Harangszó, 1916
1916-12-17 / 40. szám
VII. évfolyam. 1916. december 17. 40. szám. IM! Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. f lőflxetésl ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 80 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaevármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TÁRTÁLOM: ‘Csajbók Lidiké: Levél főhadnagy bátyámhoz. (Vers.) — Krón Ferenc: Mire neveljünk? — Koritsánszky Ottó: Maghalt a UirAly Fflfiiáti Jmo’:Esx.$z,k\ piros.búzavirág. — Lábaink szövetnéke. — Kapi Béla: A kötelesség útja. (Elbesz.) — Karácsonyi üzenet. — Tanítók árváiért Viíágnabc... eseményei. ország-Világ. T .T "'7'" Leiéi főhadnagy bátyámhoz. Kedves Pista bátyám I hozzád Írok, hoz- Aki tőlünk távol véded e szép hazát, [zád, Hallottam pontosan megkapod e lapot, 5 verseimet, benne, mindig elolvasod. Lágy szellő elhozza hozzánk a híretek, Mily vitézek, vagytok ti, magyar honvédekl Ha majd véget ér e gigászi küzdelem, Minek jutalma fesz a fényes győzelem, 5 ha majd leszáll közénk az áldásos béke: fessen fényt éltedre e napok emléke I i .„Nálunkegyhangúan telnekcsakanapok, Nappal dolgozgatunk, este olvasgatok; 5züleimék pedig, a kandalló mellett, Győzelmi hírekről halkan beszélgetnek. Nővérem fenhangon, boldogan olvassa, megtisztult szép Erdély — nincs ellenség rajta ! A menekült székely visszatérhet immár,. Rabló oláh-horda ott szerte nem dúl már. ' ...Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, Aki ilyen orvul támadt a' magyarra I * Reád is gondolunk, kedves Pista bátyám ! Emlegetünk sokszor, őszi napok folytán; Aggódunk is rajtad, nem történt-e bajod? Fényképedért hálás, nagyon hálás vagyok, Újság nincsen nálunk; hogy megvolt a [szüret, Szőlőnk, hála Isten,- már elég jól fizet, Emlékünkben voltál... csak jönnél már [vissza : Pincénkben mindig vár jó ó- s uj borocska! Kedves Pista bátyám! ha majd haza tértek, Dallal és virággal fogadlak én Téged! CSA.JBÓK LIDIKÉ. Mire neveljünk? Irta: Krón Ferenc. Oly kérdés ez, melyre mindenki talál feleletet és pedig: a vallásosság keretén belül neveljünk munkára, szorgalomra és takarékosságra. Alighogy észrevesszük az élet ezernyi ránk váró kötelességét, alighogy irányt leltünk, kibontakozik bennünk az önállóságra való törekvés, melyet a természet két irányból indít meg. Az önfenntartás ösztöne az egyik, a függetlenség szeretete a másik s mindkettőt a bölcs Teremtő oltotta belénk. Senki sem fogadhatja, hogy az ifjúban az önérzet, az önállóság érzete működik sokszor, midőn ellenkezésbe kerül az atyai vagy nevelői akarattal. S midőn a tapasztalat, az idő az ifjút férfivá érleli, megjelenik a társadalom küzdő terén, hogy tehetségeit kibontva és működtetve hozzájáruljon a boldogság és jólét kiépítéséhez. Vannak, akik a komoly munka helyett a szerencse hajszolásában töltik drága idejüket, a hiú ábrándok lassan szerte foszlanak s jó ha még marad erejök arra, hogy a komoly munkához visz- szatérjenek. Vannak, akik az élet hullámaiba vetik magukat, nekik mindegy, hogy a sors merre, hol töri össze sajkájukat. Vannak végre, akik a munkát, szorgalmat és takarékosságot választják utitársul. A háborús viszonyok igazolták ezt a három erényt, igazolták azt is, hogy többet munkálkodhattunk volna békében, szorgalmasabban felhasználhattuk volna a hatnapi munkaidőt, de takarékossabbak is lehettünk volna. y Csakhogy hiányzottak a nehéz viszo*
