Harangszó, 1916
1916-07-30 / 20. szám
1916. julius 30. HARANQSZÓ. 155. Ám a protestáns egyház kibírta az elnyomatást. A hívek ugyan elfogytak, csak azok maradtak meg, akik igazán szivük szerint ragaszkodtak hitükhöz, de ezek aztán kitartottak. Különösen a népnek a szívóssága volt bámulandó, ez várt, várt, türelmesen várt a jobb jövőre. Sok minden keserűség, siralom között aztán, mindig közelebb-közelebb jött a harmadik jubileumi év: 1817. Megelőzőleg, 1780—1790-ig egy türelmes, felvilágosult uralkodó, II. József enyhítette a protestánsok sorsát s az ő általa elrendelt türelmet öccse és utóda, II Lipót alatt, törvénybe is igtatták. Ez a törvény nem adta ugyan vissza minden jogunkat, de legalább egyházunk szabadabban lélegzett. Azonban a külföldi nagy mozgalmak hatása alatt újabb megpróbáltatások szakadtak reánk. Ugyanis abban az időben tört ki az első francia forradalom, és ekkora franciák 1793-ban még a királyukat is, XVI. Lajost, lefejezték. Erre a többi királyok megijedtek és szabadság, türelem eltűnt mintha elfujták volna. Magyar alkotmány, vallásszabadság újra csak papiroson voltak meg, mert azt mondták, hogy nálunk is minden zavarnak ez a kettő az okozója, sőt hogy maga a reformáció sem egyéb, mint forradalom és lázadás. S mikor kitudódott, hogy Martinovits és társai, köztük a kiváló protestáns tudós: Hajnóczy József mozgalmat akartak indítani a zsarnokság ellen, akkor elfogták s 1795-ben Budán lefejezték őket. A régi protestáns-sérelmekhez újabbak is járultak s papok és katonák megint elkezdték a prot. földnépét a katholikus vallásra kényszeríteni. A türelmetlenségnek e számos jele között annál nagyobb meglepetést keltett, hogy I. Ferenc király 1817-ben mégis megengedte Ausztriában és Magyarországon is a reformáció háromszázados évfordulójának megünneplését. A protestánsok e nem várt engedékenység felett való örömükben, a legméltóbb módon igyekeztek megülni a nagy napot. S jóllehet azidőben forgatták föl Napoleon császár háborúi a világot, úgy any- nyira, hogy nálunk 1811-ben az államháztartás is csődöt mondott, — ami abban nyilvánult, hogy akinek ma száz forintja volt, az másnap arra ébredt, hogy csak húsz forintot ér a bankója — amiből következőleg nagyon sokan elszegényedtek : az évforduló emlékére a protestánsok mégis több pénzbeli alapítványt tettek, beszédeket és más alkalmi iratokat nyomattak ki. Általában pedig, olyan méltóságteljes komolysággal, olyan szépen ünnepelték országszerte a nagy napot, hogy még a katholikusok is, akik mindenfelé nagy számmal jelentek meg ez ünnepeken, csak kedvező véleményt alkothattak maguknak szép vallásunkról. Azóta megint nagyot fordult a világ kereke. Ä protestantizmus és vele együtt a felvilágosodás, haladás, alkotmány kivivta a maga helyét világszerte s ma már hazánkban is mindenki háboritlanul követheti vallását, ha az az állam érdekeivel nem ellenkezik. Ma már kívülről, egy-két esetet nem említve, nem bántanak bennünket, ámde belső bajaink megmaradtak, sőt nőttek is. Több oka van ennek. Például az, hogy kevesen vagyunk, szegények vagyunk, a sok üldözés közben elhagytak bennünket a nagy urak, kik régen szószólóink voltak. De nagyobb baj ezeknél, hogy most, amikor már szabadon gyakorolhatjuk szép vallásunkat, híveink közül sokan nem tudnak hívek maradni s vagy maguk hagyjál^ el egyházukat, vagy gyermekeiket adják oda más egyháznak. Mindezek ellenére már jó egynéhány esztendeje készülődik egyházunk a negyedik évforduló méltó ünneplésére. Az ünnepi istentiszteletek mellett az egyetemes egyház is, a gyámintézet is gyűjtést rendelt el, hogy az összegyüjtendő pénzből valamilyen maradandó emléket állíthassunk. Olyant, amely egyrészt egyházunk életerejét hirdetné, másrészt pedig eszköz volna egyházunk még jobban való erősítésére. Ha közben a világháború ki nem tör, ez a gyűjtés bizonyára fényes eredménnyel járt volna. Azonban még a mai nehéz viszonyok mellett sem szabad hallatlanná tenni egyházunk kérő szavát s tehetségünkhöz képest azon kell lennünk, hogy a gyűjtés minél jobban sikerüljön. Igaz vallásosságunk mellett ezzel kell megmutatnunk, hogy méltók vagyunk nagy őseinkhez s meg tudjuk becsülni azokat a nagy szellemi kincseket, melyeket küzdő apáink vérük árán is megvédtek s épségben reánk hagytak. Tábori posta. Édes fiam, bevallom, hogy a helyes levélírás kérdéséről csak most érkezett soraid olvasása közben kezdtem gondolkodni. »Csak írjanak, mindennap Írjanak, — mondod leveledben. Szinte azt mondhatnám : mindegy, hogy mit Írnak, csak lássam, hogy írnak. «■ így gondolod te, édes fiam. Én meg érzem, hogy csak azért Írtad le ezeket a sorokat, mert mindig helyesen megirt leveleket kaptál itthonról. De hány küzdő testvérünk nem kap elégszer levelet. A sok munkával elfoglalt itthoniak azt hiszik, hogy nekik csak válaszolniok kell az érkező levelekre. Ha azután bármily okból késik a ti leveletek, ha a világháború zivatarában néhány rózsaszínű kártya elkallódik, akkor szegény vitéz katona hosszú ideig irás nélkül marad, mert hiszen nincs mire válaszolni. Ezeknek valóban szól a te intelmed: Írjanak, sokszor Írjanak! Hozzá lehet tenni: ne várják meg a táborból érkező levelet, hanem Írjanak minden második, harmadik nap egy-két sort! Megpróbáltatások közt nagy öröm, a szenvedések közepette nagy megnyugvás, mikor híradás érkezik otthonról. Mintha a rettenetes zenéjü, tűzesőt okádó éjszakán fehér szárnyú galamb repülne keresztül s zöldelő olajágat vinne szájában. Csak azután arra is vigyázzanak az itthonlevők, hogy mit imák. Bizony ez sem mindegy! A szegény küzdő katona lelke tele van aggodalommal, rémlátó tépelődéssel. Az otthonról érkező sorokban megnyugtatást keres, sokféle aggodalmának elcsöndesitését. Helytelen dolog tehát, ha az asszonyok harctérre küldött leveleikben folytonosan a sok munka, a nehéz megélhetési viszonyok miatt panaszkodnak, ha a gyerekek minden Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Köz raktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 88 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
