Harangszó, 1916
1916-07-09 / 17. szám
1916. julius 9. HARANQSZÓ. 131. amennyiben az ezrednél legutóbbi kintlétem alkalmával az istenitiszteleten szolgálati elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg, keressem fel földalatti lakásában. Vigyem el magammal a szent jegyeket is, mert — úgymond — testileg még bírom, de lelki erőm fogyni kezd. Azután beszélt sokat kétéves családi boldogságáról, hitveséről, gyermekéről. S amikor a többek között ezekre gondoltam, magam előtt láttam egy végtelen szomorú képet: egy istenfélő, vallásos, boldog családi tűzhelynek romjait. Egy ösz- szetépett családi boldogságot. Odahaza a mitsem sejtő hűséges élettárs imádkozik kis gyermekével; mosoly jelenik meg arcán, amint kötögeti a remény virágait koszorúba s festi a jövőt: lesz még találkozás, lesz még viszontlátás! Hiszen, ha a remény nem lett volna hű barátként oldala mellett egyedülléte napjain s nem kisérte volna biztató szavaival, akkor talán úgyis elhervadt volna, mint a dércsipte virág. Ilyen gondolatok közt értem el ahhoz a nyitott sirüreghez, amelybe temetni fogunk mindent: bút, örömöt, szerelmet, találkozást, viszontlátást. De mégsem mindent! .........Boldogok l esznek ezután a halottak, kik az Urban halnak meg. Mert megnyugosz- nak az ő fáradtságaiktól és az ő cselekedeteik követik őket.« Az Urba helyezte reményét annak a gyalulat- lan deszkakoporsónak lakója. Ezért volt erős, bátor életében s lett boldog halálában. Elnémult a harci zaj, dúló csaták után édesen alussza álmát: megpihent az ő fáradtságai után. Lelkét a halhatatlanság örökzöld koszorúja övezi körül: az ő cselekedeteinek jutalma követi őt. Ott abban a salaktól mentes, tiszta légkörben lesz találkozás, többé el nem szakítható boldog viszontlátás! A hulló homokszemek eltakarták hősünket szemeink előtt. Most már csak emléke él lelkűnkben. Nézem a fejfát. Eggyel több lett a figyelmeztető jelző-tábla: Vándor állj meg! Tanulj hazát szeretni! S az errefelé bolyongó nem lesz hálátlan : „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak S áldó imádság mellett, Mondják el szent neveinket.“ József királyi herceg. József királyi hercegről, a nádor fiáról, a mostani hőslelkü József kir. herceg atyjáról összefoglaló életrajz jelent meg Ortutay István tollából (Szeged). A könyv vonzó formában írva, bemutatja a néhai királyi herceget mint katonát, mint közéletü férfiút, mint tudóst, mint családfőt és mint törzsökös, zamatos, jóizü magyar embert. A könyvből kiragadjuk a következő apróságokat, a melyek rendkívül jellemzőek József királyi herceg magyar egyéniségére: A mikor a Hortobágyon járt József királyi herceg, az a megtiszteltetés érte egyik jómódú debreceni civis-t, hogy az ő kocsiján tette meg az utat a királyi herceg. Erős pipás volt azonban a magyar, s mikor már jó félórányira voltak Debrecentől, borzasztóan kivánta a pipát. Egy ideig küzdött magával, de végre is nem bírta sokáig, nagy tisztességtudással hátrafordult s engedelmet kért a királyi hercegtől a rágyújtásra. A királyi herceg mosolyogva adta meg az engedelmet, azonban, mint szintén erős dohányos, feltűnt neki a dohány illata és kérdezte az embertől: — Ugyan, barátom, milyen dohányt szi maga ? — Pszt, szűz dohány! — feleli nagy titkolózva az ember. — Kínáljon meg, — kérte éppen olyan titkolózva a királyi herceg. — Tessék, — adta át a dohany- zacskót a magyar. A mikor vége volt a látogatásnak és visszaérkeztek a városba, kérdi a királyi herceg a civis-től, van-e valami kívánsága ? — Van ám, kérem. — Mondja csak bátran, ne féljen semmit. — Hát kérem átossan, ha elmegy Bécsbe, el ne mondja a sógorának, hogy mit kapott tőlem. * Történetesen nem adta, hanem kapta a borravalót József királyi herceg, még pedig azért, mert egy kiránduló társaságot végig kalauzolt az alcsuti parkban. A társaság egyetlen tagja sem ismerte a királyi herceget, a ki éppen a kerítés közelében egy fa tetején ült és az egyik ágat fűrészelte. Azt hitték, hogy kertészlegény és megszólították, hogy szabad-e a parkot megnézniök. — Már hogyne szabadna ! — felelt a királyi herceg a fa tetejéről. — Tegye meg, barátom, kalauzoljon bennünket, — szólt a társaság egyik tagja. — Nagyon szívesen, — vállalkozott a királyi herceg, mert észrevette, hogy senki sem ismerte meg. Erre le is mászott a fáról és körülvezette a társaságot a parkban, megmagyarázván nekik mindent töviről-hegyire. Mikor azután mindent megnéztek, az egyikük nagy gavallérosan három forintot csuztatott a kertészlegénynek nézett királyi herceg kezébe. József királyi herceg illedelmesen megköszönte az ajándékot és zsebre tette. A társaság egyik tagjának a kapuban jutott eszébe és ott sopánkodott, milyen kár, hogy a királyi herceget nem láthatták. Egy arra haladó embert megszólítottak és azt kérdezték tőle, hol láthatnák a királyi herceget. — Ott la, nézzék: amott megy! — mondotta és mutatott az előbbi kalauzra. A királyi herceg persze jót kacagott a dolgon s a pénzt kiosztotta a gyerekeknek. * A hetvenes évek elején nagy körvadászatot rendezett József királyi herceg Kisjenőn. A vadászaton hivatalos volt a magyar arisztokrácia számos tagja. Vadászat közben egyik főur József királyi herceget megsebesítette. Szerencsére csak horzsolta néhány sörét a királyi herceget, a ki mosolyogva nyugtatta meg a baleset láttára megrémült vendégeit: — Nem történt semmi bajom, jelentéktelen horzsolás az egész, — mondotta. Ezt hallva, előlépett Andrássy Gyula gróf, a kit nagyon kedvelt a királyi herceg és mélyen meghajtva magát, igy szólt: — Fenséges uram, fenséged az első sebesült honvéd! A porosz háború idején történt a következő eset: Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX , Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 85 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
