Harangszó, 1916
1916-09-17 / 27. szám
212 HARANGSZÓ. 1916. szeptember 17. a 89 és a 99-sek temetőjét, a tüzérharc sohasem szünetel. 5-én elmentünk harcászati gyakorlatra, Valkal- totovszka falun és több más orosz falun keresztül a Palezói állomáshoz, hasig érő vízben és mocsárban volt a támadási gyakorlat és jől sikerült. 6-án éjszaka az orosz rettenetes pergő tüzet zúdított az állásainkra, mire a mi tüzéreink is hozzá fogtak a tüzeléshez iszonyú harc folyt, még a föld is rengett, csak reggel felé csillapult el a harc hémileg. 7-én vasárnap igen szép idő van a melletünk lévő folyócskába lementünk fürdeni, mosakodni, a századoknak munka szünet, este muzsika szó mellett szórakozunk. 8-án mindkét részről erős tüzérségi tűz, délután erős zápor eső van. 9-én megint elvoltunk támadási gyakorlatra sok orosz falun keresztül. Jelen volt Martini tábornagy, hadtestparancsnok, hadosztály- parancsnok, ezredparancsnok, zászlóaljparancsnok, tüzér és huszár tisztek. 10-én éjjel kimentünk megint a rajvonalba a .. . ezred III. zalját fölváltani, szakadó esőben gránát és ágyutüzben mentünk ki az uj állásba. Junius 3-án visszaérkeztem a harctérre. 4-én a muszka megkezdte a pergő tüzet, rettenetes gránát záport zúdított két napon ránk. 5-én délután a muszkáknak sikerült frontunkat áttörni, ahol a ...............-sok I . zalja majdnem teljesen megsemmisült, 6-tól kezdve folytattuk a visz- szavonulást és az ellentámadások egész sorozatát, roppant erős harcok között. 7-én folytattuk a visszavonulást. 8-án ellentámadásba mentünk át és az oroszokat visszavertük. Egy nagy erdőben rohamoztunk. 9-én egy faluba vagyunk, felfejlődött raj vonalban.' 10-én a kozákok megtámadtak bennünk, de visszavertük őket, sok halottjuk volt. 11-én egy orosz falu alatt beástuk magunkat és vártuk az orosz támadást. 12-én az oroszok támadtak, de visszavertük őket. 13- tól 18-ig folytonos erős harcokban szorítjuk vissza a muszkákat, naponként sok veszteség mindkét részről. 18-től 21-ig erős harcok között szorítjuk vissza a muszkát, sok sebesülés mindkét részről. * Itt vége szakad a naplófeljegyzésnek. A könyvecskét egy szegény zokogó asszony forgatja nagy sirás között. Adakozzunk a Harangszó terjesztéséra I Lábaink szövétneke. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes telkedből és teljes erődből. És ez igék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad ezekben a te fiadat és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor utón jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. 5. Mózes 6, 4—7. Mind állhatatosak valának egy akarattal az imádkozásban és könyörgésben. Ap. csel. 1 1.4, Haragudjatok, de ne vétkezzetek; beszéljetek szivetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Igazságnak áldozatával áldozzatok és bízzatok az Urban. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, oh Uram! Nagyobb örömet adsz igy szivembe, mint a mikor sok a búzájuk és boruk. Békességben fekszem le és legott eiaiuszom; mert te egyedül való vagy, oh Uram; bátorságossá teszed lakhelyemet. 4. zsolt. 5—9. 9 Azt a parancsolatot intézem hozzád, fiam, hogy azokhoz képest vitézkedjél jó vitézséggel, bízva hittel és jó lelkiismerettel, melynek elvetése miatt némelyek a hit tekintetében hajótörést szenvedtek. I. Tim. 1, 18-19. És népemmé lesznek nekem, én pedig nekik Istenök leszek. És adok nekik egy szivet és egy utat, hogy mindenkor engem feljenek, hogy jól legyen dolguk, nekik és az ö fiaiknak ö utánok. És örökkévaló szövetséget kötök velők, hogy nem fordulok el tőlük és a velők való jótéteménytől és az egész félelmemet adom az ö szivökbe, hogy el ne távozzanak tőlem. Jerem 32, 38—40. Olvassátok a bibliát. Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a leprfőbb kincs Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Szeptember 17. vasárnap, Róm. 3, 21—28. „ 18. hétfő, I. Mózes 15, 1—6. „ 19. kedd, Zsidó lev. 11, 1—6. „ 20. szerda, „ „11,17—29. „ 21. estit., „ „ 11,32-40. „ 22. péntek, Máthé 15, 21—28. „ 23. szombat, Máthé 8, 5—13. Tábori posta. Édes fiam, hiába parancsolgatok magamnak, nem lehet könnytelen szemekkel nézni ezt a szomorúságot. Az egymás után robogó vonatok csak úgy ontják a menekülőket. Sápadt arcok, gyűrött ruhák, össze vissza dobált, keveset érő csomagok. Amint a vonatról leszedik őket, még jobban elszorul a szivem. A menekülve rohanó emberáradaton túl, messze-messze, a kéklő erdélyi hegyek alján, elpusztított falvakat, felégetett házsorokat látok. Talán még azt a sirhalmot is eltaposták, melynek fakeresztjénél sírva imádkoztak erdélyi véreink. És vájjon mit találnak mindezért kárpótlásul ? Kárpótlásul ! Kicsoda adhatna itt kárpótlást? A feldúlt otthont ki teszi éppen olyan széppé, meleggé, mint a régi volt ? Ha vihar letarolta a tavasz gazdag virágzását, hasonlithat-e hozzá a későbbi virágzás! Különben is ennek a kárpótlásnak majd csak később jön meg az ideje. Most a pillanatnyi szükség enyhítéséről van szó. Arról, hogy a menekülőknek legyen hajlékuk, fekvőhelyük. Hogy legyen magukra ölthető ruhájuk, betevő falatjuk. Hogy gondoskodjunk necsak holnapjukról, hanem holnaputánjuk- ról is. Ez a legkevesebb amit megtehetünk, amit meg kell tennünk !... Ha látnád, édes fiam, hogyan sürög- nek-forognak jólelkü aszzonyaink, büszke lennél magyar voltodra. Ruhákat, élelmiszereket hordanak össze, gondoskodnak lakásról, pénz-segélyről, a betegek orvosoltatásáról, a gyermekek fürdetéséről. Megindultan olvassuk, hogy az egyik magyar lap néhány nap alatt egy milliónál magasabbra szökkenő összeget gyűjtött. De mindez még nem elég! Ennek a jótékonysági láznak állandó szere- tet-munkává kell átalakulnia. Éleznünk kell, hogy erdélyi testvéreink iránt való kötelességünket nem rázhatjuk le magunkról néhány pénzdarab odadobásával, hanem azt állandóvá kell tennünk. Állandóan segítenünk kell az államot ama feladata teljesítésében, mellyel erdélyi testvéreink nyomorát enyhíteni igyekszik. Meg ne fáradjunk, el ne csüggedjünk ! Ne csak feleslegünkből adjunk valamit, hanem — mint a szegény özvegy asszony — a mi élelmünkből is adjunk. Szánktól vonjuk el a falatot, úgy és annyit adjunk. — És még egyet! Ne engedjük, hogy a jótékonyság munkája a földrajzi fekvés, a
