Harangszó, 1916

1916-07-16 / 18. szám

1916. julius 16. HARANGSZÓ. 139. ajkán ott volt a kiáltás: »Inkább ma­radjanak ott, csak »ugy« ne térjenek vissza.« A nagy riadalomban az első bátor szót a magyar orvosok mon­dották ki. Mindjárt a háború elején hivatásuk magaslatára emelkedtek. »Orvosok vagyunk és nem mészáro­sok«, hallatszott szavak, »gyógyítani fogunk és nem operálni«. És ezt a gyönyörű jelszót még akkor is igye­keztek érvényre juttatni, a mikor már a lehetetlent kellett megpróbálni. A kinek csonka lába maradt, mestersége­set adtak helyébe, a félkarú ember szo­morú látványa se keserithet el senkit. Nemcsak a szépérzék kielégítésére gondoltak, de alkalmas szerkezetekkel az előbbi minden tökéletes folytatását is lehetővé tették. Az orvosok nem pihentek és a megfeszített munkának nem is maradt el a kívánt hatása. Művégtagok szerkesztésében oly töké­letességre vittük, hogy mindenki hoz­zánk zarándokol tanulni. A nagy né­met szövetséges bámulva szemléli fáradozásunkat és nemcsak tapsol, hanem igaz elismerése jeléül nyom­dokainkba lép. A mi példánk után szervezkednek egész Németországban. Már hétezer müláb kopog az or­szágban, már hétezer nyomorék kapta vissza egészségét, hétezer erős mun­kása van az ország boldogulásának. A mi viszonyaink között ezt a szinte hihetetlen eredményt csak ugy lehetett elérni, hogy az egész társadalom összefogott. Ma már száznyolcvan munkás dol­gozik, minden héten százhatvan mü­láb lesz készen és a fejlődésnek sem­mi se áll útjában. Ilyen nagy üzem­nek már kiegészítő szervekre van szüksége. A Timót-utcai hadikórházat kapták meg a rokkantak. Mielőtt a mülábat fölvennék, itt van az orvosi előkezelés, idejönnek vissza a szer­kezettel, itt tanulnak meg járni, a mülábat ugy használják, hogy sok egészséges ember megirigyelhetné. A Timót-utcában van a rokkantak birodalma. Néha ugyan látunk ép embereket fel és alá sétálni, de a a látszat csal. Ezek a legények már mülábbal járkálnak, de a gyakorlat­lan szem nem veszi észre a különbséget. Mindjárt a kapu alatt van az iroda. Az orvosok megvizsgálják, apróra megtudakolják, hogy mi a baja és eszerint különböző kórházakba oszt­ják be. A katonák legnagyobb része sokáig betegeskedett, hónapokig nyomta az ágyat, ereje elveszett, elő­ször ezt kell visszaadni. A csonka testrész megerősítésére esik a fősuly, mert a megfelelő eredmény elérésére erre van a legnagyobb szükség. Ha a seb nem gyógyul be, mesterséges napfény hatásának vetik alá. Két ha­talmas gömb alakú szerkezet van föl­szerelve a teremben. Körülötte a ka­tonák hevernek, csonka végtagukat még csak alig futotta be a gyönge varr, a hús itt-ott erősen vörösödik. Megindítják a szerkezetet, fekete szem­üveget kapnak, hogy a fény ne vakít­son. Lila sugár ömlik a beteg sebre és szinte szemmel látható a javulás. A fal mellett a padokon katonák vár­nak, mindegyikre rákerül a sor. A tornateremben is nagy munka folyik. Négyes sorjában katonai rend­ben állnak a rokkantak, csak az egyik ül az ágyon, mert a lába még nem bírja a teste súlyát. Fölhangzik a vezény­szó : — Mindkét kéz a magasba! Egy, kettő . . Sok kar fölemelkedik. Egy-egy ép kéz mellett egy-egy csonka. De a le­metszett rész szabályszerűen simul a többihez. Szomorú látnivaló hatásától lehetetlen szabadulni. A fal mellett hosszában csupa segédeszköz. Egy tartályban apró golyók. Az emberi láb csonka részét közbeteszik és a csiszolt üvegdarabkák súrlódása erő­siti, megkeményiti a láb felső bőrét. A lábfej mozgatására több készüléket is találunk. Á láb fejet egy mintába kell beilleszteni, a minta végén vas­korong és e nehezékkel együtt moz­gatja a nyomorék, mig az izmok meg­erősödnek. Hátul a lábszék mellett félkör alakra formált zsámoly. Rááll a beteg, megtámasztja magát és hin- tázza lábafejét. Mind a legegyszerűbb szerkezet és mégis bámulatos. A csonka karnak és megmerevedett kéznek több erőt és ügyességet kell kifejteni, mint a lábnak és ezért több segédeszközt találunk erre a célra. A falra rugószerkezeteket erősítettek, a mely korongban végződik. A csonka részt nekifesziti a rokkant és a sok gyakorlat közben az elsorvadt test­részbe lassanként visszatér az erő. Súlyzók, kötelek segítségével az ujjak erősítését forszírozzák. A tornatermek rendes szerszámai egészítik még ki a helyiséget. Mikor a csonka rész már megerő­södött, a mikor már gondolni lehet arra, hogy a művégtagok alkalmazása semmi nehézségbe nem ütközik, akkor az orvosok hozzálátnak a csonka ré­szek gipszbe öntéséhez, majd esze­rint elkészül a művégtag. A csonkított katonák, a kik nehe­zebb munkára szorulnak, két művég­tagot kapnak. A munkavégtag egész egyszerit, négy acélsínből áll, a me­lyek alul egy acéltalpban végződnek. A végleges műtag már a lábrészen cipőt visel és látszatra semmiben se különbözik az ép lábtól. Az a cikk, melyből adatainkat me­rítjük, meghatóan mondja el a mű­végtagok felpróbálásnak jelenetét. A mülábak átadására kerül a sor, a rokkant katonák az előcsarnokban gyülekeznek. Szép sorjába ülnek, tü­relmesen várnak, a mig rájuk kerül a sor. Mindegyik arcán az izgalom, de szemük nézésének határozottsága elárulja, hogy bizalommal vannak tele. Föladják a gépeket. Megpróbál­nak ráá lni, egy két lépést bizonytala­nul tipegnek, de aztán elhajítják a mankót és boldogan járják körül a termet. Egyik-másikból kitör a jókedv, kurjant egy nagyot, de a fegyelem erősebb benne, mint az öröm, elhall­gat, csak az arca sugárzik. Egy elevenarcu legény odamegy az orvos elé, összeüti a bokáját, a fafej nagyot koppan: — Alázatos kérésem volna — mondja tisztességtudóan. — Haza szeretnék menni aratásra, tessék sza­badságot adni. . . Az orvos jóakaratuan figyelmezteti: — Nem lehet, fiam, hat hétig még gyakorolni kell a járást a kórházban ... A legény nem szpl egy szót sem. Neki indul a teremnek, körüljárja majd szaladni kezd. A mankóját a kezébe kapja, mintha szuronyos puska lenne és rohamra készülődnek. Az orvos ej- kacagja magát. — Tetszik látni, hogy én már tu­dok járni! — mondja diadalmas arc­Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 86 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents