Harangszó, 1916
1916-11-19 / 36. szám
1916. november 19. HARANGSZÓ. 285. néha kevesebbet, de hadd mondok én olyat is, amilyet emlegetni nem hallottam. Ismertem egy apát, akinek négy kiskorú anyátlan gyermeke volt. Ruházatuk hiányos, a téli sárt is mezítláb járják, sokszor nincs az asztalfiában egy falat kenyér, a .vindelyben egy kanálnyi zsir, sokszor nem ég a tűzhelyen hétszámra a tűz. Pedig az apának volt jövedelme bőven. A gyermekeknek azért nem jutott kenyér, mert olyan hívogató volt a habos sör, a sörös palack. Ami jö- vödelme volt, mind elhordta sörért hidegben, melegben. Mikor pedig felhevült, vagy lehűlt, didergő éh$ző gyermekeit sorra verte, ha kenyeret kértek. Dühbe jött, hogy a gyermekek meg nem értették, hogy kenyérre nem kerül a keserves jövedelem mellett. Alig jut néhány üveg sörre! Neki pedig innia kell, mert ha nem eszik, nem is iszik, nem győzi a nehéz családfentartó munkát. Egy hitves társat is ismertem, akinek nem volt senkije , csak egy felesége. Róla azt hallottam, hogy a legtöbbet dolgozik az egész környéken és a legnagyobb szegénységben, nyomorban él másodmagával. Amint megtudtam, a titok kulcsa az volt, hogy minden keresménye sörért vándorolt. Kenyérre már nem került. Az olvasó is tudna még e példák mellé újabbakat felsorolni, bizonyosan. Az sem titok, hogy e mostani háborúban az ellenség — mivel leverni nem tud bennünket — kiéheztetni akar. Elsősorban Németországban remél sikert ezen a téren, mert annak területe lakosainak számához képest, aránylag csekély. Hallottunk arról is, hogy Németországban egy- egy személynek 200 gramm lisztet szabad naponként elfogyasztani. Ez a mennyiség körülbelül fele annak, amit mi felhasználhatunk. Elgondolható, hogy német szövetségeseink kévésük ezt a mennyiséget. De hiá- ban, nem jut több! Nem jut több pedig azért, mert Németország lakosainak egy jó része a maga söréről lemondani nem tud. Ha a rendet fenn akarja tartani az állam, sört kell teremteni a nép számára. Sört pedig csak árpából lehet előállítani. Igaz ugyan, hogy az árpából pompás kenyeret is lehet készíteni, de hát első a sörös üveg! Mintegy két millió métermázsa "sör- árpát dolgoznak fel a németországi sörgyárak. Ilyen formán ennek megfelelő összegű kenyeret vesznek ki a német gyermekek kezéből. Az anyák nem adhatnak kenyeret gyermekeik kezébe, azért hogy az apák télen egy pohár sörrel felmelegitsék, nyáron lehűtsék magukat. Sok tekintetben úgy vagyunk mi is. Kenyér ugyan minálunk akad — ha nem is nagy darab — de zsírért, husért milyen küzdelmet kell folytatnia különösen a szegényebb néposztálynak. Hús, zsir hallatlan drága, mert a husállatok etetéséhez kevés a takarmány. Abból az 5—6 ezer métermázsa árpából, amit sörgyáraink feldolgoznak évente mennyi zsir és husállatot lehetne felnevelni! ? Esetleg a jelenlegi kenyérdarabokat mennyire meg lehetne belőle nagyob- bitani! ? Ezeken a dolgokon is érdemes gondolkozni, mikor sok minden miatt panaszkodunk. A panasz saját fejünkre hull vissza nagy részben. Amit eddig is tudtál a sörről kedves olvasó, azt told meg avval: ha kisebb darabot fogyaszthatunk, mint máskor, ha kevesebb zsírhoz, húshoz juthatunk, mint régente, annak egyik oka az, hogy olyan sok árpát isznak meg világszerte, sárga, barna, fekete — sör alakjában. Lábaink szövétneke. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; énekeljetek a Jákob Istenének. 81. zsolt. 2. Én vagyok a szölőtö, ti a szőlő- vesszők. A ki énbennem marad, én meg ö benne: az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki énbennem nem marad, kivettetik, mint a szőlő- vessző, és elszárad. És egybegyüjtik, és tűzbe vetik, és megég. Ha én bennem maradtok és én beszédeim is ti- bennetek maradnak: bármit akartok, kérjétek, és megadatik néktek. Ján. 15, 5—7. Mivel a te szived meglágyult és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallód az ö beszédeit e hely ellen és az ö lakásai ellen; mivel magadat megaláztad előttem és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem : én is meghallgattalak, ezt mondja az Ur. II. Krón. 34, 27. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és fel fog titeket magasztalni. Jak. 4, 10. Te rendelted Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük. Vajha szilárdak volnának az én szándékaim a te rendeleteid megőrzésére! Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! 119. zsolt. 4—6. És aki engem elküldött, én velem vagyon. Nem hagyott egyedül engem az Atya; mert én mindenkor azokat cselekszem, a mik néki kedvesok. Ján. 8, 29. Uram! Te adsz nekünk állandó békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nekünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! Ezs. 26, 12—13. Kérék őt mondván: Uram Jézust akarjuk látni. Ján. 12, 21. Tábori posta. Édes fiam, Talán ez a néhány sor, mit papírra vetek, helyes útra vezeti a lelkem nyugalmát elraboló gondolatokat. Jártam, keltem, amint szoktam s nem egészen véletlenül éppen azokba a hajlékokba nyitottam be az ajtót, melyekben gond és bánat lakozott az emberekkel egy fedél alatt. Az egyikben keserű lelkű, korán . öregedett asszonyt találtam. Szeme szárazon ég, mint az izzó zsarátnok, fájdalma tiizét nem vezeti le könnypatak. Darabos szaggatottan szakadoz ajkáról a panasz-szó. Esztendeje múlt, nincs hir a fiáról. Él-e még, küzdők közt harcol-e, idegen nép rabságában görnyed, vagy pedig megmerevedett keze kiejtette-e a fegyvert s pihen a föld mélyén?... Ki tudja?... Nem tud megnyugodni. Sem éjjele, sem nappala. Ég felé mutattam: Isten lakik a felhők felett. A fejét rázta. Könyves-tékáról előkerestem az imád- ságoskönyvet (poros volt a táblája!), keressen abbanri vigasztalást. Megint a fejét rázza. Ő nem tud imádkozni lelke elveszítette azt az utat, mely Isten karján megnyugváshoz vezet. Fagyasztó érzés markolta össze szivemet : szegény asszony! nem tud imádkozni! Nem az a koldus szegény, ki kenyeret esdekel, hidak bolthajtása alatt alszik, céltalan vándorol, irgalmasság ruhájába öltözik. Az az igaigazán szánandó szegény, ki nem ismeri Istenét s nem tud imádkozni! Mondottam: próbálja. Fejét rázva mondta: próbálta, de nem megy! Elmegyek majd hozzá megint. Megpróbáljuk ketten. De szárazon
