Harangszó, 1916

1916-04-23 / 6. szám

42. HARANGSZŐ. 1016. április 28. életünkben is keressük meg a feltá­madott Krisztust. Úgy hordozzuk szenvedésünk keresztjét, hogy ne- csak a keresztet, hanem Isten kezét is érezzük magunkon. Úgy engedel­meskedjünk, mint egykor ő. Olyan érzülettel, önmegtagadással, olyan bűnbánattal s jobb élet után törő vágyódással keressük az Urat, hogy nyomdokain, örökkévaló példáját kö­vethessük. Akkor majd megritkul az önző, haszonleső, nyereség hajszoló embe­rek sora. Akkor majd igaztalan úton nem akarnak máról holnapra meg­gazdagodni azok, kiknek a háború nem megpróbáltatás, hanem nyerész­kedésre alkalom. Akkor a jóltevő szeretet, az önmegtagadás, a lemon­dás, a hit és Istenbe vetett bizodalom uj életet teremtenek s könnyek közt is felujjong bennünk a lélek: nem vagyok elhagyatva 1 belépett az én életembe is a feltámadott Krisztus 1 És én láttam az Uratl Menekülés a balál torkából. Irta: Hanzmann Károly. Egy német újság nemrég körkér­dést intézett olvasóihoz. A kérdés igy szól: „Hogyan menekültem ki a halál torkából?“ Csakhamar a vála­szok egész özönét vitte a posta. A borzalmas világháború számtalan ve­szélyes helyzete, a küzdelemteljes élet sokféle esetének vázolása megrázó példákkal felel a fenti kérdésre. Az első díjat azonban az alábbi történet hőse nyerte, aki ezt közölte: „Mint a természet szépségeiért rajongó em­ber — úgy mond — egy alkalom­mal nagyobb sétára indultam a hegy­vidékre. Már esteledett, amikor vissza­térésre határoztam el magamat. A vad­regényes táj festőisége, egyik oldalán a meredeken felnyúló hegy égbenyuló faóriásaival, a másik oldalán elhúzódó roppant mély hegyszakadék s annak mélyén tovarohanó folyó, annyira le­kötötte egész figyelmemet, hogy alig vettem észre a hátam mögött érkező gépkocsit, amelyben egy barátom ült, aki ép egy mulatságról volt hazatérő­ben. Felvett gépkocsijába, amely óri­ási sebességgel száguldott tova haza­felé. Kevés idő múlva szóltam bará­tomhoz, de ő nem felelt. Közelebb hajoltam hozzá s rémülten láttam, hogy keze elereszti a kormányt s oda dől ölembe. Szívszélhüdés érte. A gépkocsi pedig csak rohant a ve­szélyes pályán lefelé. Megállítani nem bírtam, mert nem értek hozzá, a ha­lál fiának tudtam magamat, s két­ségbeesetten vártam a minden pilla­natban bekövetkezhető elpusztulást. A kanyarulónál le is tért a nyílegye­nest száguldó gép az útról, s már már elveszettnek hittem magamat, amikor a kocsi egy nagy zökkenéssel megakadt egy sürü fás bozótban a szakadék szélén, oly formán, hogy a két első kerekével künn lebegett a tátongó mélység felett. Gondoltam arra, hogy most kiszabadulhatok ve­szedelmes helyzetemből, csakhogy a legkisebb mozdulattal félrebillent volna az automobil egyensúlya s mégis csak lefordultam volna a sziklahasa­dék mélyén zúgva tovasiető folyóba, így hát mozdulatlanul maradtam. Térdemen hirtelen elhuny barátom kihűlt tetemével, ezernyi aggodalom s kínok közepette töltöttem az éjjelt, mert segélykiáltásaimra csak baglyok és rókák feleltek. Végre reggel mun­kára siető emberek szabadítottak ki félholtan válságos helyzetemből. Oh mily borzasztó órák voltak ezek 1 Már a veszély első perceiben is vil­lámgyorsan elvonult lelki szemeim előtt egész életem sok bűnével, mu­lasztásával ; lelkiismeretem vádolt s már örök kárhozatra itéltnek láttam magam. Isten azonban megsegített, irgalmazott életemnek, s ezentúl azon leszek, hogy majdan lelkemnek is irgalmazhasson.