Harangszó, 1916
1916-07-09 / 17. szám
132. HARANGSZÓ. 1916, július 9. Amikor az előrenyomuló porosz sereg elől egy kis cseh helység mellett táborozott a királyi herceg dan- dára, késő éjjel arra ébredt föl, hogy a sátora előtt álló őr hangosan vitatkozik egy másik katonával. Figyelni kezdte a vitatkozókat és megtudta, hogy egy cigány katona akar vele beszélni. Kiváncsi lett arra, hogy mi dolga lehet vele éjnek idején a cigánynak és ezért fölkelt ágyából és kiszólt, hogy bocsássák elibe a katonát. — Báj ván, fenséges uram! — kiáltotta a cigány. — Ázs ellenség meg akar minket lepni. — De hiszen kinn vannak az előőrsök, — felelte a királyi herceg — és azok eddig semmi gyanúsat sem jelentettek. — Mert még messi ván ázs ellen- sig, de há itt les, akkor nágy bájles ! — jajveszékelt a cigány. — De hát honnan gondolod te, hogy jön az ellenség? — kérdezte a királyi herceg. — Őnnan instálom, hogy ázs erdőből röpülnek ki a madarak, pedig ázsok is alusznak iccaka. Ha nem alsanak, okuk van rá, vagy pedig zavarják. Ezeket zavarják, még pedig ázs ellensig zsavarja, Tessik vigyázni, instálom. A királyi herceg nem kérdezett többet semmit, hanem fegyverbe állította katonáit és úgy várta a cigány által bejövendölt ellenséget. És alig telt el egy óra, csakugyan megérkeztek a poroszok, de kudarcot vallottak, mert ott várták már őket József királyi herceg fölkészült katonái. Az ünnepi üzenetek visszhangja. Két levelet közlünk, melyek hü visszhangjai annak a -hatásnak, melyet ünnepi üzeneteink a harctéren keltenek. Az első levél Battyándra érkezett s a húsvéti üzenetre vonatkozik, a második lapunk szerkesztőjéhez érkezett s a most szétküldött pünkösdi üzenetről szól. Wollhynia, 1906. IV. 26. Kedves Tisztelendő Ur! Szeretett küldeményét, a három könyvecskéjét, nagypénteken megkaptam, melyekért leghálásabb köszönetét úgy a magam, mint két bajtársam részéről legszivélyesebben fogadni méltóztassék. Elolvastam minden szavát, melyek jól hatottak rám, s megkönnyebbülten tettem el! Nem mulaszthatom el, hogy le ne Írjam, s kedves tudomására ne adjam, a mi húsvéti szent ünnepünk, szerény, de sokat mondó lefolyását, mely éppen szerénységénél fogva annál bensőségesebb volt. A róm. kath. d. e. templomba voltak, de mi ennek, illetve lelkész hiányában — mert hisz templom egy lehet, márciusban is ugyanabban gyóntunk — otthon maradtunk. D. u. derék századosunk, — t. i. ő is ev. — minket evangélikusokat magához hivatott. Voltunk számra vagy huszonnégyen. Jelentette a legidősebb altiszt, hogy együtt vagyunk, s mindjárt jött is a százados ür! Vissza húzódtunk egy futó árok csendesebb részébe s ott körötte letelepedtünk. Százados ur kezében egy Kapi Béla lelkész úrtól megirt — kiemelendő, hogy gyönyörűen megirt — könyvecske s kezdé: > Összehívtalak benneteket, mert miután nekünk papunk, templomunk nincs, igy ünnepeljük meg husvét szent ünnepét! Mert miként a szent irás is mondja: „Valahol ketten együtt vannak !. ., < S ekkor kezdé a könyvet olvasni! Szép és megható volt s tető pontra csak akkor hágott, midőn az imádság« végén ama ponthoz ért »... mi pedig idehaza imádkozunk ti értetek< s itt a százados urat is annyira meghatotta a beszéd, hogy a talpig katonás százados urat is könnyekre fakasztotta ! Evvel az ünnepély, a szent husvét, a maga egyszerű szépségével, s a százados ur »Miatyánk« imádságával, csendesen szétoszlottunk. Ezért Ő neki mindnyájan hálával tartozunk. A százados ur nevét is meg mondhatnám talán ! Thold Dezső s békében Kőszegen aktiv tiszt a honvédségnél. Köszönet és hála, követésre méltó cselekedetéért. Önnek pedig újból köszönetemet legszivélyesebben küldöm. Mély alázattal hive Kühár István. * 916. VI. 8. Kedves Nagytiszteletü Leszkész Ur! Hálás szívvel mondok köszönetét lelkész urnák szívességéért, hogy részemre is volt szives küldeni egy példányt a Pünkösdi lélek c. ünnepi üzenetből. Mert itt nagy szükségünk van a hitre és a Szentlélek vigasztaló és bátorító erejére. Különösen most, mikor mindnyájan érezzük, hogy hátra van még egy nagy erőpróba, és ha ezt Isten segítségével kiállottuk szerencsésen, akkor várhatjuk a békét. Adná Isten, hogy a Pünkösdi üzenetet ne csak mi, hanem ellenségeink is értenék meg. 'Akkor nem lenne reá már szükség, hogy fegyvereink éle győzze meg őket. Karunk erejéről, szivünk bátorságáról, melyet mi is a Szentlélek erejének, igazságos ügyünk végső diadalába vetett hitünknek köszönhetünk. Munkálkodna az Isten lelke a hatalmasok szivében, hogy elégelné meg a sok vérontást, ajándékoznák meg népeiket a nehezen várt békével, ez lenne a Szentlélek uj diadala, nekünk pedig adjon erőt és kitartást a további küzdelmekhez, hogy lelkiismeretesen teljesithessük kötelességünket. Tudva azt, hogy az újabb ezer év alapjait rakjuk le édes hazánk számára, melyért élni s ha kell meghalni is szent kötelességünk. Legyen meg Isten akarata, Ö tudja mi válik javunkra. Még egyszer megköszönöm kedves tisztelendő ur szívességét, fogadja őszinte hálámat kedves ajándékáért, melyet örömmel olvasgatunk több bajtársammal együtt. Maradok a nagytiszteletü lelkész ur igaz tisztelője Boros Elek a lövészárok egyszerű lakója. Időszerű kérdések. Irta: Czipott Géza. I. Azóta, hogy a világot megrengető rémes háború a szomorú megpróbáltatásoknak legkülönbözőbb nemeivel reánehezedett a szenvedő emberiségre, kezdettől fogva két főben járó gondolat foglalkoztatja többek között az emberi elméket, emészti a sziveket és lelkeket. Az egyik, mikor is lesz már vége ennek az embertelen mészárlásnak, másszóval a háborúnak? A másik pedig, amely az elsőből mintegy önként következik, hol van most az Isten? A biblia szavai szerint, »hol van a te Istened?« Az első kérdést illetőleg időről- időre különböző jóslatokat olvashatunk a lapokban. Ezek a jóslatok rendszerint különböző történeti számoknak összeadásából, szorzásából, osztásából, kivonásából, majd különböző természeti jelenségekből következtetnek a háború végére, természetesen minden eredmény nélkül. A felvetett kérdésre, mikor lesz a háborúnak vége, talán a legjobban megfelelt az egyszeri ember, aki midőn ezzel a kérdéssel hozzája fór-
