Harangszó, 1916
1916-04-16 / 5. szám
1916 április 16 HARANGSZÓ. 35 állt az állomás előtti téren. A segédtiszt felolvasta a honvédesküt, amit f az öreg népfelkelők hangosan utána mondtak, azután a zászlóalj parancsnok mondott lelkesítő beszédet. Mire a felkelő nap aranyos sugaraival a tájat behintette, addig már a fekete csikó prüszkölve, fekete füstfelhőket fújva vitte a kis csapatot Oroszország határa felé. Az eskü, a lelkesítő beszéd és a Magyarország határán átvezető út, különös hatással volt Kocsis Józsefre. Úgy érezte, hogy minden megváltója zott. Az emberekben már nem látott ellenséget, ő is olyan harcos volt, mint a többi. De azért szégyelve húzódott meg a kocsi sarkában. Hiába I az emberek megtalálták itt is. Egyszer csak egy fehérruhás leány lépett fel a lépcsőn s mosolygó arccal cigarettával kínálta meg. Egy pillanat volt csupán s a válaszfal közte és az emberek közt ledőlt. A szolgálat nehéz volt. Sokat szenvedett ázva-fázva, éhezve, nyomorogva, de azért nem panaszkodott. Gyáva sem volt, mert a verekedést megszokta. Egyszer a századparancsnok megdicsérte. Ez volt életében az első dicséret, amit kapott és ez * oly jól esett neki, hogy örömében szeretett volna felkiáltani. Egy nap délelőtt megjelent a tábori lelkész és szép beszédet mondott, végül pedig imádság után Isten oltalmába ajánlotta a csapatot. Másnap mire a keleti égen a hajnal derengeni kezdett, a csapat elérte a mi ágyúink állását. Egy hadnagy odaszólt: — Öregek! ma átesünk a tűzkeresztségen, csak kitartás.“ Abban a pillanatban eldördült mellettünk négy ágyú. A csövek mintegy elbújni látszottak a hatalmas ágyuk testébe, mintha maguk is megsokal- ták volna, hogy akkora hang robbant ki belőlük. — Ez volt a jóreggelt. Ugatós búgással repültek a lövedékek 1 a magasba és azután mennydörgéssel és fehér füstfelhőket fújva robbantak odaát az orosz állások felett. A másik pillanatban óriási zúgás tölti be a levegőt és hat orosz gránát, pokoli dördüléssel robbant fel Kocsis József és baj társai közelében. Mikor a robbanás okozta por- és füstfelhő szétoszlott, csodálkozva látták, hogy nincs semmi baj. Kocsis József él s térdre borulva, szemeit az ég felé emelve, buzgón imádkozik. Gyermekkori imáit már rég elfelejtette, azóta nem tanult, imádságos könyv nem volt nála, és mégis tudott imádkozni. — Az ő imája szívből jött. Egyszerre mintha ezer vihar dühöngött volna, — veszett süvítés támadt. Golyók sziszegése, gránát és srapnelek búgása és a szerte-szerte repülő gránátszilánkok idegbontó zenéje töltötte meg a levegőt. A fák lombjai és gályái úgy hullottak, mintha egy rémes zivatar, jégesővel vonult volna végig a tájon. Az ütközet után újra gyülekeztek a kékruhás népfelkelők. A századparancsnok e szavakkal fordul a kissé megtogyott csapathoz : — Katonák, bajtársak 1. .. ma velünk volt a jó Isten 1 — velünk volt 1 itt járt közöttünk a földön 1 — Mert ha nem így lett volna, elvesztünk volna mind 1 Azután keresztet vetve buzgón imádkozott a ló hátán. (1914. aug. 27. M. L. fhdgy.). Kocsis József ott állt egy fa mellett. Látszott arcán, hogy szívében nagy küzdelem folyik. Küzdelem, melyben az új ember a régit igyekszik legyőzni. Egy bajtársát nagyon szerette, ez ha tehette mindig irt családjának. — Egyszer így szólt Kocsis Józsefhez. — Neked nincs anyád, feleséged? Nincsenek gyermekeid ? Ő lesütötte szemét és némán intett barátjának, hogy jöjjön közelebb. Azután lassan, csöndesen elmondott neki mindent. Akármennyire szégyelte, mégis őszintén elmondta, hogy fiatal korában anyját késsel támadta meg. Tudd meg, hogy milyen emberrel van dolgod! A jó barát mintha megijedt volna, de azután közelebb lépett, és vállára tette kezét. — Tedd jóvá, most jóvá tehetsz mindent 1 A haza is édes anyád, és, ha hiven szolgálod a hazád, anyád is megbocsát. És a tékozló fiú, kinek haza és szülői ház csak üres szavak voltak, meghatottan állt ott és remegő hangon mondta: — Jóvá fogom tenni I... Ettőlfogva egyedüli kívánsága az volt, hogy anyjának levelet Írjon és tőle bocsánatot kérjen a miért megkeserítette az életét. A levelet meg is irta és elküldte. Később egy őszi napon a kissé megfogyott csapat rohamra indult, s mikorra a távoli erdő mögött a felkelő nap vérpirosra festette az ég alját, Kocsis József is ott feküdt átlőtt mellel orosz földön. Jó barátja vitte biztos helyre. Egy tábori kórházba került. Lázálmában mindig anyjáról beszélt. Végre megjött az anya levele, melyben megbocsátott neki. A jó barát ott állt mellette. — Hol fogok feküdni ? A többinél ? kérdezte. — Igen, a hősök sírjában a többinél 1 a neved ott lesz az ő nevük közt. Megtört szemei még egyszer felvillantak. — A nagy időben megnyilatkozó hivó szó csodákat mivel. Az ő lelkét is megérintette és megneme- sftette. Elfelejtette elveszett életét s csak a boldog kimúlásra gondolt. — A hősök sírjában a baj társaknál 1 mondotta súgva, azután lehunyta szemeit és elpihent. . így történt. Ének. Dallama: Mennynek földnek teremtője. Óh áldandó Szentháromság Sóhajomra figyelmezz. Jövel, siess fő boldogság, Én Istenem kegyelmezz. Oh szerelmes szent Atyám, Légy nékem erős bástyám. Ölelgess szent szerelmeddel Örök szövetségedből, Takargass be védelmeddel, Adj részt örökségedből, Nézz égi irgalmadra, Egyetlen egy Fiadra. Oh egyetlen egy segítőm, Uram, Jézus, irgalmazzl Légy velem, én idvezítöm, Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz- tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház- tartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért • HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját ssékhásában.) 73 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
