Harangszó, 1916
1916-11-12 / 35. szám
1916. november 12. HARANQSZO. 275. aki többet őhajt tudni, mint amit a fantáziája mond neki a dicsőséges f rémnapokről. És igy vezet el utam nagy szakállu, még ma is a kiállott borzalmak következtében, réveteg nézésű, öreg szent zsidókhoz. Mintha az ótestámentum lapjai közül léptek volna ki: mindmegannyija biblikus alak. Hallgatag, zárkozott, félénk, gyanakvó mindahány. — Uram, borzasztó volt, rettenetes! Ezt hajtja váltig mindegyik s többet egy lélekzetben elhadart siránkozó panasznak kivételével nem lehet ,. belőlük kivenni. Ahogy a papirszeletként széttépett orgonáju, szét lapított tornyu, elnémult szentegyházba lépek, ott találom az öreg harangozót, akivel nagy nehezen megértetem magamat. — Biz’ most csak otthon dicsérjük az Urat, mert Istennek háza is romokban. S tessen nézni: amily tiszta most a menybolt, oly haragos volt az ég akkor, amikor az a nagy veszedelem járta és amikor a mi szép templomunk is romhalmazzá lett, a láng és ágyuk martaléka. Azután a paphoz utasított, aki itt volt az egész idő alatt. Amikor először kerestem, nem volt * otthon. A városházán időzött, mert hogy ő a kormánybiztos, mint ahogy ő volt a polgármester, az egész orosz uralom idején. Ahogy másodszor kopogtatok ajtaján, maga nyitott ajtót. Szerény megjelenésű, ráncokba szedett homloka, tiszteletet kiváltó egyén: szemében jóságos tekintet és a tenni tudás tüze, szívesen veszi látogatásomat. Elmondom, hogy tudom: ő volt a megszállás nehéz idejében a vissza- maradottak atyja, megértője, védője, tanácsadója és mindenek bizodalmának, reményének ébren tartója. Végtelenül örvendek, hogy szemtől-szem- be állhatok vele. — Csak kötelességemet teszem — hárítja el magától az elismerést. És Í csendesen, észrevétlenül egyre jobban belemelegedve elmond sok-sok minden érdekeset a gorlicei nagy napokból. 126 napig tartott az orosz uralom — úgymond — ami egyenlő azzal, hogy városunkat — a két húsvéti ünnep kivételével — amikor hallgatólagos fegyverszünet volt s egymáshoz ajándékokat küldöttek a mieink és az orosz — ennyi napon át érték ágyú lövések. A lakosság közül körülbelül 1200 maradt itt, mintegy 6000-en elmenekültek. Igen sokan a pincébe költöztek és víz nem volt, kevés azoknak a száma, akik az egész idő alatt nem kerültek napfényre, levegőre. Kezdetben elviselhetetlen volt az állapot. Az élelmiszereket mind fölették a muszkák, akik a városi események »ellenőrzésére« kozákokat kvártélyoz- tak be a városházára, ahova ennek dacára a polgármester-pap köteles- ségszerüleg naponta eljárt hivatalába. Amikor tetőpontjára hágott a nyomor és elviselhetetlen volt a helyzet, felkerekedett és elment az orosz város parancsnokához, akit megkért, hogy gondoskodjék a lakosság ellátásáról, nehogy éhen pusztuljon. Közbenjárásának meg is volt a foganatja, mert ettől kezdve napi 500 adagot kapott a város az orosz vöröskereszttől. 500 adag 1200 embernek! Ahhoz is a pap kellett, hogy úgy ossza fel a kapott adatokat, hogy mindenkinek jusson belőle s amennyire az lehet szigorral s megértéssel kezelje ezt az ügyet is ép úgy, mint minden egyebet, amit a kegyet nem ismerő garázda ellenség és a város visszamaradt polgársága közti összekülönbö- zés elmellőzése megkívánt. Az idők folyásában hellyel-közzel megtudott egyet mást a mi ügyünk állásáról, mivel időnként egy-egy kémünk került a városba s az el nem kerülte volna a város legelső emberét, a papot. Az utolsó kémünkkel március 18-án találkozott. A városházán ép az elemózsia elosztásával volt elfoglalva, amikor betoppan egy idegen alak. Az orosz parancsnok is qtt volt, ezt látva az idegen eltávozott. Amikor az óra déli 12 mutatott (mert hisz harangozni nem volt szabad s különben is a tornyot az oroszok megfigyelőhelynek használták) s a pap a főtéren levő városházáról a templom melleti lakására ment, egy szűk sikátorba elibe toppan egy meglehetősen lerongyolódott alak. A pap az egész város pénzét mindig magánál tartotta, (ott tudta ezt belső zsebében a fosztogató kedvű oroszok elöl a legjobb biztonságban) s igy azt hitte, ez az alak tudja ezt s most megtámadja. Nem úgy volt. Melléje sompordált és oda súgta: — Beszélni szeretnék a tisztelendő úrral négyszemközt, hadd látogassam kérem meg a lakásán. Mit volt mit tennie, bár egy cseppet sem volt bizalomkeltő a koldusnak látszó idegén, nem tudhatta, nem az oroszok csalják e valami kelepcébe, akik mindig gyanús szemmel nézték tevékenységét. Maga a rettentő szigoruságu és kíméletlen város parancsnokló orosz tiszt a legkiszámíthatatlanabb időkben, éjjel, hajnalban akármikor betoppan hozzá (a kapukat nem vol szabad bezárni, viszont az utcára néző ablakokat el kellett reteszelni, nehogy világosság szűrődjék át) s valami ürügy alatt ellenőrizte : nincs e nála idegen — a mieink közül hirthozó, hirtvivő. — Istenem! Hogy epedhettek is hir után, hogy megtudják az igazat, mert a muszka mesterkélt elferdítésekkel, rémhírekkel traktálta őket mindig. Az idegent magához tessékelte. Fel a lépcsőn, át a kis sötét folyosón, be a hálószobába s innét az átnyitó könyvtár-dolgozó szobájába, afféle irodába. Fütykösét (ezt megengedték a muszkák neki, hogy hordja) jó marokra fogta, hogy lebunkozhassa vele az alakot, ha a pénzért megtámadná. — Kém vagyok. Igazoló iratom nincs. De ebből és ebből a községből (ott akkor már a mieink voltak) ettől meg ettől a paptól üdvözletei hozok. Milyen lelkiállapotban is lehet ilyen veszélyes helyzetben egy szelidlelkü pap! A katona megszokta, a'halál mindig ott ólálkodik körülötte, szemébe néz: jöjjön, ha tud. A pap a béke, a szeretet, a megértés embere. Hivatása gyűlölködést elhárító, az embert az Isten országa felé irányitó és tőle a bűnt távoltartó szivét, lelkét eltölti a vágy, hogy megtegye hazafiui kötelességét. Mindenben alkalmazkodni akar a nagy időkhöz: előtte is nehezebb kötelességek állanak. Nekivág, mint — ha tőrbe csal■ ■ Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz- „_ tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház- j 1 tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol- fai tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí- tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, JL Jl forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a J 1 ti N G rl _ _ a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér- Y 1 tékesítő szövetkezetéhez / #1 Budapest, IX., Közraktár utca 34. sz. U (Saját székházában.) 103 L Á.A A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.