Harangszó, 1916
1916-10-08 / 30. szám
1916. október 8. gyobb jelentőséget nyert a tengeri haderő. Ugyanis ezzel igyekezett kivinni kiéheztetésünkre irányuló törekvését. A tengeri csatahajók harcképessége attól függ, vájjon milyen gyorsan tudnak haladni s milyen nagy ágyukkal képesek önmagukat védelmezni, vagy az ellenséges haderőt megtámadni. Az utóbbi időben mind nagyobb ágyukat alkalmaztak a hajókon is. De ezzel együtt járt az is, hogy a hajók páncéloldalait is erősíteni kellett, hogy ellenállhassanak az ágyuk ostromának. Ezen kívül mindig nagyobb gépeket alkalmaztak, hogy a hajó menetsebességét fokozzák. De természetesen úgy a nagyobb ágyú, mint az erősebb páncélozás s az erőteljesebb gépezet-alkalmazás a hajók testét is megnövelte. Így keletkeztek az óriás csatahajók, az u. n. drednótok, melyek valóságos tengeri szörnyetegek. Az angol Queen Mary nevű drednót hossza például 202 méter, szélessége 27 méter, gépezetének ereje 75.000 lóerő, sebessége 29 tengeri mérföld. A német Derfflinger 220 méter hosszú, 29 méter széles, 63.000 lóerős gépezetü. Ezek a drednótok erősen fel vannak fegyverezve. Az angol Tigernek például van 8 darab 34 eines, 16 darab 15 cmes ágyúja. Hasonlóképpen vannak felszerelve a többi hajók is. A nagy ágyuk acél falakkal védett, forgatható toronyban vannak elhelyezve, s a torony mélyéről kapják a lövegeket, Hogy egy ilyen löveg micsoda pusztítást visz véghez, azt eléggé megmagyarázza az az adat, hogy egy 30*5 cmes ágyú lövege 450 kg. súlyú. Az óriás hajók nagyon sokba kerülnek. Egy hajó előállítási ára 60—120 millióra tehető (L. Qonda Béla: A hadiflottáról). Részint a hajó kolosszusok nehézkes mozgása, részint nagy drágasága miatt sokan inkább a kisebb hajókban látják a tengeri harcok fegyvereit. Ilyen kisebb hajók a különféle cirkálók. Ezek gyorsabb menésü, fürgébb mozgású hajók, melyekkel könnyebb harcolni, mint az otromba, nehézkes drednóttal. A tengeri ütközeteknek nagyon fontos fegyvere: a torpedóhajó. Ezek a karcsú, gyorsan úszó hajók igyekeznek megközeliteni az ellenséges hajórajt. Ágyukkal is fel vannak fegyverkezve, de legfőbb fegyverük a torpedó. A torpedó tulajdonképpen nem egyéb, mint egy löveg, melyet a tenger vizében, az ellenséges hajó elpusztítására kilőnek. Csakhogy ez i a löveg tulajdonképpen maga is I HARANGSZÓ. egy romboló kis hajó, melyet nem a kilövési erő visz előre, hanem a benne elrejtett csodálatos gépezet. Alakja hosszúkás, két vége hegyesre szorul. Átmérője 35 —45 cm. »Az angolok, — mint a már idézett mérnök megemlíti, — 53 cmes torpedókat is készítettek. 7000 méter távolságra állítólag 83 4, tizenegyezer méterre pedig 55 6 km. sebességgel haladnak.« A németeknek van 9 méter hosszú, 60 cm. széles torpedójuk, mely 130 kg. robbanóanyagot visz magával. Ennek a torpedónak óránkénti sebessége 52 tengeri mérföld. Egy torpedó-löveg körülbelül 12.000 koronába kerül. A torpedó-lövegen öt részt szoktak megkülönböztetni. Legelői van a torpedó feje, melyben nedves lőgyapot van elhelyezve. A torpedó fejből kiáll az u. n. ütőtü. Ezzel a tűvel szalad neki a torpedó az elsülyesztendő hajónak. Nehogy azonban a benyomuló tü idő előtt felrobbantsa a löveget, háromszoros elmés biztositó szerkezetet alkalmaztak. A második rekeszben egy szerkezet van elhelyezve, mely nem engedi, hogy a torpedó- löveg a hullámok, áramlatok, vagy egyéb befolyásoló akadályok miatt mélyebbre merüljön s igy irányt változtasson. Ezután következik a légkamra, majd a kis gépkamra a hajtó készülékkel. Elgondolhatjuk, milyen finomnak kell lennie ennek a gépezetnek, hogy ilyen kicsiny helyen elférve végezhesse a rá várakozó sok és sokféle munkát. Végül megint egy légkamra (tűnnél), s a torpedó farka következik függőleges és vízszintes kormánylapátokkal. A torpedót a hajóról rendesen vagy légnyomással, vagy lőporral lövik ki. Először is beállítják, vagyis célba veszik az ellenséges hajót. Természetesen ez a célzás nem olyan egyszerű dolog, hiszen a hajó nem áll mozdulatlanul, hanem sebesen halad s a torpedó-löveg is csak egy bizonyos időmúlás után érkezhetik meg. Mindezt egy különös szerkezet segítségével a parancsnok figyelembe veszi, azután a kellő pillanatban megnyomja az előtte levő villamos gombot. Ezzel a nyomással ki van lőve a torpedó. Alighogy a torpedó kikerül a vezetékből a tenger hullámaiba, gépezete megindul. Hiába ostromolja a hullámverés, a nagy viznyomás, az erős tenger-áramlat( az a szivaralaku löveg nyíl egyenesen, nagy sebességgel szeli a vizet s a tenger felületén alig észrevehető fehér habot túrva, rohan neki prédájának. Rettenetes erővel nekiütődik a hajó oldalának, ütőtüje benyomul a löveg testébe, először felrobban a száraz lőgyapot, utána a nedves lőgyapot s a rettenetes rob- banó-erő néhány perc alatt elsülyeszti a büszke, sok ágyúval felszerelt hajót. Újabban torpedókkal védelmezik a tengeri kikötőket is. Brennan, egy ausztráliai órás feltalált egy olyan szerkezetet, mellyel a kikötőben elhelyezett, s erős drótokkal egy hajtó géphez fűzött torpedókat elindíthatják, kormányozhatják, sőt vissza is rendelhetik. Ezt a találmányt egy svéd mérnök, Orling Axel oly irányban tökéletesítette, hogy nincsen szükség semmiféle drótkötelékre, vagy dróthálózatra, hanem láthatatlan villamoserővel kormányozhatja és vezetheti, akár vissza is parancsolhatja a torpedókat. Az ellenség az egész manőverből alig vehet valamit is észre. A torpedó a vizbe merülve úszik, éppen csak egy pózna emelkedik ki a habokból, ezen van a villamos erők fölvételére szükséges korong. Éjjel villamoslámpa függ a póznán, úgy azonban, hogy az ellenség felé az sem vehető észre. A leírások szerint ezek az Orling- féle torpedók a rendesnél is kegyetlenebbek. A hajók ugyanis újabb időben acél hálókkal szoktak védekezni a torpedók ellen, ezeknél a torpedóknál azonban az is hasztalan. Orling találmánya úgy van megszerkesztve, hogy a torpedó fején egy kis külön robbanó lövedék van elhelyezve. Mikor a torpedó beleütközik a hálóba, csak ez a külön robbanó rész robbanik fel s keresztül szakítva a hálót, folytatja útját. Nekiütődik a hajó oldalának, de még akkor sem robbanik fel. hanem a gépezet visz- szafelé kezdi hajtani a löveget, de csak rövid ideig, mert akkor meg kinyillik a torpedón egy szelep, azon betódul a viz s lemeriti a löveget. Alighogy ilyen formán féloldalra fordul a torpedó, újra dolgozni kezd a gép, előreviszi a löveget s már most teljes erővel neki viszi a hajó alsó részének, ahol azután beáll a rettenetes robbanás. Az a könyv, melyben ezt a leírást olvassuk, közli a feltaláló mérnöknek, Orlingnek a nyilatkozatát arra vonatkozólag, hogy milyen jelentősége lenne ennek a találmánynak a jövő háborújában. Folytatjuk. ________ 237. A dakozzunk a Harangszó terjesztésére 1
