Harangszó, 1916
1916-07-02 / 16. szám
1916. julius 2. lé. szám. Vll. évfolyam. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvár-megye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Bíró László: Levél. (Vers.) — K. B. Álvallásosság. — Hanzmann Károly: Repülő emberek. — Csite Károly: A Jfáxtyavetpnők. (Elbeszélés.) — jVagy István: Babérág. — Tábori posta. — Lábaink szövétneke — Kapi Béla: A kötelesség útja (Elbeszélés.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Levél. Levelet irt az édes kis öcsém : „Jól vagyok Bátyám, nincs semmi bajom, Itt szép az élet, tündérek táncolnak Estenként az Isonzó habokon. Ma én állok őrt, 1— fönt a csillagok Olyan szépen vigyáznak majd reám .., Hazagondolva száll-száll a lelkem, Ti közietek van most is az imám. Mert bár oly szép, gyönyörű itt az élet, Fehér havon mégis piros a vér, 5 olyan sápadt, borús lesz annak arca, Akit itten a halál csókja ér. És ti otthon estenként csöndben ülve Gondoftok-e néha még énreám, Imába szőve mondja-e nevem Könnyezve, sirva az édesanyám? Haj, mert itten, most oly olcsó az élet 5 otthon de sok gyermek árván marad. Magyar honvédnek szép csöndes az álma A hó alatt... a hó alatt... Azért mégis, ne aggódjatok értem. Én jól vagyok, nincsen semmi bajom, Itt szép az élet, tündérek táncolnak Estenként az Isonzó habokon," Levelet irt az édes kis öcsém, Ki most őrt áll az Isonzó partján, Kék hegyek alján, zengő vizeknéí Hóid fénye villan gyilkos szuronyán, Odahaza meg könnyező szemekkel Imákat sóhajt az édesanyám, Az édesanyám I... BÍRÓ LÁSZLÓ. 2 valliÍNosNáj». Ezsaiás 29, 13—15 Sokszor halljuk, hogy a világháború átalakította a lelkeket s új lángra szította a vallásosság hamvadó tüzét. Az emberek meglátták azt az Istent, kivel az előtt sohasem törődtek. Megtanultak imádkozni, templomba járni. Az Úr oltára zsámolyához se tőidéinek kevesebben, mint azelőtt. Mivel pedig a gyülekezet férfi tagjai közül nagyon sokan a harctéren vannak, teljes joggal gondolunk arra, hogy az itthon levők élnek buzgóbban, gyakrabban az úri szent vacsorával. Mindez szép és dicséretes dolog, hanem csakis akkor, ha nem lesz puszta külsőséggé, hanem együtt jár a lélek átalakulásával, a belső ember Istenhez térésével. Ha valaki csak külsőleg keresi az Istent, ha a Mindenható tetszését csak külsőségekkel akarja elnyerni, ellenben bűneit és rossz szokásait továbbra is fenntartja, akkor elénk lép az álvallásosság. Hamis vallásosságnak nevezzük, mert a vallásosságnak csak látszata van meg benne a tulajdonképpeni, igazi vallásosság helyett. A Krisztus mindig ostorozta a képmutató, álszenteskedő embereket. De még elébb, a próféták is kemény szavakkal feddették őket. így például Ezsaiás prófétánál olvassuk az Úr fenyitő szavát: »mivel e nép szájjal közelget hozzám és csak ajkaival tisztel engem, szive pedig távol van tőlem, úgyhogy félelmük irántam betanított emberi parancsolat lón, azért csodásán cselekszem velük. < De az Úr egy pillanatra sem hagy kétségben arra nézve, hogy ez a csodálatos cselekvés miben fog állni. Azt mondja: »jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, monyán : Ki lát minket és ki ismer minket?« Az ilyen vallásosság semmit
