Harangszó, 1916
1916-11-12 / 35. szám
276. HARANGSZÓ 1916. november 12. ták — életét veszti ő is, mint annyi kiváló testvérünk igaz ügyünkért. És elmondja, amit tud és ami fontos lehet a mi csapatainknak. Amint egyet mást közöl, nyittani hallja a hálószobájára vezető folyosó ajtót. Vájjon ki jöhet. Hátha az orosz parancsnok. Talán nem is annyira a saját életének megmentése (jóllehet nagy szükség van még rája az ott maradt polgároknak és általuk a hazának) mint inkább az a gond bántja, hogy ha ez a fiú nem jut most el éppen szerencsésen a mieinkhez s nem tudja hírül vinni a nekik fontos tudnivalókat. — Térdelj le fiam! Térdelj le! Azzal térdre szorítja s maga a székbe ül s a fiú fejére teszi kezét és megáldja. Nyílik már az irodába vezető ajtó s az orosz parancsnok hatalmas alakja tűnik fel. — Mi az? Ki az? — Egy szegény környékbeli, hogy a templomba most nem járhatunk, hozzám jött Isten igéjére szomjuhoz- ván. — Parancsol a komandáns ur? Szűrös tekintetével átjárta a fiút, de a benne lakozó orosz vallásos lélek nem engedte, hogy zavarja az egyházi funktiót: — Majd később elhivatom. A pap kikisérte: .— Holnap szemlére jön X. tábornok, tisztitassa meg a város főterét. És a kém Qorlice felszabadulása után irt a papn'ak, akkor sem feledkezvén meg a hálálkodásról. Rövidesen ezután — egy éjjel — gránát csapott a pap lakásába is. Csak a hálószoba maradt meg, meg az irodának az a fala, amelynél a könyves polc áll. Egy pár könyvbe belevágódtak gránát szilánkok, amiket úgy őriz most hűséggel. A ház többi része egy törmelék halmaz volt. Május 1-én nem érkezett meg az 500 adag élelmiszer. A pap elment a parancsnokhoz hivatkozással, hogy a lakosság rettentően megsínyli, ha egyetlen egyszer is elmarad a tápszere, intézkedését kérte. A parancsnok a tábori telefonon intézkedni akart. A tábori telefon nem működött. Ez volt az első híradás arról, hogy »valami baj van.« Másnap a nevezetes május 2-ikán istentiszteletet akart tartani a pap a fiuárvaházba. Reggel Vrő-tó 1 kezdve rettentő ágyúzás folyt a város körül magát a tüzes poklot varázsolván a földre. Az oroszokat rettentő izgalom fogta fogta el. Lótás-futás. Egyre szállították a muníciót. A várrá átalakított temetőt (ami a város végében egy dombon van) a becsapó gránátok egészen felszántották. Az erdőket leborotválták, a nagy petróleum tartályokat (a közelben petróleum finomító gyárak vannak) felgyújtották. És a lakosság szive feldobbant, fony- nyadt,, penészes arcukon talán öröm rózsák is gyulladtak. A pap 11 órakor bement hivatalába. A városháza udvarán néhány orosz katona ólálkodott: — No — úgy mond — ma az ellenségnél kapunk zupát 1 Úgy is lett 1 Délutánra megtört a muszkák szívós ellentállása : 3A5-kor bevonult egy bajor patrul a városba. Közben a mieink meg kissé éjszakkelet felé fekvő Jaslónak vetették magukat, ahonnét ugyancsak szedni kellett az áruló Ratkó Dimitriew hadseregparancsnoknak irháját, hogy megmentse. A város egy lobogó lángtenger volt. Ami nem esett áldozatául a gyilkos ágyúzásnak, azt martalékul szedte a tűzvész, amely mélyen bevilágított az éjszakába. És a Rope folyócska, amelyen az előtt a petro- leumgvárakból nehéz feketé olaj