Harangszó, 1916
1916-04-23 / 6. szám
Vll. évfolyam. 1916. április 23. 6-ik szám. Előfizetési éra 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Kovács Sándor: Husvé*. (Vers.) — Láttam az urat. — Hanzmann Károlyj Menekülés a halál torkából.— Csite Károly: Jákob forrásinál. (Elbeszélés) — Szalay Mihály: Ének. (Vers.) — Lábaink szövetnéke. — Kupi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért — A világháború eseményei. — Húsvéti üzenet. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. Husvét. Krisztus, te vagy élet s világ, Te törted el a bűn nyilát, Te győztél a halálon. Érettem adtad életed, Megváltott nagy szereteted Diadalmas királyom I Mit féljek, ha bú száll reám ? Az ég az én örök hazám ! Koporsó, bűn és félelem Nem győzhet többé lelkemen, Feltámadás vagy s élet! A tévelygés homálya már, Mint reggel a köd tova száll, Reánk ragyog a fényed I A sírnál új lét réve int A te ígéreted szerint.- Megváltóm, hittel áldalak, Oh jöjj, ha a kereszt alatt A csüggedés utoléri Bár elhozod végső napom, Az Úr ama nagy hajnalon, Feltámaszt sok kínodért. S örök megváltó Szeretet Megnyitod nékem az egetl KOVÁCS SÁNDOR. Láttam az Urat! Megértjük, hogy a nagypéntek utáni napokat olyan sötéteknek látták a tanítványok. Akárhova mentek, bárhova néztek, mindenütt nagy üresség tátongott feléjük. Elveszítették szeretett Mesterüket. Elragadták, keresztre hurcolták a Megváltót. Siró lelkűkben panaszosan hangzik a mindegyre megismétlődő gondolatat: mi pedig azt hittük!... Csak lassan, nagyon lassan értették meg, hogy Krisztust akkor is látniok kell, ha felhő fogja el előlük, akkor is hinni, bízni kell benne, ha körülötte minden romba dől. A feltámadott Krisztus azt az üzenetet hagyta tanítványainak: előttetek megyek Galieába, ott megláthattok !... Olyan a föld, mintha kishitű, remegő tanítványokkal volna tele. A világháború rettenetes borzalmasságai között az emberek nem látják, hogy most is előttük megy a Krisztus. Üszkös romokba temetkező falvakat, szétdöntött családi boldogságokat látnak, ezer és ezer derékban kettétört, fiatal, reményteljes életet, özvegyek, árvák sötét ruhás, gyászoló seregét, de nem látják azt az egyet, azt az egyetlent, ki előttük megy, mint világosság a sötétségben, erő az elfo- gyatkozásban. Legtöbben fejüket rázzák : nem, nem láttam az Urat! Pedig az Urat látnunk kell I Még a rettenetes események között is látnunk kell, hogy az Űr velünk van. Igazságos ügyért küzdve, szent tulajdonainkat védelmezve, szívünkben érezzük jelenvalóságát, ő a mi erőnk és bátorságunk. Sok vitéz testvérünkre ráborúl a halál éjszakája. Szemük megtörik, kezük elejti a fegyvert. De ők megtörő tekintettel is látják azt, aki husvét ünnepén kilépett sírjából s legyőzve halált és bűnt örök diadalt aratott. Óh milyen boldog az a lélek, amely élete utolsó pillanatában elmondhatja : láttam az Urat! Vigasztalást talál a síró anya, a gyászba- öltözött hitves, az apátlanná vált gyermek, is, ha nem végtelenségbe futó holttestekkel tele szórt halotti mezőséget lát maga előtt, hanem a húsvéti dadáitól fényes kertet, melyen végighalad Krisztus s szelíden ráhajol minden halottra mondom néked kelj fel I Ne csak a távolba óhajtsuk a Krisztust, hanem itthon a mi mindennapi
