Harangszó, 1916
1916-07-09 / 17. szám
HARANQSZÓ. 1916. julius 9. iái A nagy hangon hirdetett angolfrancia együttes támadás julius elsején valósággá vált. A német jelentés szerint a »a Somme, valamint az Anere patak mindkét partján mintegy 40 kilométer szélességben, hét napi erős tüzérségi tűz- és gázhatás után, megkezdődött az angoloknak és franciáknak több hónap óta korlátlan eszközökkel előkészített nagy tömeg- támadása.« Azonban a nagy erővel és sok tűzzel megindult offenziva a legtöbb helyen sikertelen volt, csak egy kis szakaszon volt képes az első német állásig eljutni. Másutt mindenütt útját álta a németek okos körültekintése, operativ szabadsága és ereje. A miniszterelnök nyilatkozata. Tisza István gróf miniszterelnök június 18-án újra nyilatkozott a hadihelyzetről a képviselőházban. Kijelentette, hogy hadseregünk eredeti arcvonala, annak nagyobb részében, változatlanul, rendületlenül fennáll. Azok az erősítések, amelyeket német szövetségesünkkel együtt a veszedelemben levő pontokra küldhettünk, éreztették hatásukat és ma már lépésről lépésre előrehaladó ellenoffenzi- vánk van. Az oroszok által elfoglalt térnek jelentékeny része ismét a mi kezünkben van. Nem állhatott be a fordulat oly gyorsan a bukovinai harctéren. Itt küzdő hadseregünk még huzamosabb időn át túlnyomó ellenséges erővel állott szemben s e túlnyomó erő hatása alatt folytatnia kellett visszavonuló mozdulatait. E mozdulatok, fájdalom, Bukovina jelentékeny részének ellenséges kézre jutását eredményezték, de az ellenségnek fokozott nagy vesztesége mellett teljes rendben mentek végbe. Az utolsó három-négy nap alatt már nem az orosz offenziva előrehaladásáról, hanem az orosz támadásoknak nagy veszteségek melletti visszaveréséről számolhatunk be. Semmi ok sem forog fenn arra, hogy ne a sikerbe vetett rendületlen bizalommal nézzünk a közel jövő eredményei elé. Tanítók árváiért! Mi az adakozás mértéke? Az ösz- szeg, mit nevünk után írunk ? Sokan azt gondolják, nincsen is szükség mértékre. Elég, ha az ember oda- jegyzi nevét a gyüjtőivre, s ezzel eleget tett kötelességének. így természetesen csak azok gondolkodnak, kik kényszerűségből adakoznak, anélkül, hogy szivük adakozásra ösztönözné őket. De a nagy, sebet kötöző és romokat újra felépítő mozgalmak, nem ezeknek a táborából táplálkozik. Csak az a jótékonyság vezet diadalra, mely a szív részvétéből s a szeretet melegségéből gyűjti életnedvességét. Nem kényszerűségből ad, hanem szives örömmel, meleg érzéssel, köny- nyező szemmel. Nem is azt nézi, mennyi elég arra a célra, nem keresi: mennyit adott a szomszédja, meg a vetélytársa, hanem hogy mennyi adományt bir el az ő anyagi képessége s mennyire kötelezi őt saját lelkiismerete. Ez az Isten előtt kedves, igazi adakozás mértéke. Bárcsak megvizsgálnák az emberek szivüket s e szerint cselekednének azok is, kik a cselekvést mind eddig még elmulasztották.' A múlt héten beérkezett adományokat hálás köszönettel nyugtázzuk: A balatonvidéki ág. hitv. ev. tanítói kör adománya . . . 32-— K özv. Káldy Mihályné Répczelak 10-— „ Hodossy Dénes Körmend . . 6-40 „ Németh István (alsó) Lébény . 3-— „ Tóth Péter Tényőfalu . . . 2 — „ özv. Kováts Jánosné Lébény . 2-— „ Milley János Lébény . . . 2■— , Bősze András Lébény . . . 2 — „ Szabó Márton Lébény . . 1-— „ Horváth Sándor Lébény . . 1*— 1 Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt: ............................. 7669-78 K M ostani gyűjtésünk . 61-40 K Eddig befolyt: . . . 7731-18 K Adakozzunk a Harangszó terjesztésit I Az egyház köréből. Alapítvány. Pödör Samu 12 éves korában elhunyt unokája Moór Fáni emlékének megörökítése céljából a csánigi ev. gyülekezetnél 50 koronás alapot létesített. A jóságos Isten áldása legyen a nemes adakozón és a gondviselés által egyébként is sújtott családjának adjon enyhülést a gyülekezet tagjainak őszinte részvéte. Évi jelentés. A kemenesaljai esperes- ség belmissziói egyesülete most adta ki évi jelentését 1915—1916. évi működéséről. Az egyesület áldásos munkálkodást fejtett ki, több gyülekezetben vallásos estélyt tartott, a szórványokat ellátta vallásos iratokkal. A felekezeti érzés erősítésére több példányban kiosztotta Kapi Béla „Az én vallásom a Krisztus vallása“ cimű munkáját. A templomtól messze eső szórványokból kilenc konfirmandus növendéket gyűjtött össze s azokról gondoskodik. Az egyesület vagyona 436 kor. 84 fillér. Isten áldását kérjük a buzgó egyesületre, annak vezetőire s lelkes munkásaira. A vasi közép egyházmegye junius 28-án tartotta évi közgyűlését Szombathelyen Kund Sámuel esperes és Dr. László Kálmán felügyelő elnöklete mellett. A közgyűlés, melyet László Kálmán felügyelő szép beszéddel nyitott meg, letárgyalta Kund Sámuel esperes évi jelentését. A közgyűlés 400 K szavazott meg a tanítók árváinak. A Vörös-Kereszt egylet részére befolyt a Rábaszentandrási gyülekezetben: Rábaszentandráson 69-30 K, Sobor filiában 26-30 K. összesen 95-60 K. Itthonról. József királyi herceg és a szegedi bakák. Egy nagy napilap irja a következő érdekes esetet. Az olasz harctéren a szegedi bakák ál á- sai előtt lecsapott egy huszonnyolcas és hatalmas tölcsért vájt ki a földből. A vitézek előre ugrottak, nyugodtan elhelyezkedtek a mélyedésben és a közelségből erősen tüzeltek. A tisztek azonnal észrevették a veszedelmet, az egész csoport ott pusztulhat, ha az olaszok észreveszik a különös fedezéket. Ki is adták a parancsot a visszavonulásra, de a jóvérű szegedi fiukkal nem lehetett okosan beszélni. — Mi csak előre megyünk! — mondogatták. — A magyar nem curikkol . . . Még az ezredest is megmozgatták, de az ő igyekezete is meddő maradt. Végső kétségbeesésükben József királyi herceghez fordultak, aki büszke mosollyal hallgatta végig a jelentést. — Az én fiaim! — volt minden válasza és már készülődött is. Az adjutánsa ijedten vette észre szándékát: — Fenséges ur! Csak nem akar a halálba rohanni?! A királyi herceg nyugodt hangon jegyezte meg: — Csak a fiukhoz megyek! Alig pillantották meg a szegedi bakák a királyi herceget, mindegyik feléje fordult. A fenség meglóbálta kalapját és átkiáltott: — Gyerekek, jöjjetek ide, hozzám! A bakák minden ellenvetés nélkül készülődni kezdtek és a vakmerő fickók pár perc múlva már feszes állásban ott voltak a parancsnokuk előtt. — Ha a fenség akarja, engedelmeskedünk 1 Még ezt is megtesszük! — mondották és a duzzogás eltűnt a hangjukból. József királyi herceg mindegyiknek megszorította a kezét és fellengős dics himnuszok helyett csak ennyit mondott: — Derék emberek vagytok! Tudom, hogy a családját mindenki szívesen viszontlátja. Tizennégy napra hazamehettek! És maga állította ki a szabadságlevelet.