foltok úsztak, most vörösre festődött az ember vértől. És az össze-vissza kiabálás, fegyverropogás, ágyűdübör- gés, tűzvész pattogás, hurrá-kiáltás között ott állott a gorlicei pap levett föveggel, némán, meghatottam S körülötte a mint egy sírboltjukból, ahova elevenen kellett eltemetkezniök, elővánszorgott összeaszott, beesett, fénynélküli szemű, megszenvedett lakóság. Mintha nem is élő lények volnának . Mintha halálálom volna lázállapotjukban. Csak később értették át, amikor megint emberekké lettek, hogy mi mindent köszönhetnek ők az ő hős- lelkü papuknak, a Gorlicei papnak.... Gorlice 1 Történjék bár mi is, szakadjon bár bele erőfeszítéseibe az ellen, zúdítsa ránk kifogyhatatlannak hirdetett népeinek árját, a történelem arany lapjára vésett név fénye, ragyogása, varázslatos ereje erőt ad és hatalmat. Mert előttünk Gorlice emléke s annak ragyogása, dicsőség sugárkévéje világítja előttünk cselekvésünknek útját 1 . . Győzni fogunk 1 Miért fizetek elő a Harangszóra? mert épít, tanít, szórakoztat, olyan olcsó, hogy a legszegényebb is elbírja. VERSEK. Őszi reggelen. Szomorú, ködös őszi reggelen, Rég múlt idők nyomait keresem Lelkemre gyász, szomorúság feküdt, Szomorúság, gyász van már mindenütt I Nincsen hangja a vén zongoráknak, A dallamok vájjon merre szálltak ? . . . Merre van még boldogság a földön? Hol nincs még könny és vér a göröngyön? Kinek nyílik még mosoly az arcán? Hol él? merre? melyik tenger partján?... — Régmúlt idők, színezett remények I Ha most ide vissza röppennénk: Hangja kelne a vén zongoráknak, Panasztmondó szájak dalolnának. Dicshimnuszok és fenséges imák, Ostromolnák az egek kapuját 1 S egy uj dal sima át lelkemen . . . — Szomorú, ködös őszi reggelen. Pettau, 916. szept. 23. Rózsák a porban. Rózsák feküsznek lenn a föídporában, Korán letépett eldobott rózsák I Tegnap még mindet puha, meleg ágyban : Gondos kezek simogatták, óvták. Tegnap még valahol egy kerti magányban, Sütkéreztek fényes, csókos napsugárban. Bősz vihar zúgott át a kis kerteken, Ma már azt sem tudjuk, merre, hol vagyunkl Qránátlyuggatta szomorú földeken, Lehullott rózsák között rohanunk I — Amig otthon édes, síró asszonyszájak: Értünk mormolnak forró, bús imákat. Olasz hadszíntér, 916 aug. 11. Havas ormokon . . . Havas ormokon, az éghez közel, Alant kóválygó felhők födnek el, Hogy ne találjon a gyilkos golyó. És megérjem a boldog békét, Melynek üdvtermő, jóságos csendjét: Nem zavarja meg az ágyúszó. Havas ormokon kö.ifelhők között, Úgy állok mint egy földbevert cölöp I Kinterhes napoknak hosszú során : Folyton köröttem lappang a végzet, De érzem, hogy csontkeze el nem érhet : Ha velem az Ur I Vigyáz reám I Olasz hadszíntér, 916. szept. 8. GYŐRIK GYÖRGY. Lábaink szövétneke. Mint engedelmesség gyermekei, nem szabván magatokat a bennetek régebben, tudatlanságotokkor uralkodott kívánságokhoz, hanem ama szentnek módjára, a ki titeket elhívott, ti is Szentek légyetek minden forgo- lódástokban; mivelhogy meg van írva: Szentek legyetek, mivel én szent vagyok. És ha mint atyát, azt hívjátok segítségül, a ki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek a cselekedete szerint, félelemben járjatok itt tartóz