“ Valóban megrázó történet. Isten ujja, Isten szava volt ez a szeren­csétlenség a történet hősére nézve. Észre is vette ezt, mégis szívlelte, s áldás fakadt a bajból számára. Isten ujja, Isten szava minket is figyelmeztet, nem is egyszer, hanem gyakorta földi vándorlásunkon. Há­nyán és hányszor merülnek el a ter­mészet, az élet szépségeinek bámulá­sába, élvezésébe s rohannak egyenest vesztükbe! Ha nem is ily feltűnő a legtöbb eset, de azért minden ember élete egyszer legalább válságos hely­zetbe forduló pon'hoz jut, amikor elvonul lelki szemei előtt egész múltja s feltárul előtte vigasztalan, borzasztó jövője. De a veszedelembe rohanó élet utján mindenkinél fellelhető ama meredek sziklapart szélén álló fa, a Jézus keresztfája. Nem vitt el még élted útja mellette ? I A golgotái ke­reszt Isten kereső, mentő szereteté- nek legnagyobb, legszentebb bizonyí­téka. Fennen hirdeti, hogy „úgy sze­rette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adá, hogy mindenki aki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.* Ha az élet gondjai, a szenvedésekkel telt vándorlások küz­delmei, avagy gondtalan napjaid kö­zepette, tovaszáguldó életed még nem állott meg Krisztus keresztjénél, oh tekints fel most oda 1 Nézzed, mint szenved a tövis koronás megsebzett, keresztre feszitett Isten fia, hogyan panaszkodik: „Én Istenem, én Iste­nem, miért hagytál el engemet!“ Azért kellett szenvednie, mert „a mi betegségünket ő viselte, és a mi fáj­dalmunkat hordozta; ő megsebesit- tetett a mi álnokságunkért, meg- rontatott a mi bűneinkért.“ Értsd meg, hogy mit hirdet nagy­péntek 1 Ember, bűnös, kárhozatba rohanó ember, a Krisztus keresztje megmenthet téged, akármily vesze­delmes is helyzeted, a szent és igaz­ságos Isten irgalmas megsegítő atyáddá lett, ha hivő lélekkel, reménylő szív­vel neki szenteled életedet. De ne tekintgess másfelé, ne akarj a tátongó mélység szélén a magad erejével, eszed „modern“ életfelfogásával s több efféle érveddel, szabadulást ke­resni. Bízzad egész életedet az Urra, akár kinn állasz, az öldöklő csaták hevében, ezer veszély között, akár otthon aggódsz, gyötrődsz, szenvedsz, oh fogadd be szívedbe a nagypénteki üzenetet: „A Jézus Krisztusnak vére tisztit meg minket minden bűneinktől 1“ Aki ezt hittel szivébe zárja és az Urra bízza magát mindenestül, annak szívében béke honol, bárhogyan tom­boljon is körülötte harc és gond, s bár­hogy veszélyeztesse élte útját, mert lel­kiismerete megtisztult a Krisztus vére által, élete megujhodott, a bűn és szolgaság bilincsei lehullanak, s vall­hatja a nagy apostollal: „Élek, de többé nem én, hanem a Krisztus.* Az ilyen ember valóban kimenekült a halál torkából, mert hiszen Krisztus urunk maga mondja: „Bizony bizony mondom néktek: aki én bennem hiszen, örök élete vagyon annak.“ így tehát a Krisztus Jézus golgo­tái keresztfájánál dől el úgy az egyes, valamint az egész emberiség sorsa, jövője. Isten ujja, Isten szava figyel­meztet téged is kedves olvasó, gon­dold át egész múltadat minden gyar­lóságával, tudd meg, hogy „nincsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk“. Felelj ma szíved szerint a Mindenható előtt, hogy mi is tulajdonkép tenéked a keresztről való tudomány ?“ Mert a keresztről való tudomány azoknak, kik elvesz­nek bolondság, nekünk pedig kik megtartatunk, Isten hatalmai“

Next

/
Thumbnails
Contents