Harangszó, 1916

1916-04-02 / 3. szám

18.

HARANGSZÖ.

1916. április 2.

Ha tavaszrózsák közt folynak Ezüstszínű habjaid,

Vagy viharban ha kicsapnak Tajtékzó hullámaid,

Panaszolkodj,

És úgy zokogj A nagy mester keservén,

Ki szenvede S úgy küzköde Vérrel, a Gecsemánén.

Kidron, fájdalom folyója,

Te édesvizü Kidron,

Légy vándor vigasztalója,

Ha megpihen partidon ;

Oh, mosd el azt,

Mi bút fakaszt,

Mi fáj, s fold porába vet,

S bűneinkért Béke jelként Hozz egy olajlevelet.

OZÉKUS LÁSZLÓ.

Gondolj lelkedre!

Irta: Mesterházy Sándor.

„A lélek drágább hogy- nem az eledel és a test hogy nem az öltözet.“ (Lukács 12, 23.)

Mikor az Úr Jézus ott a Szent- töldön járt gyakran látta azt, miszerint sokan felettébb aggódtak a testnek élete, eledele, ruházata miatt és ennek következtében megfeledkeztek a lélekről. Azért Ő, a lelkek Megváltója figyelmeztette az embereket arra, hogy: „a lélek drágább hogynem az eledel és a test hogynem az öltözet.“ Figyelmüket, gondolatjukat maradandóbbakra, a lélek kincseire irányitá és megparancsolta nekik: „Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és mind azok megadatnak néktek.“ (Máté 6, 33)

Manapság is sokan vannak, kik a test mellett megfeledkeznek a lélekről, a test eledele mellett a léleknek eledeléről, a test gazdagsága mellett a léleknek gazdagságáról, a test öröme mellett a léleknek öröméről.

A testnek ezen szolgái közül kerülnek ki azok, kik megvonják áldozataikat az oltártól, kik képesek megkárosítani a küzdő hazát, megrövidíteni a rokont, a honfitársat s a hitsorsot és akik vakmerők megcsalni saját lelkűket, eltaszítani maguktól az üdösséget.

Balgatag emberek ezek. Tévutakon, veszedelmes szirtek között járnák ők. Nyereséget várnak és veszteség lesz részük. Hiszen megmondá Jézus: „Mert mit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is, ha az ö lelke megbüntettetik.“ (Máté 16, 26.)

A Krisztusnak igaz hive nem is téveszti ám sohasem szemei elől,

hogy a lélek drágább a testnél. Nemcsak a test mindennapi kenyeréért, de a lélek eledeléért is imádkozik. Nemcsak a test javaiért munkálkodik, de mindenek felett a lélek kincseiért, melyeket sem a rozsda, sem a moly meg nem emészt a lopok ki nem ásnak és el nem lopnak. Gondoskodik szeretteinek nemcsak testi, hanem lelki életéről. Aggódik a harctéren küzdő kedveseinek testi épsége, testi élete miatt, de aggódik azok lelki tisztasága miatt is. És nemcsak azért imádkozik Istenhez, hogy azok életben maradjanak és épségben hazatérhessenek, hanem azért is, hogy azok lelki tisztasággal ékeskedjenek.

Te is gondolj lelkedre 1 Gondolj lelked boldogságára, üdvére 1 Gondolj a lelkedért való imádkozásra és a lelkedért való szent munkára! Ne csak testedet tápláld a mindennapi kenyérrel, de lelkedet is az Isten Igéjével. Ne csak testedet lássad el megfelelő ruhával, de oltsd fel lelked ünnepi ruháját is: a hitet, a reményt, és a szeretetet I Ne félj, ha így cselekszel, semmiképpen sem leszel szegényebb azoknál, kik csak a testiekért fáradnak 1 Sőt ellenkezőleg azoknál sokkal gazdagabb leszel, mert igy reményelheted igazán, hogy mind azok, — tudni illik, — a testi jók is megadatnak neked.

