Harangszó, 1916

1916-11-05 / 34. szám

268.

HARANQSZO.

1916. november 5.

szemhatáron, ott is gépre ugrik egy repülő-tiszt, berregni kezd a motor, zakatol a gép s mint valami saske- selyü, seb.es repüléssel szárnyal ég felé a kifeszitett szárnyú repülőgép. A levegőben azután megkezdődik a páros viaskodás. Revolver, puska, sőt gépfegyver ropogás hallatszik. Mígnem a<, aki a másik fölé tud kerülni, egy jól irányzott bombavetéssel megsemmisíti ellenfelét.

A repülőgépnek, mint felderítő hadi eszköznek az értéke nyilvánvaló. Tájékoztat a felvonuld seregek erejéről, elhelyezkedéséről, menet irányáról. Rendesen fénykép felvételek készítésére is fel vannak szerelve.

Hasonló feladatot teljesít az u. n. foiografáló rakéta. Ez tulajdonképpen egy meglehetős nagy, hosszúkás lö- veg, melynek alján fotografáló készülék van elhelyezve. A rakétát erős, magas vasállványba illesztik bele, azután kilövik. Mikor a rakéta egy bizonyos magasságig felérkezett, alsó részén szétnyílik a fotografáló gép s néhány pillanat alatt lefényképezi az alatta elterülő terepet. Hogy a felvett terep túlságosan kicsiny ne legyen, nem egy lemez, hanem nyolc lemez végzi a fotografálást s ezek a lemezek úgy vannak elhelyezve, hogy egymást kiegészítik, vagyis mindegyik más-más területet örökít meg. Mikor azután a rakéta lövege, mintegy 800 méter magasságban megállt, s alsó részén kinyílott a fotografáló • gép, ugyanakkor felső részén szétnyílik egy ejtő-ernyő s ez lassan, óvatosan földre szállítja az egészet. (Term. Tud. Közlöny 1915 17—18. szám.)

Nagy előnye ennek a találmánynak, hogy nem kerül sokba s kicsiny a vele járó kockázat. Olyan kicsiny célpontot képez, hogy majdnem lehetetlenség eltalálni. És mégis 5 — 10 kilométer körzetben megbízható fölvételeket ad az ellenség elhelyezkedéséről s a hadműveleti terepről.

Jól'ehet sok mindenről megemlékeztünk, mégse merítettük ki tárgyunkat. Hiszen nem szóltunk még a telefonról, pedig most már a drótnélküli telefont is használatba vették. Állítólag öt ember háti bőröndjében elfér az egész szerkezet. A felvevő készüléket 2'h méter nagyságra össze lehet szorítani s 25 — 50 km. területen minden hanghullámot fel lehet fogni. Micsoda szédületes jövő nyílik meg a hadviselés előtt, ha ezután már nem is telefonhuzalok, hanem csak a levegő hullámai viszik a szétszórt csapatokhoz a parancsnokság intézkedéseit.

Mint érdekességet megemlítjük, hogy van külön fedezék-készítő eke. Benzin motor hajtja az ásókból ösz- szeállitott készüléket s ennek segélyével egy-kettőre elkészül a lövészárok. Az oroszok egy másforma ekét is használnak; ezzel visszavonuláskor elrontják az utakat, hogy ez által az üldözést megnehezítsék.

Ha a municiós szekerek közelébe férkőzünk, ott is sok csodálatos felszerelést láthatunk. A németek például jól berendezett boltokat visznek magukkal, hogy minden szükséges dolgokkal elláthassák katonáikat. Visznek magukkal könyvtárakat is s abból kölcsönöznek könyveket a katonáknak. Mikor azután a katona sokszor heteken keresztül tétlenül hever a lövészárokban s idegölő semmittevésben várja, vájjon mikor történik már valami, idegzetét csön- desiti, lelki erejét fenntartja a könyvekből kiáradó szellemi erő. Áz evangéliom világosságán nevelkedett német nemzet jól tudja, hogy az ágyun, puskán és gépfegyveren kívül a könyv is fegyver, mert a lelket erősiti, a szivet gazdagítja, a bátorságot, hazaszeretetei növeli. Ezt is beállítja fegyvertárába. A könyvek közt első helyre helyezi a bibliát s az imádságos-könyvet. Tudja, hogy a diadal kivívásánál ezek hatalmasabbak, mint a védelem és támadás minden fegyverei. A meggyőződés, lelkesedés, hazaszeretet érzéséből táplálkozik az ember külső ereje, ezek teszik a végsőig kitartóvá a harcost, önfeláldozóvá a hőst

Mikor a háború fegyvertárát végigtekintjük, nem tudjuk elfojtani az emberi szellem iránt felébredt csodálatunkat. De mikor a rom olást s megmérhetetlen pusztulást látjuk, szivünkből egészen más érzelem tör fel: a fájdalom érzése. Megállunk az elpusztított községek, városok száza, házak, templomok ezre, a legázolt, halottá és nyomorékká tett emberek milliója mellett és azt mondjuk: nem azért adott Isten az ember leikébe isteni szikrát, tudást, találékonyságot, nem azért tette úrrá a természeti erők felett, hogy isteni tehetségével a rombolást szolgálja, hanem, hogy alkotó munkát végezzen és építse a földön Isten országát. Ezt az érzést erősítsük szivünkben. Imádkozzunk azon boldog időszak közeledtéért, mikor teljesedésbe megy a próféta jóslata: megtisztul a vitézek vérben fertőzött ruhája s a dárdákból kapákat, a pajzsokból ekevasat kovácsol az áldott békesség. Vége.

Lábaink szövétneke.

Én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségre veszesz fel engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

73. zsolt. 23—25.

A ki pedig az Úrhoz ragaszkodik: egy lélek ö vele.

I. Kor. 6, 17.

Kelj fel te, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

102. zsolt. 14.

Szerelmeseim! most Isten fiai vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk ö hozzá; mivel látni fogjuk öt úgy, a mint van. És valakiben megvan ezen ö benne vetett reménység, mindaz megtisztítja magát, mikepen az is tiszta.

I. Ján. 3, 2—3.

Segítségem voltál és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

63. zsolt. 8—9.

Monda Jézus: A ki az ö kezét az eke szarvára veti, és azokra néz, a mik háta mögött vannak, egysem alkalmatos az Istennek országára.

Luk. 9, 62.

Én, Jehova vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Egyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltőm azt. De nem hallgatott népem az én szómra és Izráel nem engedelmeskedett nékem. Ott hagytam azért öt szivöknek keménységeben. hogy járjanak a magok tanácsa szerint. Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izrael az én utaimon járna! Legott megaláznám ellenségeit s szorongatói ellen fordítanám kezem.

81. zsolt. 11—15.

Egy orosz zászlós naplójából.

A szelvovi csatatéren naplót találtak, amely a kexholmszki gárda-ezred egyik zászlósának tulajdona volt. A negyedik hadsereg parancsnoksága e följegyzésekből szószerint való fordításban egy újságírónak rendelkezésére bocsátott minden érdekes részletet, a melyből arra lehet köveztetni, hogy az orosz gárdánál a leghihe-