Harangszó, 1916
1916-04-23 / 6. szám
44. HARANGSZÓ. 1916. április 23. II. — Édes leányom, egyetlenem! Mondd, minek tudnál örülni ? Bármilyen drága legyen, megveszem neked ! — Akármit venne számomra édes anyám, csak itt kellene hagyni, nem vihetném magammal! Miért tudnék neki örülni ? — De nem mégy ell Nem szabad elmenned! Neked élned kell, mert kié lenne a sok vagyonunk ?I Kiért harcoltunk, kinek gyűjtöttük volna ezt a rengeteg vagyont, ha te itt hagynál minket ? I... — Előbb-utóbb azt is csak itt kellene hagynom, csak vendég lennék abban is. Olyan vagyonnak tudnék csak igazán örülni, amit a mennybe, a jó Istenhez is elvihetnék magammal... De ha olyan szegény vagyok I Inkább adósságaim: több bűnöm van... Titokban mindig adtam én a koldusoknak, szegényeknek — édes anyáméból és a szegény Éva néni tyuk fészkébe is én tettem mindég a tojásokat — édes anyáméból, mert akkor azt hittem, hogy az enyémet adom; mert akkor azt mondták, enyém lesz minden, pedig édes anyámat lopkodtam azzal. .. ugy-e megbocsátja azt nekem, édes anyám ?! — suttogta lázban égve a beteg leányka. — Ne, ne beszélj így, gyermekem I Megszakad a szívem I... Gyógyulj meg egyetlen magzatom, nem bánom, ha a fél vagyonúnkat is elosztogatod majd a szíved szerint I... Boldog mosoly ragyogta be a kis szenvedő arcát: — Köszönöm, jó anyám 1 Tán meggyógyít az Isten. Jótékony, csendes álom borult aztán szemére, aludt másfél óra hosz- száig s akkor is örömteljes, ismerős szavak ébresztették fel: — ... Ismételten ezerszer köszönöm galambom szomszéd asszonynak a nagy jóságát, hogy szíveskedett útiköltségre és egyebekre is pénzt adni I Aztán hallja csak, milyen különös, csodás szerencse történt velem I Csak úgy véletlenségből néztem meg imént a tyuk fészkét s uramfia, mit láttam ? 1 Szinültig tele volt friss tojással... Erzsiké félkönyökére emelkedett töl, úgy nézett édes anyjára az ídve- zültek mosolyával; — Anyám, édes jó anyám I Menynyire örülök, milyen boldog vagyok !.. Gyűlik már a mennybe vihető vagyonunk is 1... Ének. Keresztemmel, én Jézusom, Keresztedhez kívánkozom. Másutt, másutt hiába remélem Nem lesz, nem lesz megkönnyebbülésem, Sokszor látom, ez a világ Híveinek mily semmit ád; Megcsal, megcsal akkor is ha kedvez, Jókért, jókért nagyobb jókat elvesz. Jut kezéből kincs, gazdagság, Vele még több gond és aggság ; Percig, percig tartó gyönyörűség S holtig, s holtig gyötrő keserűség. Ki gyanútlan hívévé lesz, Leköti a földrögéhez: Pöljebb, följebb ne vihesse vágya Tisztább, tisztább szentebb, szebb világba. Ha meg lelkünk bánat tépi, Nincsen hozzánk szive néki; Búnkat, búnkat még gúnnyal tetézi, Tépett, tépett lelkünk összébb tépi. De Tehozzád vérző szivet Bűnös, borús bátran vihet: Árván, árván elvetve nem hagyod, Vár rá, vár rá gyógyító balzsamod, Megkönnyíted nehéz terhét, Megtisztítod bűnös íelkét, Cserélsz, cserélsz rosszat szépre, jóra, Földit, földit örökké valóra, Keresztemmel én Jézusom, Keresztedhez kívánkozom, Lelkem, lelkem ha szenved s csalódik, Nálad, nálad megvigasztalódik. 5ZALAV MIHÁL'?, Lábaink szövétneke. Várni fog az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, ő késni fog, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az Ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik öt várják. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakói, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ö kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel neked; És ad nektek az Úr kenyeret a keserűségben és a nyomorban vizet és nem kell többé el- rejtözködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted : ez az ut, ezen járjatok, ha jobbra és balra elhajoltok! És megutáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nekik. És ad esőt a magra, a mely- lyel a földet beveted és a kenyér, a föld termése bö és tápláló lesz és széles mezön legelnek nyájaid ama napon. A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott, abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával. És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak. A holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását és seregének sebét meggyógyítja! Ezsaiás könyve 30, 18—26. íme hamar eljövök; és az én jutalmam én velem vagyon, hogy megfizessek mindennek; ,a mint az ö cselekedete lészen. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, amaz első és utolsó. Boldogok a kik megtartják az ö parancsolatit, hogy legyen nékik szabadságok az életének faján és a kapukon menjenek bé a városba. Jelenések könyve 22, 12—14. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én, segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad megbotoljon; nem szuny- nyad el a te őrizöd. 121. zsolt 1—2. Monda néki Jézus: Nem megmon- dám-e néked, hogy ha hiszel, meglátod az Istennek dicsőségét? János ev. 11, 40. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyújtották barázdáikat. Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét. Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont. Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fü, a mely kiszárad, mielőtt letépnék. 129. zsolt, 2-6 Ne vessétek el annakokáért a ti bizodalmátokat, melynek nagy jutalom fizetése vagyon, és a ki eljövendő, eljö és nem késik. Zsid. lev. 10, 35-37. Küldesse a harctéren, avagy kórházban levő hozzátartozóinak a HARANGSZÓTI Negyed-évre 90 fill.-ért, minden vasárnap állandó vigasztalót, hírvivőt, szórakoztatót küld annak, akit szereti
