Harangszó, 1916

1916-10-22 / 32. szám

252 HARANGSZÓ. 1916. október 22. És ismeretes lesz magvok a népek között, valakik látják őket, megisme­rik őket, hogy ök az Úrtól megáldott magvak. Ezs. 61, 9. És monda neki Jézus: Vájjon szo- morkodhatik-e a vőlegény násznépe, mig velük van a vőlegény, és akkor böjtölnek. Máté 9, 15. íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? íme, mindnyájan, mint a ruha megavulna, moly emészti meg őket! Ki félti kö- zületek az Urat? és ki hallgat az ö szolgája szavára ? ö, aki sötétben jár és nincs fényesség neki, bízzék az Úr nevében és támaszkodjék Istenhez, íme, ti mind, a kik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyuj- tottatok! Kezemből jö ez rátok: fáj­dalomban fogtok feküdni! Ezs. 50, 9—10—11. Az én Istenem pedig be fogja töl­teni nektek minden szükségeteket, az ö gazdasága szerint, dicsőségesen, a Krisztus Jézusban. Phil. 4, 19. A háború fegyverei. Irta: Kapi Béla. 11. (Folytatás.) Mikor Anglia minket és Németor­szágot ki akart éheztetni, akkor is a tengeralattjáró hajók tették lehetet­lenné ennek az embertelen, kegyetlen tervnek a véghez vitelét. Ez a néhány példa is bizonyítja, hogy a tengeralattjáró hajók rendkí­vül nagy fontossággal bírnak. A tengeralattjáró hajó rendesen hosszúkás alakú, olyan, mint egy nagy szivar. Korlátokkal ellátott fe­délzete van, melynek közepéről a parancsnoki torony s egy hosszú, cső alakú, árbóc-szerü nyúlvány emelkedik ki. Mikor elindul, büszkén, biztosan siklik a hullámok felett. A hajóskapitány vigyázó szemmel figyeli távcsövén át a szemhatárt. Egyszerre hajó tűnik fel a messze távolságban. Rögtön parancs-szó hangzik, a le­génység eltűnik a hajó belsejében, elzárják a szelepeket, elkészítenek mindent. A kapitány még mindig mozdulatlanul áll. Lassanként kibon­takozik a messze párás ködéből a hajó, már lobogóját is kiveheti, jól sejtette: ellenséges hajó. De azért a kapitány még most sem hagyja el a fedélzetet. Előbb még megfigyeli a hajó menet-sebességét, út-irányát, gyorsan papirosra veti megfigyeléseit, azután ő is eltűnik a parancsnoki torony nyílásán át a hajó belsejében. Megtörténik az utolsó intézkedés és néhány perc múlva a hajó elmerül a víz alá s ott folytatja útját. De ekkor se veszíti el a viz feletti rész­szel a kapcsolatot. Az árboc alakú nyúlvány kiemelkedik a vízből s valósággal a hajó szemét képezi. Ez az u. n. periskop. Ebben az üres csőben ugyanis gondosan csiszolt üveg hasábok vannak elhelyezve és pedig oly módon, hogy a viz mélyé­ben is látni engedik mindazt, ami a tenger szemhatárán történik, ügy hogy a kapitány látja a hajó köze­ledését, annak esetleges irányválto­zását. Mikor azután olyan nagy a közelség, hogy a periskop elárulhatná a hajót, akkor a tengeralattjáró egé­szen a vízbe merül s a kapitány számítása alapján igyekszik az ellen­séges hajót megközeliteni. Ezalatt a legénység sem tétlenkedik. Csöndesen dolgoznak a gépek mellett s mindent elkészítenek az ütközetre Részen is van minden. Mikor azután elérkezik a kedvező pillanat, a kapitány meg­nyom egy gombot s a torpedó kirö­pül hüvelyéből. Az ellenséges hajó vagy annak kisérő hajói természete­sen azonnal a vizalattjáró megsem­misítésére törnek. De ekkor az