Harangszó, 1916
1916-09-03 / 25. szám
1916. szeptember 3. HARANQSZÓ. 195. — Micsoda hiba ez ? Számítani sem tudnak az urak, hiába az a mesterségük !. . . — Csendesebben és illendőbben viselkedjék, barátom ! — intette meg az atyafit az egyik, öreg takaréki ur. — Legyen nyugodt, helyesen van számítva a kamat, nincs tévedés a számításban. — Nem vagyok biz nyugodt, mert ezerötszáz koronának a másfélévi ötszázalékos kamata nem kilencvenöt koronát tesz ki, mint kigyelmetek írták, hanem száznál is jóval többet! — Csakhogy nem öt százalék ám most a betétjének kamata. Időközben le lett szállítva négyre, mert olcsóbb a pénz. — Micsoda ? Hát ilyen eljárás is lehetséges? Az én tudtom nélkül, a saját tetszésük szerint, intézkednek az én pénzemnek az egyezségileg megállapított kamatjáról!.. . Adják ki rögtön a pénzemet! Egy minutáig sem hagyom itt tovább. . . — No, csak ne pattogjon, atyafi! Megkapja azonnal a pénzét, noha nem volnánk kötelesek addig mind kiadni, mig a háború tart! — mondta az öreg tisztviselő Kapitány Lőrincnek, aki úgy kivörösödött a nagy indulattól, hogy a gutaütés kerülgette. A takarékpénztári tisztviselők siettek a kellemetlenkedő, indulatos atyafi ügyeit elintézni, hogy minél előbb útnak ereszthessék, mert folyton méltatlankodott a többi jelenlevő sok ügyfél előtt. S akadtak többen a népek közt, akik helyeselték is a szavait. A pénztáros elé jutott már a leszámítolásra elkészített könyvecske, mely szerint ezerötszázkilencvenhat korona és még néhány fillért kellett az atyafinak kifizetni. Táviratot kapott ép’ akkor a pénztáros s elhalványult arccal, erősen dobogó szívvel nézte, olvasta néhány percig a távirati sorokat. — No, mi lesz ?! Még most sem kapom meg a pénzemet! — szólt Kapitány Lőrinc türelmetlenül, haragos tekintettel. — Várjon egy kis türelemmel, az Isten áldja meg! — szólt rá a pénztáros szomorúan, levertséggel. A haragos, izgága atyafi ügyére tekintve, hogy, hogy nem, nagy izgalmában az egyezerötszázkilencvenhat korona helyett tizezerötszázkilencvenhat koronát készített elő s azt tette Kapitány Lőrinc elé. — Tessék, itt a pénze, vigye azonnal! Több, ügyének elintézését váró, kiváncsi, sóvár szem tekintete tapadt a csábos ezeres bankókra. S Kapitány gazda azonnal észrevette, hogy sokkal több pénzt kapott, mint járt volna neki. Gúnyosan szólt s nyújtotta vissza a kilenc darab ezeres bankó többletet : — No-no, ennyi kamat még sem jár a pénzem után I Legyen helyén az esze az urnák, mert nagyon be- csapódhatik még, ha nem ilyen becsületes emberrel lesz dolga, mint én vagyok. Pillanatnyi ijedtség látszott a fiatal, sápadt pénztáros arcán, de a sok bámuló szem miatt nem fogadta vissza a pénzt, ellenben erélyes hangon szólt az atyafira: — Vigye a pénzét, rendben van az! Menjen már Isten hírével, ne durváskodjék tovább ! — ügy ? ! rendben van az urnák ?! Akkor nekem annál inkább rendben van. Istenem áldja! Eltette Kapitány Lőrinc a kapott pénzét, azaz a kilenc darab ezeres bankó többletet külön választotta a többitől (még nem tudta, nem gondolta meg, hová teszi, mi célra adja ?) s a jobb oldali belső kabátja zsebébe dugta, a többit pedig a baloldaliba. Hangosan kopogott aztán kifelé. A folyosón útját állotta az intézeti szolga, felszólította, hogy kövesse a belső terembe. A zordon atyafi pár percig habozott, hogy menjen-e, vagy sem ? Végre mégis belépett a szolga után, hol a pénztáros várta már. — Mutassa Kapitány ur, mennyi pénzt kapott? Az atyafi szörnyű haragra lobbanva kiáltotta: — Nem mutatom I — De meg kell mutatnia, mert kilencezer koronával többet kapott s azt vissza kell adni! — Kínáltam az urnák, de nem kellett! Még rám támadt, hogy takarodjam el, rendben van az ügyem, tehát semmi keresete nincs többé rajtam! — Értsen meg, édes barátom, a pénztárnál azért nem fogadhattam el a pénzt, hogy ne lássák a tévedésemet, mert ott nem szabad azt meglátni, hogy tévedtem! De hát ön, mint igaz, becsületes ember, visszaadja nekem a tévesen kifizetett ösz- szeget. — Hohó, jó is volna az urnák! A népek előtt büszkeségtől gorombán a becsületes emberre támad s a saját bőrére hazudik, aztán titokban, négy szemközt mégis legyek olyan jó bolond, hogy adjam vissza a pénzt! — Ne tartson nekem prédikációt, hanem adja rögtön ide a kilencezer koronát! Sietnem kell vissza a pénztárhoz. — Hát nem adom ! Tanuljon meg az ur becsületes utón járni s becsülje meg az igaz, becsületes embert! — Ha nem adja azonnal, rendőrért telefonálok! — Mit csinál az ur?!... Nohát azért sem teszi el az ur többé ezt a pénzt s nincs a világnak az a híres rendőre, aki elvegye tőlem! A féktelen indulatu ember idegesen kapott a baloldali belső zsebébe s bankjegycsomagot, mint valami rongyot, belehajijotta a kályha veresen izzó tüzébe. — Jaj tönkre vagyok téve! Miért is nem jegyeztem fel az ezres bankjegyek számait! — Kapott a pénztáros kétségbeesetten a homlokához. ' II. Mint aki legjobban intézte‘dolgát, indult ki a városból hazafelé Kapitány Lőrinc. Jóleső megnyugvást érzett a nagy indulata után, hogy hát kellőkép elbánt azzal a büszke takaréki úrral. — Most hát emberére akadt bennem! Tudom Istenem, elmegy örökre a kedve a kevélységtől, büszkeségtől, — gondolta magában. Délután egy órakor érkezett haza a falujába. Mikor befordult a fölszegre, meglepetve látta, hogy hintó áll a háza előtt. — Mi ez? Csak nem a hóbortos pénztáros jött ide! Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 93 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
