Harangszó, 1916

1916-11-12 / 35. szám

278. HARANGSZÓ. 1916. november 12. úgy is a szobát őrizte. Szóba került Vajda Iván mérnök ur is. — Szép ember! mondta Annuska, de aztán ijedve elhallgatott, hátha nem is illik egy fiatal leányhoz azt mondani egy férfiról, hogy szép. — Okos ember 1 tóditja a dicsére­tet a tanító. És elkezdi dicsérni mű­veltségét, tudását, finomságát. A jegyző csak hallgat. Lassan, gondolkodva szívja pipáját, mintha csak abból az ezüstkupaku füstölgő szerszámból kellene felszívni a szá­jáig azokat a szavakat, melyeket mondani akar. — Lehet, mind lehet, — mondja óva­tosan, — de nekem mégsem tetszik. — Apa nem szereti a nyiiott ba­juszt, mondja Annuska, s a pohár­székből asztalhoz viszi a theáscsé- széket. — Csacsi vagy, Nusi, — mondja a jegyző s nevetve rákacsint a lá­nyára. Csak a rövid, meg hosszú szoknyás kis leányok Ítélik meg a férfiakat a bajszuk szerint, de nem az ilyen öreg bácsik. Erre még inkább zavarba jön An­nuska s az arca éppen olyan piros­ra válik, mintha pirosra barnuló fánkokat sütne a nyitott tűzhelyen. — Hát mi a kifogása ?... A jegyző szép lassan megigazítja a pipáját s gondosan megnézegeti, hogy az ezüst tornyos kupak miért pattint olyan éleset betevésnél. — Ha az ember húsz évet tölt egy faluban, lassanként kiismeri an­nak minden praktikáját. Tudom, miért fordul meg Zsuzsa asszony a szom­szédék portáján s azt is tudom, mi­ért fordítja félre Péter gazda a fejét, mikor arra megy a János. Ha az egyik valamiféle községi bizonyítványt kér, biztosra várhatom a másikat: megjön még az nap s neki megint más irat kell. De én tudom, milyen s azt is tudom, hogy miért. Sokszor még a tűzvészeket is megtudom ma­gyarázni. Én például cseppet sem csodálkoztam, mikor a múlt nyáron a vörös Jankóék szénája mellett csa­pott le a villám s mégis a kis zsidó háza égett le. Mindennek van prak­tikája. — És a mérnök, apa?. . . — No ni csak, a kis kiváncsi!... Muszáj éppen a mérnökről beszélni? Azt akartam még mondani, hogy falu helyen azt is megtanulja az ember, hogy az ismert emberekből követ­keztessen az ismeretlenre. Ha a Pá­linkás Ferkóval látok egy idegent, bizony nem gondolom, hogy a tem­plomba mennek. Ha meg késő este | a pópához látok alakokat beosonni, bizony nem mondom: ni csak, a tanító ur megy vizittába 1 . . Sárosy László növekvő érdeklődés­sel hallgatja a csapongó beszédet s úgy gondolja, hogy már érti a furcsa okoskodást. — Na, a Vajda Iván nem is jár a pópához. Azt hiszem, Grünhutékon kiviil sehova se jár. Talán nem is beszélget senkivel, mint a pózna-vivő emberekkel. A jegyző bólint a fejével, a/után szárazon rámondja: — Mindig ugyanazok 1 — Ismeri őket?. . A jegyző némán int fejével. — No, de azért azok is járhatnak egyenes utón ? A jegyző felhúzza a vállát, azután különös mozdulattal lefelé vágja a két kezét. — Ugy-e hallotta, édes öcsém, hogy sok hegymászó készakarva el­kerüli a kényelmes, biztos utakat s csak az életveszélyes kapaszkodókat keresi ki. Akkor van elemében, ha hónalján megfeszül a kötél, lába alatt szaporitó gyorsasággal megindulnak a kavicsok s a mélységben tágra nyitja száját