Harangszó, 1916
1916-10-22 / 32. szám
Vll. évfolyam 1916. október 22, 32. szám Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az -előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaavármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Sántha Károly. Mikor még álltam az oltár előtt. (Vers.) — Krón Ferenc: A szenvedés szerepe az életben. — Farkas Mihályné: Harangok búcsúja. — Lábaink szövétneke. — Kapi Béla: A háború fegyverei. — Tábori posta. — Tanítók árváiért. — Kapi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) Avrlágh'áboru eseményei. — OfSzág-Viláfe. Mikor még álltam az oltár előtt *) Szép volt, édes volt, gyönyörű fölséges, Mikor még álltam az oltár előtt, Közel éreztem magamat az éghez, 5 nyertem csodás ihletet és erőt, Óh Szeretet, Bölcseség, Hatalmasság, Akiben „együtt mélység és magasság": Ott, hol megenyhül minden fájdalom, Mily boldogság volt Téged áldanom I Gyermekségemtől fogva réges-régen Egy dolgot kértem tőled Istenem, Hogy életemnek minden idejében Lakhassam szent házadban szüntelen,— Hogy láthassam, Uram, a te szépséged, S Azt, aki az út, igazság és élet, — S hol a hit csipkebokra ég, lobog, Látogathassam a te templomod, Megadta Isten, amit Tőle kértem, Szép gyermekálmom mind valóra vált, S kinek nevére meghajolt a térdem, *) Azon alkalommal, hogy a koszorús költőpap a múlt hetekben ünnepelte lelkészt munkálkodása 50 évfordulóját, közöljük ezt a meghatón szép költeményt. Lelkembe zártam az Egy Ideált. Őkivüle mást tudni nem kívántam, S én nem is a Krisztusról prédikáltam, Hanem a Krisztust hirdettem magát, Az üdvösségnek hajnalcsillagát. Az Örömhírt öröm volt hírül adnom A bánkódóknak annyi éven át, — És a szomjuhozókkaal kóstoltatnom Az Urat és az Élet italát. Hittem, azért szóltam. Sok küzködésben S hű szolgálatban óh hány szívbe véstem Az Istennek kimetszett Bélyegét — Ez lön jutalmam s nekém ez elég. Most is az alkonyt, melyre eljutottam, Munkám emléke aranyozza meg : Szivem a múltért hálalángra lobban, S jövőm biztat: jön éj után a regg. lit csak csak homályos tükör által látlak, De odafent szinről-szinre imádlak, Én Istenem s én édes Jézusom, S szférák dalába olvad himnuszom. SÁNTHA KÁROLY. A szenvedés szerepe az életben. Irta: Krón Ferenc. I. Az 'émber természetébe mélyen elhelyezőit és kiirthatatlan vággyal keresi a boldogságot. Mindenki boldog akar lenni. A boldogság vágya űzi, hajtja még a legridegebb természetű embert is, midőn azt tagadja meg magától, amiben mások boldogságukat találják. A nagy társadalmi mozgalmaknak, még a mai nagy háborúnak is az az alapszinezete, hogy boldogabb jövőt teremtsen az egész emberiség számára. De mig boldogságról beszélünk, nehéz sóhajok törnek elő lelkűnkből s mint afféle melancholikus mellék- zöngék vegyülnek szavainkba. Békés boldogság után áhítozunk, de érezzük, hogy siralomvölgyben élünk s életünkben tulajdonképen csak az elveszett paradicsomot sírjuk vissza. Naponta megismétlődik »az ember tragédiája» s sok tépelődő lélekben felhangzik Lucifer gúnykacaja, mely talányszerünek, igazságtalannak tünteti fel a boldogság utáni vágyat:
