Harangszó, 1916
1916-10-22 / 32. szám
1916. október 22 HARANQSZO. 251 szánalom fog el az emberek iránt, innen a magasból nézve minden oly kicsi! Trónok dőlnek össze, s helyébe másokat emelnek, eszmények diadalát ülik és holnap a sárba tiporják, nagy célok felé törnek előre, és útjukat állja a földi rög, ,a szerencse szi- várvány-hidján állva, az egeket készülnek megostromolni vakmerőn és hanyatt-homlok buknak alá a sirba. Mert örökkévaló csak egy van, az Ur, a magasságok és mélységek Istene! Óh, csak azt ne feledné el az ember soha, hogy élete egy arasznyi csupán a bölcsőtől a sírig, de ha bölcsen él, e rövidke létben minden összpontosulhat, mint a harmatcsepp- ben a napfény ragyogása. Ezt akartam én nekik hirdetni későn-korán és nem resteltem már hajnalhasadtával aláküldeni hozzájuk intő szózatom : »Ébredjetek! Az élet munka, és a munka élet. Kit hová rendelt végzete, álljon meg ott emberül, töltse be helyét egészen, és meg ne restüljön a buzgó igyekezetben. Lesz-e érte jutalom vagy elismerés, ne kérdje azt, nem a sikerben, küzdésben van az élet célja, ingere és jó pihenés esik a nyugodt öntudat vánkosán. Imádkozzatok 1 Bizony mondom annak, aki maga körül fölserkenni látja szeretteit, minden oka van a hálára, és aki kenyeret adhat gyermeke kezébe, ne irigyelje azt, aki talán bőségben él, mert csak aki a szivekbe lát tudja, kettőjük közül melyik a boldogabb. Ne higyjetek azoknak, kik a gazdagságot mondják a földi élet legfőbb javának, — aki legjobban tud szeretni, akit legjobban szeretnek minden földi halandó közt, az a legboldogabb ! És akinek nincsen akit szivére öleljen, ne járja az se a földi pályát örömtelenül. Fogadja társul az árvát, s szenvedőt, nincs annál szebb hivatás, mint letörölni az elhagyatottak hulló könnyeit!« És mikor búgó szavam utolsó útjára kisért egy-egy halandót, kerestem az utat akkor is a gyászolók szivéhez, mert fogékonnyá, tesz a jóra a szenvedés. »Ne sírjatok! Nem az örökkévalóság-e végső célotok és oda belépni csak a Halál kapuján lehet? Mindenki oda törekszik, és mindenki oda jut, különbség csak az, hogy az egyik rövid, virágos pályát fut be, a másik hosszú, keserves utakon görnyed, és sorsotok hatalmas Intézője tudja csak, mint hívta az egyiket csakhamar magához és miért érdemesítette a másikat a küzdelem megszentelt verejtékére. Ne sírjatok hát, hazamentek ők, ti is elmentek hovatovább, s akiket igaz szeretet fűzött együvé, az Atyának házában majd egymásra találnak. Csak az sírjon, de az sírjon véres könnyeket, akit szeretetlenség bűne vádol azzal szemben, aki elköltözött, mert jóvá többé soha nem teheti, amit elmulasztott, a nagy sorompó im lehullt. Ki durva szóval könnyet fakasztott, ki felé bocsánatkérő kéz hiába nyúlt, — aki kész volt büntetni a vétket, de sajnálta a nyájas elismerést, az sírjon csupán, mert nem dobog már többé a szív, mely az 6 szeretetére úgy szomjazott. Aki nem pártolta, védte, óvta azokat, kik tőle várták a boldogulást, aki nem állt erős karral, meleg szívvel, örök türelemmel annak kórágya mellé, ki gyermekkorának istápja volt, annak van oka sirni, mert az óra lejárt és bűnbánó sóhajtása nem éri el a távozót. Szerétéiért szereretettel azért fizessetek!« így serkentettem én az embereket, de hajh! Kevesen értették meg intő szózatom. Haladt fölöttünk az idő lassú szárnycsapással, egyik század a másik nyomába lépett, de a világ a régi maradt, önző, gonosz és gyűlölködő. A szeretet Prófétája a földön hiába járt! Mignem egyszer — óh, mit nem kell megérnem ! lángba borult minden ott alant, gyilkos fegyverrel törnek egymásra mind az emberek és a dübörgő föld iszonyodva nyeli önnön fiai vérét — ki az, ki leoldá lábaikról a harcok vesszett fúriáit, hogy szétdulják mindazt, mit évszázadok békés munkája teremtett ? Kinek van joga elvenni a halandótól legdrágább kincsét, az egyedül pótolhatatlant — az életet ?! — Óh, miért, hogy ijedt kongáso- mat tulharsogja az ágyuk bömbölése és nem hat el hozzájuk amit a magasból alákiáltok : megálljatok ! Ádáz haraggal miért törtök egymás életére, nem vagytok-e testvérek, egy atyának gyermekei, mindahány? Miért ölöd meg az apának a fiát, az asszonynak a férjét, nem látod-e, hogy a te kis porontyod is árván marad és siralom völgye lett az egész világ ?! A Megváltó a keresztfán hiába áldozta drága életét, mert lábbal tiporjátok legfőbb tanát, hogy egymást szeretnétek!« Már kirabolták a föld belsejét és nincsen több ércük, amiből ágyút öntsenek és ime, énreáin vetettek szemet, hogy a pusztulás eszköze lennék, én, az Ur szolgája, a béke hirdetője! Már jönnek — csikorogva tiltakozik a tengely, ahogy kikapcsolják büszke koronám, hanyatt-homlok bukom majd alá tehetetlenül. De csak az agyag fölött van hatalmuk, a lelket bennem meg nem •ölhetik. Ha majd kitépik ércnyelvemet, utolsó kondulásommal is azt sikoltom a világba: Ne öljetek! Legyen békesség a földön, és az emberekhez jóakarat! Lábaink szövétneke. Akkor éneklék Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Urnák, szólának mondván: Éneklek az Urnák mert fenséges ö, lovat lovasával tengerbe vetett. Erősségem az Úr és énnekem, szabaditómmá lön nekem: Istenem ö, öt dicsérem, atyám Istene, ötmagasz- talom. Erős hadakozó az Úr: az ö neve Jehova. Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette: s válogatott harcosai belefultak a veres tengerbe. Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe. Jobbod Uram erő által dicsőül, jobbod Uram, ellenséged összetör. Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátód haragod s megemészti őket mint tarlót. 2. Mózes, 15, 1—7. Aki Istentől vagyon, hallgatja az Isten beszédet: azért ti nem hallgatjátok, mert Istentől nem vagytok. Ján. 8, 47. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX , Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 100 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
