Harangszó, 1916

1916-07-02 / 16. szám

122.

HARANQSZÓ.

1916, Julius 2.

sem ér. A semminél is rosszabb, mert tulajdonképpen hazug szemfényvesztés. A kegyes, igaz élet látszatát ha- zudja, holott a lélek mélyén hiányzik az Isten.

Vigyázzunk s lelkiismeretes éberséggel vizsgáljuk meg a mai vallásosságot, vájjon igazi vallásosság-e az, avagy pedig csak álvallásosság. De ezt a vizsgálatot mindenek előtt saját magunkon kezdjük el, Kérdezzük meg: életünk összhangban áll-e az Isten igéjével ? Nem cselekszünk-e olyasmit, amit Isten és ember előtt nyíltan nem cselekedhetünk ? Nem rejtőzködünk-e a sötétségbe ? Nem mondjuk-e : Ki lát minket, ki ismer minket? Vizsgáljuk munkálkodásunkat, vagyonúnkat. Kereskedő az árucikket, gazdálkodó a városi piacra vitt tejhasznot és annak árát. És minden ember az ő munkáját, képességét és mulasztását. Azt, hogy mit tettünk és hogy mit tehettünk volna ? Azt, hogy menynyit áldoztunk és hogy mennyit áldozhattunk volna? Legyen életünk tiszta mocsoktalan. Hűséggel várja haza a feleség az ő urát. Kitartó kö telességteljesítéssel vegyünk részt a nemzet nagy élet-halál harcában. Becsületességgel utasítsák vissza a zivataros idő nyerészkedésre alkalmat adó csábításait. Bizodalommal helyezzük Isten kezébe ügyünket s reménységgel várjuk jövendőnket az ő kegyelméből. Ez az érzés s az ebből fejlődő tiszta élet teremtsen bennünk igazi vallásosságot, melyben nemcsak az Isten neve szerepel, hanem maga az Isten is él.

Uram, nemcsak szájjal közeledünk hozzád, hanem lelkűnkkel is. Uram,, nemcsak ajkunkkal tisztelünk, hanem életünk is vallja: téged imádunk és benned bizunk örökkön örökké, k. B.

Repülő emberek!

Irta: Hanzmann Károly.

Ki ne hallott volna már repülő emberekről, léghajósokról ? Ki ne csodálta volna a könnyű légbe merészen felszálló s ott szinte nyaktörő mozdulatokat végző pilótákat ? ! Ha esetleg előbb nem is, de a még mindig dúló világháború alatt, még az iskolás gyermek is megtudta, hogy az ember nemcsak szárazon és vizen, hanem a levegőben is mozog és viv most véres csatákat. A légi harcok hősei a repülők. Köztük a legismeretesebb Zeppelin gróf, kinek nevét az egész világ részint örömtelt büsz- keséggel, részint kaján dühvei oly

sűrűn emlegeti. Az általa feltálalt és sok kudarc dacára állhatatosan tö- kéletesbitett repülőgépek bámulatra méltó dolgokat miveitek a világháború folyamán. Azonban Zeppelinről és hős társairól más alkalommal szándékszom részletesen szólni.

Amidőn most repülő emberekről akarok beszélni, nem e kiváltképeni léghajósokra gondolok, hanem az emberre általában. Qondoltál-e már arra kedves olvasó, hogy tulajd.onkép te is léghajós vagy és repülsz? Repülve tovaszáguldasz a végtelen világűrben törékeny géppel, halandó testeddel. Mily könnyen s hányféle módon érheti léghajódat baj! Hirtelen zuhanhatsz le megsebesülve, tán el is pusztulva. Nemcsak múlandó testi életedre gondolok; lelki-testi egészséged, becsületed, jóléted, családi boldogságod stb. stb. mily hamar kerülhet tova- szálló pályádon veszélybe ! Ki vezérel, kiben bizol e bizonytalanságok közepette ?

