Harangszó, 1916

1916-09-24 / 28. szám

218.

HARANGSZÓ.

1916. szeptember 24.

szűntek az ifjak énekelni; vérengző csaták viharai hervasztják el, fullaszt- ják vérbe országok, birodalmak virágzó ifjait.. . a halál öldöklő fegyverekkel tart az élők között dús aratást.

* ■

Mély gyászban, telve könnyel, fájdalommal vetődik fel napjainkban nem egyszer a kérdés lelkűnkben: Mi történik a mi drága, hősi halált halt kedveseinkkel ? Eme mindnyájunk lelkét marcangoló kérdésre »eszetekbe juttatom atyámfiai az evangéliomot, melyet be is vettetek, melyben állótok is, amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok, mert azt adtam élőtökbe főképen, amint én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint. — Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mi módon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiába való a mi prédikálásunk, de hiába való a ti hitetek is.«

*

»De mondhatná valaki: mi módon támadnak fel a halottak ? és minémü testtel jönnek ki ? Balgatag 1 amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothadand. És abban, amit elvetsz nem azt a testet veted el, amely majd kikel, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké És vannak mennyei testek és földi testek ; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert a csillag a csillagoktól külömbözik dicsőségre nézve. Épenigy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlan- ságban. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.« *

Mi történik a mi drága, hősi halált halt kedveseinkkel?

Ha a legnagyobb nélkülözések, megpróbáltatások és szenvedések közepette hivek voltak mindhalálig, a

Jézus Krisztusban való élő hit által

— akár élek, akár halok, én Jézushoz hű maradok, kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől ? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e ?

— megbékéltek önmagukkal és az Istennel, miközben kiesett kezükből a hazát védő kard, kialudt bennük az élet lángja és szerető szivük megszűnt dobogni: részeseivé lettek az örök életnek, mely az Istennek kegyelmi ajándéka, a hősi halált halt vitéz harcos legszebb kitüntetése.

„Óh mert, nem, nem az a halál, ahogy itt

[nevezik,

Ha koporsónknak a födelét szegezik :

Nem, nem az a halál, amit a léha hisz, Midőn a gyászszekér a temetőbe visz;

És az sem a halál, midőn már más sirat: Öröm vagy fájdalom, bu vagy érdek miatt Óh! az, az a halál, midőn még itt vagyunk, De halva, és magunk siratjuk önmagunk.“ *

Akik hősök voltak mindhalálig a Krisztusnak dicsőítésében is, azok a halálból által mentek az örökéletre; elestek, elnémultak, hősi halált haltak, de halottaikból feltámadnak, mert »elnyeletett a halál diadala.«

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lön azoknak, kik elaludtak.

A régi és az uj Szaioniki.

Irta: Mesterházy Sándor.

Mostanában, a háborús hírekkel kapcsolatosan, sokat olvashatunk Szaioniki városáról, melyet ellenségeink vegyes seregei, angolokból, franciákból, oroszokból, olaszokból, szer- bekből összegyűjtve, — Görögország akarata ellenére — megszállottak és a háború szinterévé tettek, hogy innen is folytassák ádáz támadásaikat...

Gondolataim visszaszállnak e város régi múltjába és emlékezetembe idézem a régi történeteket. Keletkezése a városnak a Krisztus Urunk születése előtti időkbe messze nyúlik visz- sza. Alapitója Kasszandra volt, kinek emlékét őrzi ott a város mellett a Kasszandra-öböl. A város határában talált meleg források és fürdők után először »Thermä«-nek nevezték. Majd, mikor itt Fülöp Macedónia királya a thessaloniaiakat legyőzte és a várost újra építette, Thessalonikának nevezték azt, mely ott az égéi tenger partján élénk kikötő- és kereskedelmi

várossá fejlődött. Anyagiakban való gazdasága messze földön ismeretes volt. A lelkiekben való igaz gazdagságot aztán Pál apostol hozta meg lakosai számára. Második apostoli útjában való jártában ugyanis az apostol, Ázsiából átjőve, Filippi után ebbe a városba is betért és itt egy zsinagógában hirdette a megfeszített, de feltámadott Krisztust. Prédikációját a hallgatóság vegyes érzelmekkel fogadta; némelyek ellenszegültek beszédének, mások azonban keresztyénekké lettek. Maga az apostol nem sokat időzött a városban, hanem apostoli utján tovább ment Athéné városába, Thessalonikában meg ott hagyta Silvánust és Timótheust, hogy az evangéliumot továbbra is prédikálnák, az Urnák uj meg uj híveket szereznének és a Jézus e zsenge gyüleke- kezetét gondoznák. Siker is koronázta munkájukat. És mikor erről e két apostoli-segéd az apostolnak hirt vitt, akkor Pál levelet irt a thessalonika- beliekhez. Levelében, melyet a szent- irásban egész terjedelmében olvashatunk, az ottani híveket megdicséri, hogy megerősödtek az igaz hitben, de egyúttal tanítja és buzdítja is őket a kitartásra, igaz keresztyéni élet folytatására.

Majd nem sok idő múlva egy második levelet is irt az apostol a thes- salonikabeli híveknek. Ébben is több rendbeli tanítással szolgál nekik ; a hitben, szeretetben és reménységben állhatatosakat dicséri a rendetlenke- dőket megfeddi, a szenvedőket vigasztalja, a küzdőket bátorítja és az egész gyülekezetei Istennek oltalmába ajánlja.

A későbbi időkben aztán hatalmas lendületet vett a Krisztus egyházának ügye Thessalonikában, melyben aránylag nagyon sok templom épült. Húsznál több templom tett külsőleg is bizonyságot arról, hogy ott sok hive lett Jézusnak.

Thesszalonika utóbb többször gazdát cserélt és a város, melynek mai neve Szaioniki, újabb időben Görögországhoz lett csatolva. A kies városban, hol. egykor szelíd lelkű apostolok jártak, most vad tekintetű, vérszomjas katonák rohannak; ahol egykor az őskeresztyének áhitatos zsolozsmája zengett, ott most ágyudörej hangzik és remegteti meg a sziveket.

Bárcsak mentül előbb más képe lenne e városnak! Bárcsak mentül előbb visszaszállhatna a béke galambja és hatalmas apostoli szózattal újra zavartalanul hirdetve lenne ott is, meg a föld minden határain a