Harangszó, 1916
1916-09-24 / 28. szám
VII. évfolyam. 1916. szeptember 24. 28. szám. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők., — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Madár Mátyás: „Én vagyok, ne féljetek.“ (Vers.) — Czipott Géza: Hősi halálból örökéletre. — Mesterházy Sándor: A régi és az uj Szaloniki. Mindnyájan elmegyünk. — Lábaink szövétneke. — Kupi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Fábián Imre: A mészgödörbe esett Savanyu Jóska. (Elbeszélés.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. „Én vagyok, ne féljetek.“ Máté 14, 27. „Én vagyok, ne féljetek!“ Hullámzó tengeren járva így biztat szent beszéded, Égnek s földnek nagy királya. Felénk nyújtod kezedet S vezetsz a mélység felett. „Én vagyok, ne féljetek!“ Vészes hullám tör ellenünk Gyarló szivünk fél s retteg Megfáradva csüggedezünk Biztass, biztass királyunk Véled nyugodtan járunk. Te vagy — Isten szülötte — Akinek örök hatalmát, Vész, vihar meg nem törte, A mélységeken bátran járt. Uram, Uram! jöjj hozzánk Vezess a vészeken át. „Én vagyok, ne féljetek!“ Vésd szivünkbe biztatásod, S elsimulnak a vészek Lelkűnkben csendesség támad Oszlik egünk borúja. Napfény kél a borúra. „Én vagyok, ne féljetek,“ Kik könnyezve búsan jártok Gyógyul fájó sebetek Felderül még bús orcátok Lerakjátok terhetek Bizzatok, ne féljetek! MADÁR MÁTYÁS. Hősi halálból örökéletre. Irta: Czipott Géza. »Azt pedig állítom atyámfiai, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. íme titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon irva: elnyeletett a halál diadalra.« * A nagy apostol, Pál, a Korinthus- beliekhez Írott első levelében, a tizenötödik részben, ahol is a fent idézett szép igék, — melyek a keresztyén hitnek fundamentumát képezik — feltalálhatok *»a halottak feltámadásáról« szól. A bi diának ez a része, ezzel a felirattal és tartalommal napjainkban különösképpen érdekli a keresztyén embert s igy közelebbről a »Harangszó« nyájas olvasóját. Különösen napjainkban, mikor oly erősen kong felettünk a vészharang és szól az ítélet trombitája ; árván ül mindenfelé a nagy népü város, sírván sir éjjelente és könny borítja orcáját; Sionnak utjai gyászolnak, nincsen, aki az ünnep napra járjon, papjai sóhajtoznak, mert a vének eltűntek a kapuból, meg
