Harangszó, 1916
1916-07-09 / 17. szám
134. HARANOSZÓ. 1916. julius 9. — Bizony úgy, anyám ! Sokan csak szemükkel szeretnek s mire szivükhöz érkezik, amit láttak, elröppen a szerelem, mint a reggeli álom. Még egyszer megöleli és megcsókolja édesanyját, azután magára kapja kabátját és gyorsan kisiet a szobából. Édesanyja gondolkodva néz utána, azután megcsóválja a fejét. Félóra múlva elgördül a ház előtt Qrünhuték kocsija s a családdal együtt a tanítót is viszi a szomszéd városba valami jótékony célú mulatságra. Folytatjuk. Tábori posta. Édes fiam, kettőnk levele képez egy egészet. Megindultan olvasom: minő nagy megpróbáltatásokon mentek ismét keresztül. A rettenetes harcok,'a felbecsülhetetlen erejű orosz támadások, a pusztító, őrjítő pergőtűz, a feltúrt földdarabok, leégett falvak, felperzselt vetések, az eget rázó csattogások, mind mind elém állnak. Szivemből sajnállak mindnyájatokat, kik ezeket a rettenetességeket kénytelenek vagytok elhordozni. Nemcsak sajnállak, hanem csodállak is titeket s átérzem, hogy nemcsak a vitézi cselekedetek véghez vivői hősök, hanem mindnyájan azok vagytok, kik oda kinn szenvedtek. Mégis, tovább tekintek s azokra gondolok, kik a feldúlt falvakból elmenekültek. Ahogy irom levelemet, mintha életet nyernének soraid s a csöndes betűkből a hajléktalanok, kifosztott, koldussá lett szegények halotti menete kanyarodnék elő. Bele- nyilalik szivembe a gondolat: jaj, mit hagytak el maguk mögött s micsoda keveset vihettek magukkal!... Házuk romokban hever, éléskamrájuk ellenség prédája, aratók kaszáját váró gabonájukon piros csóvával szalad a tűz, végiggázol az ellenség, a pusztulás, a halál. Talán nem is tudnak mind elmenekülni: egy-egy gyerek, leány, asszony, egy-egy erőtlen öreg elmarad. Jaj, talán éppen az, kinek nevét imádkozva mondja az ajak: az édesanya. Van hát rajtunk kívül is nyomorúság és szenvedés! De minél férfiasabban hordozzuk a magunkét s minél érzőbb szívvel észrevesszük másokét, annál igazabbak vagyunk, annál inkább közeledünk Krisztushoz. Tekintsen hát minden ember távol messzeségbe. Békés földterületek zavartalan lakói, kik nem ismerik az j ellenség dulásának rémeit, az éhezés, a szükség iszonyatosságait, családok, kik boldog együttéléssel dicsőíthetik az Urat, gondoljanak arra az északról menekülő néptömegre. Gondoljanak általában a háború szenvedőire s abból, mit számukra Isten jósága megőrzött, adjanak azoknak, kiktől azt Isten kifürkészhetlen akarata elvonta. Szeretetre van most szüksége a világnak. Irgalmas szívre, melegen érző, krisztusi szívre, lemondásra, önelfelejtkezésre. Akikben ezek a nagy kötelességek még most sem ébrednek fel, akik még most is, még most is csak önmaguknak önmagukért akarnak élni, azok előtt tárjátok fel, édes fiam, a háború borzalmait, hadd tanulja meg önző lelkűk, hogy nincs nagyobb bűn, hanem mikor az ember elfelejt ember lenni. Isten áldjon, édes fiam! Szeretettel ölel édesapád. A világháború eseményei. Küzdelem az oroszok ellen. Változó sikerrel folyik a véres, nehéz küzdelem az oroszok ellen, akik erre az uj offenzivára csendben közel egy évig készülődtek. A lefolyt héten legerősebb volt az orosz támadás Csernovictól nyugatra Kuti és Kolomea városok között. Az ellenség többszörös túlerejével szemben hadvezetőségünk, hogy elkerülje a fölösleges vérontást, megváltoztatta az itteni hadállást. Csapatainkat június 29-én innen visszavonta s Ko- lomeát, e negyvenháromezer lakossal biró galíciai várost a Prut mellett, kiürítette és harcvonalunkat ettől nyugatra és délnyugatra helyezte el. Kolomea kiürítése lövés nélkül történt meg. Ugyanakkor orosz lovasok Ko- lomeától északra Obertin közelében megtámadták csapatainkat. Ezek azonban visszaverték őket és soraikat alaposan megritkitották. Ugyanígy jártak azok az ellenséges csapatok, melyek Kiríibaba közelében törtek ellenünk. Volhiniában csapataink és a német csapatok győzelmesen haladnak előre Linsingen vezérlete alatt. Az ellenséget Sokulnál, Ugrinovtól délre visz- szaszoritották. Junius 30-án az orosz lovasság megismételte támadását Obertintól északra Tlumácnál, azonban Bothmer gróf vitéz csapata szétverte a támadókat. Linsingen tábornok serege elfoglalta az oroszok hadállását Kol- kinál, Lucknál pedig győzelmesen szorítja vissza az ellenséget. Junius 20-án itt 1380 orosz került fogságba, közöttük 15 tiszt. Az itteni foglyok száma jun. 16-a óta 3191, köztük 26 tiszt. A hivatalos tudósítás megjegyzi, hogy junius eleje óta a Pripietytől 23.233 orosz katona, köztük 158 tiszt került fogságba. Zsákmánnyá lett több ágyú és 90 gépfegyver. Harcunk az olaszokkal. Az erős orosz támadás tüzbe hozta az olaszokat, akik ujult hévvel és erővel indultak meg ellenünk. Megtámadták állásainkat az Isonzónál, a Monte Michelenél, a görci hídfőnél, az Ecs és a Brenta között. Azonban a hirtelen felbuzdulás semmi sikert sem hozott számukra. Csúfos vereséget szenvedtek- mindenütt. Egyik támadásuk alkalmával tüzérségük saját gyalogságukra tüzelt. Junius 29-én a mi csapataink 800 olasz foglyot, 7 géppuskát és 400 fegyvert szállítottak be. Hadállásaink mindenütt szilárdak. Az ellenség nem tud erőt venni rajtuk. Támadásai itt-ott gyengültek. A Times tudósitója azt írja rólunk: >Még egész sor erős állásuk van, ahová visszamehetnek. Hatalmas tüzérséggel, sok géppuskával rendelkeznek. A magyar és osztrák védelem nagyon erős és nem lehet azt várni, hogy az olaszok mostani akciója gyorsan fog előbbre haladni.« A németek harca a franciákkal és angolokkal. A nyugati harctéren két ellenséggel állanak szemben a németek. Megjelentek a front északi szakaszán ujult erővel az angolok is. Seregük nem a régi zsoldos hadsereg, hanem az uj törvény által szervezett nemzeti katonaság. De ne féltsük miattuk a németeket. Németország nyugodtan várja az uj angol offenziváí. Flandriában készen áll arra, hogy a véren szerzett területet az angolok ellen megvédje. A németek Richebourgnál visszaverték úgy az angolokat, mint a franciákat. Győzelmes harcuk volt a Champagneban is. A Maastól balra a 304-es magaslat közelében előbbre jutottak. A francia vezérkari jelentés azt hiresztelte, hogy a németek elvesztették Thiaumont-erősséget. A német hadvezetőség kereken meghazudtolja e híresztelést s kijelenti azt a valóságot, hogy az ellenség támadása mindenütt meghiúsult s az »egykori páncélerődbe csak fogoly tette be a lábát.«
