Harangszó, 1916
1916-10-08 / 30. szám
238 Tábori posta. Édes fiam, köszönjük utolsó leveledet. Ha látnád, hogy micsoda nagy öröm járt az írásod nyomában, bizony máskor is, vagy legalább többször is ilyen formán írnál. Bekopogtattunk minden házba, ahova üzenetet küldtél s megmondtuk : egészséges a Pista! . . Semmi baja a Jánosnak, fiatal még, de bátran állja a vihart! Fogságba került a Péter, egészen biztos, ne aggódjanak érte! . . Ha láttad volna fiam, mit ér egy mondat, egy szóba összeszoritott híradás! Hogyan felujjong a didergő lélek, hogyan kap uj reménykedésre. El is határoztam, hogy megkérlek: Írjatok minél többször egymásról. Magatok legyetek a legelsők, de azután gondoljatok a többiekre is s adjatok nekik is néhány sort. Van az ilyen egymásról Írásnak praktikus oldala. Sok levél elvész, és bizony nem egy család egészen hasztalan várja az értesítéseket. Akármit tesznek, csak nem érkezik semmi. De ha jobbról, balról, másoktól is érkezik egy kis rövidke híradás, akkor ezt is könyyebb elviselni. Mégis, irás közben érzem, valami magasabb érdek is azt követeli, hogy Írjatok egymásról. Végtelen sok rosszat és pusztulást hozott magával ez a rettenetes világkavarodás, hát legalább azt a kevés jót, mit elhullatott, ne merítsük alá a veszendőségbe. Itthon alig ismertétek egymást, a magasabb iskolát kijárt ember nem is igen találkozott az egyszerű gazdalegénnyel. Talán nem éppen a büszkeség, hanem a különböző felé kanyarodó életút, a találkozás alkalma, az eszmények közösségének hiánya okozta ezt. Most összekerültetek a lövészárokban. Szegény a gazdag mellett, tanult az egyszerű ember mellett. Nem kérdezik, hány hold birtokod van, vagy napszámba jársz-e, hanem a karodat, szivedet, lelkedet próbálják, azt, hogy ember vagy-e? Mindnyájan ugyanazt a hazát, ugyanazokat a szent eszményeket véditek. Testvérekké, munkatársakká lettetek. Hát legyen meg bennetek ez a testvéri érzés. Törődjetek egymással, karoljátok fel egymás ügyét s írjatok egymásról. Érezzétek hogy bajtársi hűséggel kötelességeitek vannak az itthon imádkozó, gyászoló emberekkel szemben. Mit gondolsz: nem len- ne-e szép és hatalmas, ha a világháború elcsöndesedése után a -sok- sok rom között porban feküdnék a büszke gőg, az emberek vagyonosHARANGSZÖ ságából táplálkozó ostoba dölyfössége. Ha akkor is testvérek maradnánk s szive és becsülete szerint értékelnénk mindenkit. Isten áldjon meg, édes fiam! Az Úr kegyelme maradjon veled életben, halálban, mindörökké! Szeretettel ölel édesapád. Lábaink szövétneke. És rátekinivén az ott járó Jézusra, monda: íme az Istennek báránya! És hallá a két tanítvány az ö szavát, és követték Jézust. Hátra fordulván pedig Jézus, a mint látta, hogy azok követik, mond nékik: Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi’, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester), hol szállásolsz? Ján. 1, 36-39. Mert az Úr a mi biránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ö tart meg minket! Megtáguitak köteleid, árbocfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem veszítenek, akkor csak rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: beteg vagyok, a nép mely benne lakozik, bünbocsá- natot nyer. Ezs. 33, 22—24. Mert nem evés és ivás az Isten országa! hanem az igazság, békesség és Szentlélek általi öröm. Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és megpróbált az emberek előtt. Azért azokra törekedjünk, a mik a békességre és egymás építésére valók. Ne rontsd le ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan: de rossz annak a ki megbotránkozással eszi. Rom. 14, 17—20. De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet! Mivelhogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Egyp- tomban és a pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, a melyet esküvel ígért az ö atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, a kik ingereltek engem. 4. Mózes 14, 21—22. . Végezetre atyámfiai! örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, ugyanazon indulat légyen bennetek, eljetek békességben; és a szeretet és békesség Istene lészen veletek. 2. Kor. 13, 11. 1916. október 8. A világháború eseményei. Az antant-hatalmak bűnös hazárdjátékot folytatnak a világháború színterein. Irtózatos ember- és muníció- pazarlással támadnak mindenütt, nem törődve mindenféle emberi és nemzetközi joggal, kultúrával, emberélettel, vagyonnal és humanizmussal. Egyik lapjuk, az angol Daily Chronicle, a nyugati harctér legutóbbi eseményeire vonatkozólag azt mondja: Vége van a történelem leghatalmasabb tüzérségi harcának, a melyet az tett lehetővé, hogy hihetetlen tömegű muníciót és mindenféle kaliberű ágyút példátlan mennyiségben halmoztunk össze. A legutóbbi nyolc napban a szövetségesek frontja mögött lázas tevékenység folyt. Sok ezer kocsi és automobil, ágyút és muníciót szállított. Keskeny sinpáru vasutat építettünk, hogy biztosítsuk a szakadatlan municiószállitást. Csaknem minden állásban megkétszereztük és megháromszoroztuk az ütegeket, nehogy az ágyucső áttüzesedése következtében szünet álljon be. Ekkor azután az egész ellenséges front ellen háromnapi őrült pergőtüzet indítottunk. Ebben a pokoli koncertben a 24 és 38 centiméteres ágyuk adták meg a taktust. És az eredmény a fölhasznált eszközökhöz arányitva ha józanul tekintjük a dolgot csalódást okoz. Minden talpalattnyi területet, a melyen előre tudtunk jutni, csupán az anyagi oldalát tekintve a dolognak, olyan költséggel kellett megfizetnünk, a mely legalább is ötvenszer felülmúlja a meghódított terület értékét. Bethmann-Hollweg, a német birodalom kancellárja szeptember 28-án a birodalmi gyűlésen mondott beszédében méltán mutatott rá a legélesebb szavakkal a modern hadviselés ama kegyetlen módjára, melyet az antant, főképen az angolok részéről tapasztalunk. Pedig hiában van minden erőlködésük. Oroszország nem éri el sem Köveit, sem Lemberget, az olasz hiába sóvárog Trieszt után, hiában - van Románia alias árulása, Erdélyt nem kapja meg, céltalan Franciaország véres küzdelme Elzasz-Lotarin- giáért, Anglia barbár kegyetlensége a világuralomért. Harc az oláhok ellen. Az oláhoknak nincs szerencséjük sem Erdélyben sem Dobrudzsában. A szurdoki és a Vulkán-szoros elfoglalása veszedelembe sodorta őket. Most már sem Erdély keleti vonalán, sem a székely földön nem boldogul
