Harangszó, 1916

1916-04-02 / 3. szám

Vll. évfolyam

1916. április 2

3-ik szám

:

I

■

=

Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaevármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: Gerok Károly: A Kidron pataka. (Vers) — Mesterházy Sándor: Gondolj lelkedre. — Kapi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Czipott Géza: Felelet két életbevágó kérdésre. — Kovács Sándor: Ének (Vers.) — Lábaink szöveinéke. — Tábori pósta. — Tanítók árváiért. — Húsvéti üzenet. — Világháború eseményei. — Ország-Világ. — Szerk. postája. — Persely.

A Kidron pataka.

GEROK KÁROLY.

Olajfák esti árnyain Mi zúg oly halkan végig ?

S a rét holdfényes tájain Mint az ezüst, mi fénylik ?

Majd a homályban Suttogásban

Zokog mint egy jajszava,

Majd meg fényben Nőni vélem :

Ez a Kidron pataka.

Kidron tán gondolsz a múltra ? Suttogsz múlt fájdalmiról ?

S látod Dávid mint megy újra Szökve Sión halmiról ?

Megy hallgatva,

Meghajolva,

E lélekben megtörött,

S koronátlan Halad által

Árkodon gúnyok között.

„A múlttal nem törődöm én,

De panaszlok uj jajjér’ I Egy király tűn most én elém Ki Gecsemánébe tér;

Tisztábbat még A mindenség Soha nem látott nála,

Oly kitűnő E halvány fő,

S egész pokol tört rája.

Látom gyötrődni egyedül A három férfi mellett,

S látom, amint arcára dűl,

S eltűr annyi keservet;

A mint búsult,

S a földre hullt,

S hallom a mint esengett I Abba, atyám,

Tekints reám,

S távolitsd el e kelyhet I

S most a martirképét hordják Ezerszeres habjaim,

És zokogva őt gyászolják Megindulva jajjain ;

Ezért csörög

És ezért nyög

Oly panasszal a folyóin,

S ezért dagad Benne a hab,

Mintha égő lázba von' I

Mindig ott szeretnék lenni Az ő szenvedő helyén,

S mégis tovább kell sietni, Mert hajt egy bús érzemény, Hogy serkentsem S fölrebbentsem Ez éjjel mind a népet: Ébredjetek I Segítsetek I

Mert a pokol fölébredt I“

Kidron, fájdalom folyója, Láttad szenvedéseit,

Légy te annak hordozója Mind a világ végéig ;

Kit tisztelnek

Angyal sergek,

Láttad porba omlani,

Kiki remeg Ha ő fed meg —

Mint a nyárfa lombjai I

Mint egy király, oly dicsőn áll, S a fensége úgy hat rám —

A m.int a hab s a szél eláll A Genezáret taván ;

Halk zúgással Suttogással

A Jordán ily hangot ad : Hallgassátok,

Imádjátok

Őt, szerető fiamat:

De a ki a Jordán terén Mint próféta megjelen,

S a ki mint király tűn elém Ott a Genezáreten —

Mint főpap jő,

S úgy végzi ö A keresztfán munkáját,

S mint onta vért Juhaiért:

Lásd az Isten bárányát I

Azért áldott légy mindenkor Kidron, királyi patak,

Ki az Urat láttad egykor.

A mint keresztre halad ;

S a mig fentröl Olajhegyről Lefutnak a habjaid, Tanúsítsad,

Bizonyítsad A hű pásztor kínjait.