a megsemmisülés. A tanító elgondolkodva néz maga elé. Kis idő múlva a jegyző azt mondja: — Puskaporos hordókon is lehet menni. És vannak emberek, kik a puskaport fejükben s a zsebükben hordozzák magukkal. Akárhova men­nek, mindenütt... — Robbanik, — mondja a tanító. — Úgy, — bólint rá a jegyző. De ők is ott maradnak. — Ott maradnak 1. . . ismétli a ta­nító s még szótlanabb lesz. Az este nem is került többet szóba Vajda Iván mérnök. — Később Sárosy László is kény­telen volt vele többet találkozni. Úgy látszik a mérnök elvégezte a külső felvételi és mérési munkát s most az anyag feldolgozását végezte. Szobája sötét volt, természetes tehát, hogy Grünhuték felajánlották neki az iro­dát. Az talán még természetesebb, hogy többször behívták uzsonnára. Ekkor tájt a tanító sokszor kedvet­lenül ment haza. (Folytatjuk.) Karácsonyi üzenet. Gyöngéd női kezek öltögetik a tűt s készítik szeretteik számára a ka­rácsonyi meglepetést. Mindenkinek van kire gondolnia. A jó szív kibő­víti a családot s megmutatja az el­hagyatottakat, özvegyeket, árvákat. Ki ne gondolna vitéz katonáinkra? Ki ne küldené meleg érzelmét álló­val befújt völgyekbe, földhányásokba, jól, avagy rosszul fedett fedezékekbe ? Az egész országban megindult már a nemes mozgalom, hogy derék ka­tonáink ne várják hasztalanul a ka­rácsonyi angyal szárnya suhogását. Magyar nők készítik a meleg téli ru­hát, csomagolják az ajándékos ládi- kát. Bizonyára az evangélikus nők is kiveszik e szent munkából részüket. De ne felejtsük, hogy nekünk még más kötelességünk is van 1 Híven egyházunk feladataihoz arra kell tö­rekednünk, hogy az evangéliom ka­rácsonyi üzenetét szétküldjük a harc­tér minden zugába. Vérfolyók helyére, sóhajok, halálhörgések, borzalmas­ságok földére küldjünk erőt, vigasz­talást, békességet, küldjük az Isten igéjét. Ünnepi füzetünk jövő héten elhagyja a nyomdát. Darabja 10 fillér, 50 da­rab 3 kor. 70 fillér, 100 darab 7 kor. Szeretettel ajánljuk gyülekezeteink, nőegyleteink és egyes híveink figyel­mébe. A megrendelők névsorát jövő szá­munkban kezdjük közölni. A világháború eseményei. Nagy a zűrzavar, aggodalom s vá­daskodás az antant köreiben. Lapjaik tele vannak panasszal. Gyűléseiken a szövetséges hatalmak szemrehá­nyásokkal illetik egymást. A boulognei haditanácskozáson megállapították, hogy az antant haditerve 1916-ra teljes kudarcot vallott s hogy elvállalt kötelezettségének sem Olaszország, sem Oroszország meg nem felelt, Románia fellépése pedig teljesen el­hibázott volt. Olaszország nem tá- mogadta kellőképen Romániát, Orosz­ország elégtelen segítséget küldött a Balkánra s nem támadta elégséges erővel Bulgáriát, Románia pedig ott kezdte a harcot, ahol nem kellett volna. Keserűséggel említették azt is, hogy az ellenség rendkívül értékes gabona, marha és olajkészletet zsák­mányolt Romániában, amely zsákmány elégséges arra, hogy Németország gazdasági blokádját teljesen hatásta­lanná tegye. így jelentik mindezt Párisból egy antantbeli lapnak, az Utro Rossijnak. Románia ellen. A román hadsereg napról napra pusztul. Az október 20-iki kimutatás

Next

/
Thumbnails
Contents