Harangszó, 1916
1916-07-02 / 16. szám
1916. julius 2. HARANQSZÓ. 123. A kártyavetönö Elbeszélés. Irta: Csite Károly. A kis város Kisköz-utcájában minden napon egy sereg vidéki és helybeli asszony fordult meg s mindany- nyian egy kis viskóba tértek be. Azaz egyik másik tudakozódott előbb az utcán játszó gyermekektől, hogy melyik házban lakik a Rózsa Bindiné ? Csak aztán köszöntöttek be remény- teljes szívvel a kis düledező hajlék hátsó udvari szobá ába, ahol Rózsa Bindiné, az öreg görnyedt Fáni néni szerencse kártyája mindannyiuk- nak megmutatja a titokzatos jövendőt, valamint a bizonytalan jelent is, tudniillik azt, hogy nem esett-e el, avagy nem sebesült-e meg a harctéren küzdő fiú és hitestárs? Fáni néninek soha egész életében nem voltak olyan szerencsés napjai, s nem élt oly jó módban, mint most, a sok fájdalmat, keserűséget, gyászt és nélkülözést hozó háború idején. Több pénzt besepert most egy dél- előttön az erszényt pótló hosszú harisnyába, mint előbbi években egy, sőt két hónapon át fáradságos munkájával tudott keresni. Hát még mily sok egyéb ajándékban is részesült! Igaz, hogy előbb is foglalkozott, egyéb teendői mellett, kártyavetéssel, csakhogy akkor sokkal kevesebb látogatója akadt és egy-egy kártyavetésnek csak húsz fillér volt az ára. De miután most a nagy háború mindent megdrágított és szörnyű nagy keresletnek örvendett a kártyavetési tudománya, felemelte diját először 30 fillérre, majdan pedig ötvenre. S az volt különös a dologban, hogy a dij tetemes felemelése nemhogy elriasztotta volna az asszony népséget, sőt inkább még többen felkeresték. Sokan minden hónapban újból és újból meglátogatták. Sőt a kétségbe esett Bence Bálintné Dörgösről minden héten beköszöntött hozzá, hogy vájjon mit mutat a kártya, azaz mit v hadar a mézes-mázos beszédű Fáni néni szája az ő uráról, akitől félév óta nem kapott levelet, akiről azt a hirt hozták a haza került sebesültek, hogy elesett szegény már az első Lublin alatti ütközetben. kártyája következetesen mindig azt mutatta, hogy él, nincs semmi baja a szép fiatal menyecske urának, azaz Bence Bálintnak. Sőt valami nagy, igen nagy szerencse kerülgeti . . — No, látja, lelkem, hogy nincs semmi baj! Az én kártyámnak pedig hihet, akárcsak a szentirásnak. Nem csalt ez még meg senkit sem... Ne adjon azért hitelt senki beszédjének. Sokaknak halálát hiresztelték már, de az én kártyám megmutatta, hogy nem volt igaz a hir: él az illető. S aztán úgyis lett, egyszer csak jött tőle levél a muszka fogságból . . De azért a jövő héten ismét csak jöjjön el, mert a nagy szerencse mibenlétét még most nem mutatta meg a kártya világosan — biztatta a töpörödött anyóka a szép bogárszemü menyecskét, minek az lett az eredménye, hogy nem is ötven fillér, hanem egy szép fényes ezüst korona csúszott a markába, valamint félzsombornyi liszt, egy bögre tejföl, túró és tojások kerültek elő a megvigasztalt Bencéné nagy kerek kosarából. A következő héten tehát ismét megjelent Bencéné a kártyavetőnőnél, természetesen a megfelelő dij vitellel s most már azt is megmutatta a kártya, hogy a szerencse rengeteg pénz képében kopogtat be rövidesen Bencénéhez és az lesz különös a dologban hogy a sok pénzt az ura küldi majdan haza, mely után rövid idő múlva saját maga is haza kerül. — Nézze csak, édes szomszéd asz- szony, milyen világosan mutatja a kártya!. . Amit pedig ez mutat, az olyan igaz, minthogy egy nap van az égen, egy Isten van a menyben!... Mondhatom, szerencsés lesz, boldog lesz, kigyelmed, de hisz meg is érdemli az ilyen szép menyecske, galamb szivü asszony! — fecsegte mézesmázos hízelgéssel Fáni asszony s boldogan dörzsölte össze aztán ráncos kezét a gazdag jutalmazásra, noha az álmatlan éjszakákon át eléggé vádolta, nyugtalanította a lelkiismerete mindezekért. És Bence Bálintné szép menyecske, addig-addig emelgette meg hétről-hétre a Rózsa Bindiné piszkos szerencse kártyáit, mig egyszercsak valóban megjött a férjének halotti értesítője, valamint kézbesítették neki a járásbíróságnál a szegény elesett hős ura zsebében lelt pénztárcáját, melyben a kis leánykája fényképét őrizte az édes apa és amelyben bent volt a nagy kincs, a nagy pénzösszeg is, amit a kártyavetőnő jósolt, három fillér képében. Zápor könnyhullatással állított be az ifjú özvegy menyecske Rózsa Bindinéhez: — Lássa, lássa, hogy megcsalt, bolonditott engemet a kártyájával! Meghalt az én jó uram !... Fáni néni megdöbbent a vád miatt, de aztán megkeményitette a szivét s ismét a nyelvbéli tehetségét vette igénybe: — Ugyan, galambom, hogyan tud olyant mondani, hogy én megcsaltam! Én, édesem, nem csalok meg senkit, sem a kártyám nem csal. És azt mondom, most is kigyelmednek, hogy ne higyje el, bárki mondja, hogy meghalt! Tegyünk csak próbát ismét a kártyával! Emelje meg, édesem! Bencéné a kártyához nyúlt ismét. S Fáni néni arca már boldog mosolyra derült a diadaltól, de a következő pillanatban a mosolygását a rémület kifejezése váltotta fel arcán. Ijedten kiáltott Bencénére: Az Isten szerelméért, mit csinál a kártyámmal ? — Ezzel a szeméttel nem csalja, nem bolonditja többé senki hiszékeny népét s nem kisérti vele az Istent! — kiáltotta a szép özvegy lángoló arccal s darabokra tépte a kártyákat, úgy távozott el a kis viskóból. Az öreg néni erősen dobogó szívvel, remegő ajakkal, némán nézte a sok pénzt szerző s egyéb hasznos jövedelmet hajtó, öreg portékája pusztulását. Még csak egy tiltakozó szót, semmiféle hangot nem birt kiejteni, ellenben kicsordult a könnye. S a forró könnyét sem épen elpusztult kártyáiért hullatta, inkáb a »csaló« szó tépte, mardosta lelkét. Ámde mégis a boltba indult, uj kártya vétel végett, noha valami belső hang azt mondta neki Ne végy többé kezedbe kártyát, vele a hiszékeny babonás népet csalni, Istent kisérteni, ne űzz abból játékot, ami Isten dolga! Folytasd inkább a régi foglalkozásoFáni néni ütött-kopott szerencse Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 84 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