Sok léghajós önmagában, ügyességében, jószerencséjében bizakodik. Hiú bizalom! Vihar, motorhiba, ellenség golyója gyakorta megcsufolja az önbizalmat. Hasonlatosképen sok, sajnos nagyon sok ember földi pályafutása tovaszáguldó napjaiban önmagára, jószerencséjére vagy a »véletlenre« alapítja egész jövőjét s múlandó dolgokban bizik. Az élet viharai, csapás, szenvedés de sokszor tették csúffá ezt az önbizalmat is ! Hány emberi élet hullott már alá röptéből szárnyraszegett légi madárként! Nem tapasztaltad-e már te is ezt ?!

Azért ne bízzál önmagadban, szerencsédben, erényeidben, kegyességedben. Már egy középkori költő mondja:

„Mint bízik e világ ő dicsőségében, Melynek szerencséje eltíin páraképen; Ereje, hatalma milyen változandó, Minttörékeny edény, oly könnyen romlandó.“

Ne kormányozd tehát élted hajóját saját akaratod szerint, hanem annak tetszése szerint akiről Dávid király azt vallja: »Csodálatosb és magas- ságosb a te bölcsességed, hogy nem mint én azt megfoghatnám. Hová mennék a te lelked előtt és a te orcád elől hová futnék ? Ha a mennybe megyek ott vagy, ha a koporsóba vetem az én ágyamat ott is jelen vagy. Ha olyan szárnyaim volnának is, mint a hajnalnak, és a tengernek utolsó határánál laknám is, oda is a te kezed vinne engemet, és a te jobb kezed megfogna engemet.« (139. Zsolt.

6—10.) Bizony az örökkévaló szabja meg úgy az egész mindenség, valamint minden egyes ember pályafutását is. Azért adá könyörülő szerétéiből egyszülött fiát, »hogy minden valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.« Az ő kezében van egyedül biztonságban éltünk törékeny hajója, mert »Teljes hatalom adatott nékem mennyen és földön« (Máté 28. 18.) igy szól a mennybe felszálló Üdvözítő és bizta- tólag int: »íme én ti veletek vagyok minden napon, e világ végezetéig.« Máté 28. 20.)

Hallod-e megnyugtató szót te csalódott, szárnyaszegett, bánatos, küzdő, ezer halállal farkasszemet néző kedves pályatársam ? A mindenható kormányos vezeti élted hajóját, azért ne félj, ne csüggedj! ó nem téved, baleset nála ki van zárva. Mind jó amit ő tészen ! Léghajód kormánya a legjobb kezekben van, ha az ő kezében nyugszik. Bízvást zengheted mindenkoron :

„Légyen mint Isten akarja; végzése üdvös

[és szent.

Ha hiv leszek,.erős karja segít s a bajban

[megment.

Ha bú emészt, ha küld rám vészt,

Mind csak javamra fordul;

Mint gyermekét, híven megvéd S nem sujtól erőmön túl.*

„Engem az Úr hiven vezet, reményem ő 8

[vigaszom;

Amit felőlem végezett, hitem megnyugszik

[azon.

Mint ígérte, számba vette Fejemen a hajszálat;

Vigyáz, őriz, se tűz, se viz Nékem soha nem árthat “

Ha célhoz akarsz érni, pályádat ha megakarod futni, s nem időnek előtte megsemmisülve lebukni, úgy tanulj nagy pályatársadtól, Pál apostoltól, aki II. Tim. IV, 7—8.-ban így szól: »Ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem a hitet megtartottam; végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ür ama napon, amaz igaz biró, nemcsak nékem pedig, hanem mindeneknek, kik várják az ő dicsőségének eljövetelét.« Azért harcold meg te is ama nemes harcot, a hitet tartsd meg, bizd reá élted minden útját, minden vágyadat, tervedet, jövődet, egész tovarohanó idődet helyezd az ő gondviselő kezébe, s várjad, reméljed dicsőségének eljövetelét, tudván, hogy »nincsen senkiben másban üdvösség, nem is ada tott emberek közt ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk« mint a »Jézus Krisztus, aki tegnap és ma ugyanaz volt és mindörökké is ugyanaz lészen.« (Zsid. XIII. 8.)