már mélyebbre szállt s igyekezik teljes erővel biztosabb helyre jutni. Elgondolhatjuk, hogy a tengeralatt­járó hajó milyen nagy tudással és művészettel van felszerelve. Gép gép mellett helyezkedik el s mindennek külön rendeltetése van. Hiszen a mozgató erőn kivül gondoskodni kell levegőről s a levegő tisztán tartásá­ról. A parancsnoki toronyban szintén a legfinomabb műszerek állanak egymás mellett: sebesség-mérő, irá­nyitó stb. Újabban még egy hajónévvel talál­kozunk : a buvárhajó nevével. Mint a neve is mutatja, a tengerben való elmerülésre és a viz alatt való dol­gozásra éppen úgy képes, mint a búvár. Két gépezete van, az egyik a tengeren, a másik a tenger alatt való mozgásra képesíti. Van a hajón úgynevezett búvár-kamara. Ennek segélyével a hajó személyzetéből valaki ki is léphet a tengerbe. Az illetőre búvár öltözéket adnak s be­vezetik az üres búvár-kamrába. Ek­kor lassanként vizet eresztenek a kamrába, mígnem annak ajtaja fel­nyílik s a búvár kiléphet a tengerbe. Levegőt a hajóról, csövek segítségé­vel kap. A búvár-kamarából azután kiszivattyúzzák a vizet, úgyhogy egy­másután többen is elhagyhatják a hajót. Elgondolhatjuk, Hogy milyen fontosságot nyerhet a háborúban ez a körülmény. A buvárhajó 36 óráig a viz alatt maradhat anélkül, hogy a levegő tartalmát felfrissitenék. Körülbelül 30 méter mélyre eresz- kedhetik alá. A viz felszínére való felemelkedését siettetheti bizonyos hajó-teher kivetésével. A tengeri harcok láthatatlan fegy­verei közé tartoznak a tengeri aknák. Ezek a tengeri aknák fémből készült, körtealaku alkotmányok, melyek rob- banó-anyaggal vannak megtöltve. A tengeri aknákat közönséges hajó is elhelyezheti a tengerben, de rendesen külön akna-rakó hajók végzik az elhelyezést. Az aknákat meglehetősen sűrűn, oly formán helyezik el, hogy azok a különösen veszélyeztetett út­vonalakon, kikötőkelőtt, csatornákban, mintegy három méter mélységben észrevétlenül meghúzódnak. Midőn az arra menő hajó beleütődik az aknába, az felrobbanik s a robbanó erő megsokszorozva a viz erejével, szétveti a hajót. Vannak szabadon úszó aknák is, melyek nincsenek vasmacskával leerősitve. Ezek termé­szetesen még veszedelmesebbek. A mostani háború a tengeri ak­nával való védekezésnek egy eredeti példáját mutatta. 1914. december 14-én a németek bombázták az angol partokat. Mikor azután az angol haderő üldözőbe vette a német cir­kálókat, ezek menekülés közben ak­nákat helyeztek el. Az egyik üldöző angol tengeralattjáró fel is robbant s megsemmisült. (Term. Tud. Közlöny 1915. 637-638 füzet 720 1.) Az elmondottak alapján azt mond­hatjuk, hogy a tengeri háború fegy­verei éppen olyan rettenetesek, mint a szárazföldi háború fegyverei. Sőt a háború kimenetelét illetőleg, bor­zalmasság tekintetébán alighanem a tengeri háború áll első helyen. Szá­razföldi harcoknál több a részleges veszteség s nagyobb a megmenekülés lehetősége. Tengeri ütközeteknél majd­nem mindig életre-halálra megy a harc s a vesztes örökre betemetkezik a mély hullám-sirba. (Folytatjuk.) Van valakije a harctéren, vagy a se­besültek közt a kórházban ? Úgy fizes­sen számára elő a HARANGSZÓRA. Vigasztalást, szórakozást küld neki min­den egyes számmal.

Next

/
Thumbnails
Contents