Harangszó, 1916
1916-06-25 / 15. szám
118. HARANQSZÓ. 1916. junius 25. igazán nem gondoltam. Hanem nem értem egészen, amit jegyző ur mondott. Szavainak egy része nem a falu népéről szólt, hanem vádat emelt valaki ellen. Valaki ellen, aki olyan lehet, mintha nappali munkása, éjszakai sírásója lenne a község jólétének. Jól értettem ?. . . Kicsoda az ?... A jegyző megáll s lassan felemeli kezét. — Ne mondjunk nevet. Legalább még most ne mondjunk. Hanem hiszek az élő, igaz Istenben, s hiszem, hogy eljön egyszer az igazságot osztogató kéz bíráskodásának ideje. De akkor nemcsak az Isten, hanem a nép is Ítélni fog sírásói felett! .. Hiába próbálta a tanító hazamenet szóra bírni, többet nem beszélt. Csak röviden válaszolgatott a kérdésekre, hogy már harminc éve van a faluban s a felesége már tizenkét éve meghalt. Többet nem szólt s nem zökkentette szavát a régi csapára. Egyszerre kinyújtja kezét s rámutat a szomszéd hegyoromra, melyen magános elha- gyatottságban egyszerű templom áll. Havas teteje alól kékes szürkén sötétednek kopott falai. A tanító oda fordítja fejét: — Micsoda templom az ?... — Régi magyar templom. Bocskay idejében építették. Valamikor büszkén magasodott ég felé, mint a protestáns vallásszabadság s a magyarság erős bástyafala. Falai között vasárnaponként magyar szívből, magyar ajakról szállt Isten trónjához a szent ének. De azután lassanként elfogyott a nép. Azaz, megmaradt, de észrevétlen felszívódott. Egyszer csak a magyar név hordozója értetlenül rázta a fejét a magyar szó hallatára. Kis szigetté vásott a nagy darab föld, melynek partját mindennap mossa és szabdalja az erőszakos hullámverés. Még száz évvel ezelőtt magyar papja volt a templomnak. Most a pásztor is utána indult elszélyedt nyájának. Mikor ide kerültem: esztendőnként megjött a lelkész. Csikordulva feltárták a templomajtót, énekeltek, prédikációt hallgattak, akik még voltak. Sárosy László visszafojtott lélegzettel hallgatja. Mintha a lelkét szorongatnák. Belegázolnak legszentebb érzéseibe s széti ugdalják ifjú kora féltett álmait. — És most?. . . Mi van most a Bocskay templomával?. . . A jegyző fáradtan ereszti mellére a fejét. — Esztendőnként se nyitják ki. Nincsen kinek. Csöndesen mennek a havas úton, melyre sötétedő árnyat rajzol a hegyekből aláereszkedő alkonyat. Lábuk alatt, messze távolságban, mint barna törzsű, fehér kalapu gombák, feltűnnek a község házai. — így van ez, tanító ur, —- mondja fájdalmasan a jegyző. Nem diadalmas templom felé megyünk, hanem becsukott, rozsda záros, pókhálós templom felé. Még egyszer visszatekint. Az út- kanyarodásnál hegy mögé húzódik a templom s felhő, vagy hegyhajlás elfogja a tekintet elől a tornyot. — Nézze csak, nem is templom, olyan mint valami sírbolt. Múltról beszél, s nincs szava a jövendő számára!. .. Összébb húzza kabátját. A tanító felemeli fejét. — Hátha van! Megszólalhat még az a harang nemcsak temetésre, hanem feltámadásra is. Megcsendülhet még a magyar szó! Úrrá lehet még a magyar nép, a magyar erkölcs 1.. . Barázdát járhat a magyar ember lába a magyar földön.. . Csak a fejét rázza. — Ember, ember kellene. . . — És ha lenne ember?,.. Ha az Isten adna?. .. Nem is felel, csak a fejét rázza. Beérkeznek a szétszórt faluba. Lassanként beáll a sötét est. Felhős az ég, csak a hó világit. Az utcaajtónál elbúcsúznak: — Isten áldja meg, jegyző ur!... — Fáradtan feleli: Jó