Harangszó, 1916

1916-11-12 / 35. szám

1916. november Í2. HARANQSZÓ. 279 208.680 elesett, megsebesült vagy eltűnt katonáról szól. Az elpusztult tisztek száma a kimutatás szerint 6992. Nem csoda, ha — mint a lapok írják, — a román királynak sirógör- csei vannak, a királyné pedig, mint kóbor lélek járkál nyugtalanul ide-oda. Az elmúlt hét elején az ellenség elvesztette az Orsóvá közelében levő magaslatokat. Azonkívül tért vesztett a Vöröstoronytól délre, Kampolugtól északra és Predeáltól délre. Macken­sen seregei tovább üldözték a futó románokat és oroszokat. Megcsappant úgy a románok, mint az oroszok támadó ereje. Ellenállásra is alig van bátorságuk. Lassanként kiszorulnak hadállásaikból, vonulnak visszafelé, foglyokat és jelentékeny hadizsák­mányt hagyva hátra mindennap. A hét végén uj orosz csapatok érkeztek Dobrudzsába a románok segítségére, akik erre igyekeztek visszafoglalni az elvesztett erdélyi területeket. De vereség érte őket mindenütt, a mi csapataink sikerrel haladnak a vöröstoronyi szorostól és Predeáltól délre. Már behatoltak ro­mán földre is s ott 350 uj fogoly került kezükre. Az olaszok ellen. A nyolcadik isonzói csata október 9-től 14-ig tartott. Az eredménytelen harc után az olaszok hosszabb szü­netet tartottak, Hosszú pihenés után okt. 31-én belekaptak a kilencedik isonzói támadásba, de minden siker nélkül. Az uj offenziva nagy erővel Az egyház köréből. Kitüntetés. A király Scholtz Ödön ág- falvai lelkésznek, a soproni felső evang. egyházmegye esperesének a Ferencz József rendet adományozta. A király kegye érde­mes egyházi és közéleti munkálkodást koronázott meg s igy mindenfelé jőszinte örömöt keltett. Alapítvány. Özv. dr. Mendelénvi Jánosné megboldogult férje, dr. Mendelényi János volt sárvári egyházközségi felügyelő emlé­kének megörökitése céljából a sárvári egyházban 500 kor. alapítványt tett, a melynek kamata évenként az iskolai vizsga napján szegény iskolás gyermekeknek ju­talmazására fordítandó. A kegyelem Istene áldja meg a nemes jóltevőt és buzdítson másokat is jócselekvésre. Reformáció ünnepély. A kismartoni cs és kir. katonai főreáliskolában október 30-án kedves házi ünnepély folyt le. Krón indult meg Görctől délre. Célja volt a Wippach-völgytől keletre emelkedő magaslatok elfoglalása és a Karszt- fensik visszahóditása. Az olasz gya­logság többszörös tömegrohammal próbált szerencsét, de a mieink mind­annyiszor visszaverték. Ezer olasz katona fogságba került. Az elkesere- redett harcot másnap is folytatta az ellénség, nem törődve óriási veszte­ségével, de mindenütt visszaverték. Két küzdelemben különösen kitüntette magát a gyulai második népfölkelő ezred és a dalmáta 23. landwehr ezred. Kudarc érte az ellenséget a Karszt-íensikon Lokvica vidékén is. A kilencedik isonzói offenziva Itáliá­nak 2200 foglyába, sok-sok halottjába került. Egyetlen, elég szegényes si­kere Lokvica elfoglalása. Az oroszok ellen. Az oroszok Volhiniában Puszto- mitynál és Szelvovnál támadtak rengeteg tömeggel, de itt is, ott is visszaverték őket. Támadásaik célté­vesztettek voltak, mert velük semmit sem segítettek a románokon. Nem boldogult az ellenség Beresz- teck mellett sem. A Narajovka keleti partján pedig a törökök verték meg őket és elfoglalták állásaikat. Néhány nappal később kétszer is megpróbál­ták az elvesztett állások visszahódi- tását, de hiában volt minden eről­ködésük. Az oroszok, felhasználva a rendel­kezésükre álló három dunai átjárót, friss erőkkel megjelentek a dobrud­Ferenc lelkész ünnepi beszéde után Binder Hermann III. éves növendék lendületes szavakban emlékezett meg a már majdnem 400 éves reformációi munkáról, majd pedig a harctéren elhunyt ev. hősöknek szentelt szép szavakat. Utána Nagy István II. éves növendék „Szeresd az Istent“ cimü költe­ményt szavalta el meglepő hatással. Duói­méi Ferenc ii. éves növendék régi egyházi énekeket adott elő ügyes technikával az istentisztelet után pedig az összes növendé­kek úrvacsorához járultak. Nagy adomány. Özv. dr. Králik Lajosné a pozsonyi ev. egyház árvaháza javára 10,000 koronás alapítványt tett. A nemes tett önmagában hordja legigazabb jutalmát! Csite Károly uj könyve. Uj könyvet Írtam. Háborús vonatkozu, vallásos irá­nyú uj történetek sorakoznak a könyvemben, melyek alkalmas szórakoztató, lelket ne­mesitő olvasmányul szolgálnak úgy a fel­nőtt népnek, mint a gyermekeknek. A könyv zsai harctéren anélkül, hogy a romá­nokon segíthetett volna. Támadó erejük megcsappant s tömegeik any- nyira elhasználódtak, hogy védeke­zésre is alig maradt ellenálló képes­ségük. A franciák és angolok ellen. A németek itt-ott tért vesztettek, de egyébütt véresen visszavertek minden támadást. A német hadállá­sok néhány kilométerrel hátrább kerültek s a franciák visszaszerezték Douaumontot, de oly nagy áron, hogy azzal alig fognak dicsekedni. El is lanyhult csakhamar a Somme- vidéki harc. Vauxt a németek kiürí­tették, mert oktalanságnak tartották a szétlőtt falak megtartását, de a franciák mindeddig nem vették bir­tokba. Egyéb hírek. Lublin és Varsó főkormányzóságok katonai kormányzói november ötödi­kén proklamálták az önálló lengyel királyságot. Lengyelország tehát töb­bé nem fog Oroszországhoz tartozni, hanem független királyság lesz Né­metország, Magyarország és Ausztria oltalma alatt. Lengyelország, mint szövetségesünk, hézagát tölti be an­nak a földrajzi behorpadásnak, amit a kettős monarchia és Németország területe alkot Orosz-Lengyelország felé. A lengyel királyság proklamá- lása szükségessé teszi Qalicia viszo­nyainak uj rendezését s a lengyelki­rálysághoz való alkalmazását. ára 2 korona lesz, de csak az esetben adhatom ki, ha legalább is lesz annyi elő­fizetésre jelentkező hűséges olvasóin, a mennyinek efőfizetése fedezi a drága nyomtatási költséget. Tehát aki megóhajtja a könyvemet szerezni, szíveskedjék előző­leg egy levelezőlapon értesíteni. Sivár, szomorúsággal teljes most a ma­gyar nép élete, legyen tehát szabad hinnem, hogy a „Harangszó“ olvasói, akik szere­tettel olvassák munkáimat és megtehetik, nem vonják meg nagyrabecsült előfizeté­süket annak a munkájától, aki hűségesen igyekezett eddig és a jövőben is igyekezni fog egy kis lelki táplálékkal szolgálni né­kik és egy kis vigaszt, vidámságot is igyekszik tölteni a szomorúsággal telt po­harukba. Ennek reménjrében maradtam Körmend (Vas megye) 1916 norember hóban, kiváló tisztelettel: Csite Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents