéd. A pópánál egyedül voltam, de sem­mire sem mentünk egymással. Én ma­gyarul beszéltem, ő meg oláhul. Mikor látta, hogy nem értem az ő nyelvüket, magyar szóval tarkította beszédét. Hanem azt azért még sem értem, hogy miért nem szervezik a tanítói állásokat. A pópa, meg az öreg ta­nító látják el az iskolát. Ha jól em­lékszem, 160 az iskolába járók szá­ma. Nekem meg 32 gyerekem van, s egy csomó padom üresen áll. A tanítóról éppen olyan keveset mond­hatok, mint a pópáról. Hosszú sza- kállú, torzonborz szemöldökű bácsi. Hasonlít a pópához, — nagyon alázatos, a kapuig kiséii az embert s mindég mélyen meghajol. Nem szeretem azokat az embeket, kik olyan mélyen meghajolnak s nem néznek az ember szemébe. Még valamit fel kell jegyeznem. Két este egymásután megzörgették az ablakunkat. Szegény anyám szív­dobogást kapott. Kimentem, de sen- kitse láttam. Tegnap este pedig, mi­kor a jegyzőéktől hazajöttünk, va­laki követ dobott utánnunk. Az egyik ákáctörzsnek ütődött neki nagy erő­vel. Visszafordultam, néhány lépést visszamentem, fürkészgettem, de sen- kitse láttam. Hát ez vájjon mit jelent ? Folytatjuk. Húsvéti üzenet. Az a mozgalom, mit megindítottunk, teljes sikerrel járt. Nemcsak mi ünne­pelhettük meg itthon a keresztyénség nagy ünnepeit, hanem gondoskodhat­tunk arról is, hogy az evangéliom vigasztaló és erősítő szava eljusson a lövészárkokba, fedezékekbe, kór­házakba. Gyülekezetek, nőegyletek, intézmények, egyes egyháztagok ál­dozatkészsége lehetővé tette, hogy 10.000 példányt küldhettünk a harc­térre s a kórházakba. Fogadják a nagylelkű adományozók hálás köszö- netüket! Bizonyosak vagyunk abban, hogy köszönetünkben vitéz katonáink köszöneté is bennfog! altatik. A rendelkezésünkre bocsátott pél­dányokat úgy osztottuk ki, hogy a központi tábori lelkészi hivatalnak rendelkezésére bocsátottunk nagyobb tömeget, s ő azt hivatalból kiküldte a harctérre. Ezen kívül minden evang. tábori lelkészhez küldöttünk külön csomagokat. Az ausztriai kórházakba, valamint a magyarországi kórházakba az evang. lelkészi hivatalok közvetí­tésével juttattuk el a példányokat. Bécsbe külön 1500 példányt küldöt­tünk, a budapesti kórházak részére pedig, a Hadsegélyzó hivatal utján, 1000 példányt. Amit tehettünk, meg­tettük, hogy minden helyre kerüljön, ahol várják és kívánják. Részletes kimutatásunkat a követ­kezőkben közöljük: 1. K. u. k. Ev. Seelsorge Wien . . 3000 2. Evang. tábori lelkészeknek . . 2050 3. Evang. Centralverein für innere Mission Wien .................................1500 4 . Meskó Károly K. u k. Feldkurat Graz.......................................................200 5 . Pöttschacher István ev.' táb. leik. Sopron...............................................100 6 . Cs. és kir. tart kórház parancsnok­ság Pöstyén és Trencsénteplioz 100—100 péld.......................................200 7 . Evang. leik. hiv. Ungvár, Kassa, Miskolcz, Sátoraljaújhely 60—60. 240 8. Ev. Militärseelsorger im K. u. k. Epidemiespital Kassa, Miskolcz, Ungvár 50—50 péld. . . .150 9. Evang. leik hiv. Szombathely, Tren- csén, Eszék, Újvidék, Nagybecske- rek, Temesvár, Lúgos, Révkomárom, Brassó, Nagyvárad, Szeged, Deb- reczen, Eperjes, Kecskemét, Pécs, Veszprém, Baja, Nagykikinda, Szat­márnémeti, Szabadka, Zombor, Arad 50—50 péld...................................1100 1 0. Karl Hubatschek K. u. k. Feldkurat Pola, Via della Spekula 3. . . 50 11. Winkelmann K. u. k. Feldkurat Klagenfurt...............................50 1 2. Péter Boda K. u. k. Feldkurat Trient 50 13. Czirner Ödönné Nagyenyed . . 50 14. Hegedűs Jánosné Debreczen . 50 15. Evang. Pfarramt Laibach, Innsbruck, Brünn, Olmütz, Bielitz, Wienerneu­stadt, Marburg a. d., Zágráb, Me-

Next

/
Thumbnails
Contents