Harangszó, 1916
1916-04-30 / 7. szám
1916. április 30 HARANGSZŐ. 51. az utolsó levelében pedig nagy örömmel irta: „Arany metáliát kaptam, * Veronkám, szentem ! Nagy dolog ám ez. S még hozzá ép kézláb kerültem ki a nagy ütközetből. Talán a Te imádságod őrizett meg!“ Akkor is elhivatta a jegyző úr, hogy megmondja neki, milyen derék vitéz az ura, és hogy olyan nagy kitüntetésért holta napjáig való jutalmat fizetnek ám. Ő csak annak örült, hogy bántódása nem esett. Most is bizonyosan valami nagy vitézséget cselekedett Pista, azért hivatja a jegyző úr. Talán va- t lami nagy orosz-generálist fogott el, talán magát a fővezért, most aztán hazaeresztik örökös szabadságra, mert már kivette a háborúból a maga részét. Bizonyosan így lehet! Eloltja a lámpát ég sóhajtva ledől a kis fia mellé, aztán álmatlanul virrasztva számolgatja az óra ütéseit, amint bele-belekondulnak a nagy, sötét éjszakába. Megállt talán az öreg toronyóra, hisz egy örökkévalóság telük el egyik ütéstől a másikig ? És virradni se akar annak, kit a gond gyötör. Reggel lett mégis, legalább dolgozni lehet, ellátni a jószágot, fölöltöztetni a gyermeket, hisz hajnalban mégse 1 lehet a hivatalba menni I A jobbikkal váltja föl dologtévő ruháját és ahogy a ládában keresgél, a kezébe akad egy rojtosszélü fekete kendő, amiben még az édesapját gyászolta. Ijedten löki télre; dehogy kötné a fejére, hiszen nem halálhírt hallani megy I Elővesz egy törökös kásmir kendőt — jegybe adta egykor az urának, aztán megint visszakerült hozzá — azt teszi föl. Aztán kézen fogja a kis fiát és elindul — talán bátorságnak viszi a gyermeket magával ! Hiába van fölirva a jegyzői iroda ajtajára: „Hivatalos órák 8-tól 12 ig‘ — félnyolckor már hallatszik Bedőné félénk kopogtatása. „Szabadi“ Ott ül a jegyző úr régi Íróasztala mellett — fehérszakállu, barátságos öreg úr — s egy nagy ív vonalozott papírra sok-sok számot ir, egymás mellé, egymás alá. | Nyájasan tekint fel a belépőre: I "Te vagy fiam, Bedő Istvánná. Igen hivattalak I Nem tesz semmit, hogy korábban jöttél, hisz látod már dologban találsz. Mindjárt végzek az Írásommal, ülj le csak addig amoda a székre.“ Nagyokat szív pipáján a jegyző úr, s kis házisapkája alatt verejték ül ki kopasz homlokára, a számoszlopot pedig már kétszer is összeadta s mindig más eredményre jutott. De hogy is ne, mikor oda se gondol, hanem egész máson töprenkedik. Ügyes-bajos dolgában bölcs tanáccsal sok embert megsegített már, de most maga is elfogadna egy jó tanácsot, hogyan fogjon hozzá keserves mondanivalójához ?! Ennek a szegény fiatal teremtésnek, ki az izgatottságtól remegve itt ül előtte, hogyan lehessen azt megmondani : a te csillagod leesett az égről, és a te életed nem élet többé. — A te számodra nem hoz többé virágot a tavasz, dús terméssel nem örvendeztet a nyár, özvegy vagy immár, s apátián árva gyermeked. Óh, kinek legyen lelke e gyászos híradáshoz! Füstlepte aranyos rámában egy nagy kép csüng a falon, azon pihen meg az asszony tétova tekintete. A szabadság dalnokát Petőfi Sándort ábrázolja, amint átszellemült arccal, magasra emelve jobb kezét szavalja a tömegnek híres versét, amellyel lángragyújtá mind a szíveket. Meg is van írva a kép alján: Talpra magyar, hí a haza I Igen, az ő férjét is elhívta a haza, aki mindnyájunknak édes anyja, akinek védelméért nem szabad sajnálni se vért, se életet és el kell hagyni nőt és gyermeket... A kis fiú is nézi a képet, de más következtetésre jut: — „Anyuskám, nézd, mint kiabál az a bácsi ott a falon ? Haragszik talán, és minket fenyeget ?“ A jegyző úr feláll és megsimogatja a kis buksit, aki bátran reánevet szép barna szemével. Már csak el kell kezdeni valahogy 1 „Szép kis fiad van Bedőné, és okos is, látom!“ „Szépen fejlődik, hála legyen érte a jó Istennek! Vigyázok is ám reá, mint a két szemem világára. Ha ez nem volna, ki se vallanám a sok bánkódást az uram után. Szegény, J hogy megörül majd ha megjön és meglátja milyen kis legény tekere- dett fiából!“ „Majd ha megjön I Ha arra olyan biztosan lehetne számítani. Hej, sokan nem jönnek vissza azok közül akik elmentek. És akik hazajönnek sántán, bénán, vagy szemük világa vesztetten, kitudja, nem irigylik-e azoknak a sorsát akik mindörökre ottmaradtak, s végkép lerótták a nagy tartozást 1 “ Bedő Istvánná riadtan kapja föl a fejét, mint a nemes paripa, ha vészt szimatol, s élénken tiltakozik: „Ne tessék azt hinni, jegyző uram, az élet mégis csak a legdrágább kincsünk. Akármi nagy rokkantságot mérne is az Isten az én uramra, csak hazajöhessen, csak a kis fiát az ölébe adhassam, tudom, hogy nem kívánná a halált I Ha világtalan, néznék helyette az én két szememmel, ha nincsen lába, eltámogatnám, ha levágták a karját, dolgoznám kettőnk helyett, csak még egyszer a hangját hallanám! Az Isten nevére kérem jegyző uram, ne kerteljen tovább, mondja meg, mit tud az uramról ? „Szegény leányom, hát csak keményítsd meg a szivedet és hordozd békén amit az Ur reád mért, sok asszonnyal közös a sorsod most a világon. A te derék urad Limanovó- nál föláldozta életét a hazáért, hősi halált halt ..." Halotti sápadtság borítja el az asszony arcát s görcsösen szorítja magához kis fiát; egy pillanatra úgy tetszik mintha eltűnt volna belőle az élet, de hirtelen erőt vesz magán és kényszeredett mosolyra vonja sápadt ajkait: „És jegyző uram elhiszi ezt? Ez megint olyan mende-monda lehet amit a rosszlelkűek kitalálnak. Lám, a Fekete Jánosnak is holt hírét hozták, és harmadnapra hazajött szabadságra, még a hajaszála se görbült meg! “ „Ez nem mende monda — fiam — hanem szomorú valóság. Ne is áltasd magadat. Nézd, az ezredpa- rancsnokságtól jött meg a hivatalos értesítés, hogy Bedő István tizedes, sárfalvi illetőségű, nős, 32 éves, a 76. huszárezred 3. századából, a limanovói dicsőséges ütközetben eleElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházéban.) 75 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi ániforgalomnud.