éjszakát!... Csöndes jóéjszakát! Folytatjuk. Tanítók árváiért! Lelki megindultsággal kezdjük a szokásos bevezető sorokat írni. Aki végignézi az adományok oszlopát, hamarosan megtalálja meghatottságunk magyarázatát. Ugyanis Szabó István kemenesmagasi-i lelkész, kit lapunk olvasói szép és tartalmas cikkeiről kedves ismerősükként üdvözölnek, annak idején, lelkesedéssel szegődött a Tanítók árváiért megindított mozgalmunk szolgálatába. Égy értékes, építő erejű könyvet adott ki »Az örömtelen világ öröme« cim alatt s annak tiszta jövedelmét ennek a szent célnak ajánlotta fel. És ime, azon az áldáson kívül, melyet ez a derék munka, sok könnyet törölve, sok sajgó szívet vigasztalva, bizonyára sok helyre magával vitt, még egy nagy áldása jelentkezik: tekintélyes összeget, 275 kor. 98 fillért hoz hősi halált halt tanítóink árvái és özvegyei javára gyűjtött alapítványunkra. Babérlevél ez az összeg, melyet egy meleg érzésű lelkész-iró tesz le azok sírjára, kik vele együtt egyazon Isten országa építésén munkálkodtak. Nekünk pedig jól esik annak megállapítása, hogy a koszorúból egy levél a nagylelkű adományozót illeti. A jó Isten áfdja meg nemes gondolatáért és jó szivéért! Örömünket növeli, hogy kimutatásunkból nem hiányzik az iskolásgyermekek adománya, melyet ez alkalommal a felsődörgicsei gyűjtés képvisel. Azt irja buzgó tanítójuk, hogy nem nagy ugyan az összeg, de értékes, mert mindenki adott. Mi is így érezzük ! Szivünkkel mérjük le az adományokat s így kérünk kicsiny és nagy adakozókra bőséges Isten áldást és jutalmat. Az elmúlt két héten a következő adományok érkeztek : Szabó István, ev lelkész Kemenesmagasi ................. 275-98 K E v. iskola gyűjtése Felsödörgicse 25 22 „ A kemenesaljai egyházmegye tanító egyesületének gyűlése alkalmával ............................... 2L50 „ Ev. iskola Erdőkárt . . . 2‘23 » Huber Antal tan. Baja .- . 1'— „ Mlinarcsek Pálné Erdőkürt . —'70 „ A felsődörgicsei ág. hitv. evang. iskola gyűjtése: Kovács Sándor tanító és neje 10 K, Kovács Ilona, Kovács Sarolta, Csaby Irma 1—1 K, Sárffy Margit 60 f, Csaby József, Fülei Lajos 50—50 f, Bogdán Lídia, Papp László, Sárffy Géza 40—40 f, Biki Sándor, Csabi Sándor, Tóth Sándor, Csaby János, Sárffy Károly, Navratyil Lajos 30—30 f, Orbán Lídia, Császár Vilma, Hegyi Margit, Molnár Eszter, Horváth Ma- tild, Császár Maliid, Duna Lidi, Hegyi Erzsébet, Vörös Irma, Tabi Erzsébet, Bécsi Lina, Nagy Lajos, Tóth Imre, Fischer Lajos, Héra Erzsébet, Keller Teréz, Horváth József, Vörös Dezső, Hecenberger Gyula, Balogh Sándor, Tóth Károly, Kürtös Sándor 20 -20 f, Henn Eszter 12 f, Kolontárí Teréz, Horváth Juliska, Páhi Ilona, Tóth Gizella, Antal Lina, Horváth Irma, Réli Teréz, Pintér Ilona, Fülei Eszter, Táncsics Kálmán, Kövesi Lajos, Sokhegyi Károly, Horváth János, Csaby Pál, Sokhegyi Vince, Tóth Gyula, Nagy Sándor, Henn Károly, Antal Sándor, Csáby Sándor, Farkas Lajos, Gyarmaty Imre, Nagy Imre, Osváth Ilona, Szuper Annus, Mészáros Imre, Pad Lajos, Doszt Margit, Kovács Ilona, Pálffy Kálmán, Kiss László 10—10 f. Összesen 25 22 K. Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt:............................... 7343H5 K Mostani gyűjtésünk 326~63 K Eddig befolyt: 766ÍF78 K Küldesse a harctéren, avagy kórházban levő hozzátartozóinak a HARANGSZÓTI Negyed-évre 90 fill.-ért, minden vasárnap állandó vigasztalót, hírvivőt, szórakoztatót küld annak, akit szereti