A kötelesség útja.

Elbeszélés. Irta: Kapj Béla.

Második fejezet.

A szülői ház.

Folyt. 3.

Csend fekszik a kis szobára. A fiú körülj ártatja tekintetét s figyelve nézi, hogyan cseppenik a zöldfutóka vastag, húsos száráról egyik vízcsepp a másik után a foszlányosra kopott szőnyegre. A férfi is észreveszi s felemeli sovány, csontos ujját.

— Megbillent anyád kezében a kis kanna. Tégy csésze-alját a szőnyegre, mert átnedvesedik.

Mig a fiú a pohárszékes szekrénynél zörög, az apa tovább beszél.

— A kötelesség az első, mindig az a legelső 1 Aki megszokja, hogy egész életében a kötelességét teljesíti, az mindig emelt fejjel állhat meg embertársai előtt. Még akkor is, ha nem tudott mindenben egész ember maradni. Megnyugtatja az a tudat, hogy egész ember akart lenni. A múlttal már végeztünk. Azon semmiféle emberi erő nem tud változtatni. Hanem a jövő még előtted áll. Nézd,

fiam, olyan gyenge vagyok, hogy este nem tudom, kinyítom-e reggel szememet. Halálos fáradság fekszik szempilláimra, szinte érzem, ólomsúllyal nehezednek tagjaim az ágy párnáira. Fiam, nem tudok nyugodtan meghalni addig, mig meg nem ígéred, hogy akárhova kerülj, mindenütt megfelelsz kötelességednek. Nem dobod le lelkedről a nehéz keresztet, nem kerülgeted a tövises utakat, hanem mégy egyenesen, állhatatosan a kitűzött cél felé.

A fiú felemelkedik, remegő ajka szóra nyílik, de apja leinti.

— Ne ígérj semmit és ne tégy fogadást. Ha magadban, magadtól várod az erőt, úgy elbuktál, mielőtt a célt megláttad volna. De ha Istennel maradsz, akkor diadalmaskodsz. Én csak azt kérem: ígérd meg, hogy az Istennel maradsz 1 ígérd meg, hogy életed minden küzdelmében, minden kisértés között megkérdezed: mi az Isten akarata ?...

A fiú megragadja a feléje nyújtott kezet s ráhajtja égő homlokát.

— ígérem, édes apám, ígérem 1..

— Komoly elhatározással, férfias elszánással mondod ezt ?

— ígérem, édes apám, úgy élek 1

Mikor Julcsa asszony belép a szobába, szép csendesen egymás mellett üldögél apa és fiú s a jövendő reménységéről beszélget. A fehér füg- gönyös ablakon beszűrődik a déli verőfény s ezüstös csíkokat rajzol a falakra, az asztalra. Sok volt a beszéd, sok volt az izgalom. Az apa feje hátracsuklik a karosszék támlájára s szemét álomra fogja le a fáradtság. Az anya alig szól valamit, csak némán, csöndesen nézi a fiát. Egyszerre, mintha egy sokszor fontolgatott kérdésre keresne feleletet, halkan megkérdezi:

— Mi volt a legnehezebb ?...

A fiú csak néz, úgy látszik nem érti. Az anya vár egy kissé, azután folytatja:

— A koplalás ?.. A nehéz gond ? A bizonytalanság ?

A fiú egy ideig csak állja, de azután megremeg ajka s szeme könybe lábad:

— Mikor a két levél visszajött, az volt alegborzasztóbb, édes anyám. Nem aggasztott, hogy mit eszem, hol alszom, hanem mikor megtudtam, hogy bezárult előttem a szülői ház, hogy nincs számomra menedék, hogy kihűlt, kihalt a szülői szív melegsége, akkor egyszerre úgy éreztem, mintha egy nagy világ rettenetes robbanással belémerült volna az enyészet tengerébe.