Harangszó, 1916

1916-07-09 / 17. szám

VII. évfolyarrt.

I9Í6. julius 9.

17. szám.

VALLÁSOS NÉPLAP.

A háború tartama alatt megjelenik minden vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaavármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: Dr. László Kálmán: Háborús ének. (Vers) — Fábián Imre: Fenn a Hóreben. — Bojtos László: Rohamhős. ,, József királyi herceg, — Az ünnepi üzenet ..visszhangja. — Czipott Géza: Időszaki kérdések. Lábaink szövetnél«: -Kapl

Béla: Á kötelesség útja. (Elbeszélés). — Tábori posta. — Tanítók árváiért. — A világháború eseményei. — A Hszó perselye.

Háborús ének.

Fenn a Hóreben.

Isten, kinek szavára hegyek s völgyek [megindulnak, Kinek pillantására erdők s mezők

[megújulnak, Oh, esdve kérünk, jöjj el hozzánk, [irgalmazz nekünk, Nagy szomorúságunkban légy mive- [lünk, maradj velünk.

Messze idegen földön, vérben járnak

[jó fiaink,

Itthon, szegény hazánkban, értök hul- [lanak könnyeink. Oh, esdve kérünk, elégeld meg szenvedéseinket,

Áldó kézzel töröld le könnyeinket,

[könnyeinket.

Uram, ki vagy az ösvény, az igazság

[és az élet,

Kérünk: Dúló csatáknak láng pallosod vessen véget, Oh küldjél közénk béke angyalt olaj

[ággal,

Békits össze bennünket a világgal, a j

[világgal, j Dr. LÁSZLÓ KÁLMÁN, i

Irta: Fábián Imre.

Hóreb lankás oldalain legelésző nyája mellett őrködött Mózes. Arra felé fordult, amerre a nyáj legelészés közben előre ment, de tekintete nem nyugodott meg a legelésző nyáj mellett, átrepült lélekben felette, át a kisebb halmokon, völgyeken s meg sem állott addig, mig lélekben meg nem nyugodott a Nílus lomhán tova úszó árja mellett, Egyiptom földjén. Hosszabb idő óta élt már itt a Hóreb táján, de csak testileg, lélekben nem tudott elszakadni attól a szomorú országtól. Megpihenni gondolatban mindig odatért. Vagy talán j nem is pihenni, hanem sokkal inkább | gyötrődni .tért oda, gyötrődni és szenvedni. Látta népét, Isten választott gyermekeit, amint gyilkos munkával agyonfárasztva vonszolják fáradt ! tagjaikat, látta, amint hátukon az | ostorcsapások nyomán piros vér szivárog alá. Tekintete könnyekkel telt meg.

Látta ezzel szemben ott másik irányban a tejjel-mézzel folyó földet. Nem is olyan messze van Egyiptomtól. Mig Izrael gyermekei szolgakenyeret esznek, addig a tejjel-mézzel folyó földön azokat a buzakalászokat, melyek Isten ígérete folytán számukra értek, idegen népek gyűjtik csűrbe; azokat a szőlőszemeket, melyek népe számára édesedtek, pogányok szüretelik le.

Pedig Isten azt Ígérte, hogy ezt a szép földet Ábrahám, Jákób maradékainak adja mindörökké és ime, alig három emberöltőn keresztül lakhattak abban, távozniok kellett. Menynyire fájt ez honfiúi szivének. Szinte hallotta a megkínzott nők sikoltását, a korbácsolt férfiak elfojtott sóhaját. Ez a hang arcába kergette a vért, ökölbe szorította kezét. Épen úgy, mint évekkel előbb, mikor egy egyiptomi ember vert egy izraelita férfiút, mikor már ő is annak az országnak kenyerét ette. Épenugy. . . és ez a gondolat kétszeresen égette lelkét, mert ott tapadt az első vérfolt kezére. Igen, egy embernek, egy gyűlölt egyiptominak vére. — Most népe továbbra is nyomorult szolga, ő pedig a leg- szánalomra méltóbb hontalan száműzött. Lesz-e vége valaha e kettős nyomorúságnak ?