Harangszó, 1916
1916-03-26 / 2. szám
1916. március 26. HARáNGSZŐ. 11 hattak volna. És mégis 1... És mégis. Sárosy Endre akkoriban kezdett őszülni s a felesége arcára kemény, éles ráncok húzódtak. Sokszor egymás mellett ültek a széles ülésü díványon, — nagykendőt terítettek az ülésére, ne kopjék olyan gyorsan, — s csöndes fejrázással néztek egymás szemébe. — Nem értem, nem értem, — mondogatta Sárosy Endre, és tovább rázta fejét. Pedig a bánat akkor kezdődött, hogy egymásután két kis koporsót kivittek a temetőbe. Pöttön Klárika, meg a kis Ferike. Hamvas, édes arcuk volt, mint a tavasz eleji, gyönge szirmú barackvirágnak. De hogy a hideg szél lefújta őket, csak csupán ág maradt utánuk s Sárosy Endre, meg a felesége könnyes szemmel, némán néztek ki az ablakon észak felé. Ott van a temető. Hát tulajdonképpen itt kezdődött a baj. Mert, hogy a Laci gyereknek többet megengedtek, mint azelőtt háromnak együtt véve. — Ugyan hagyd! még csak gyerek!... mondogatták. És nem vették észre, hogy szülői féltésük szent érzelme hogyan alakul át szülői szívük gyöngeségévé. Megkopott Julcsa asszony ruhája, bizony a haja is így változtatta színét, de Laci minden esztendőre pontosan megkapta ruháját, kalapját. — Látod, olyan jól áll neki! Meg azután csak egy van! Egyre költhetjük, amit három közt szerettünk volna elosztani. Könnybe borította az emlékezés szemüket, de azután ránéztek fiukra s felszáradt szemükből a könny. Észre se vették, hogyan, miként lett szokásból törvény s hogyan alakult át a kérés megkivánássá. De bizonyos, hogy egyszercsak nagy igényű, követelődző ifjú urat találtak a kis lakásban, ki most erre, most arra kéregette a keservesen megkeresett pénzecske koronáit. Julis asszony aggódva nézte az eső csurdogálását s arra gondolt, hogyan menjen lyukas cipővel a piacra, mikor meghozták Laci lakk-topánját. Sárosy Endre is még óvatosabban bánt ruhájával s kabátja bársony gallérját is kendővel törölgette kefe helyett, új tél jöttén mindig azt mondta: na, még ezt a telet kiszolgálja 1 Nem is olyan kopott !... Hanem a Laci gyerek nadrágjai olyan élbe szaladtak a térde fölöit s a fehér gallérja olyan szépen világított a kabát alól, hogy muszáj volt kimenni az esti sétálásra. Később azután felébredt a szülői belátás. Kinyílt szemük, meglátták az örvénylő forgatagot. Mikor elkezdődött a kimaradás, mulatozás, akkor észbe kaptak. Szigoruskodtak, parancsoltak, követelődztek, fenyegetődztek. De az a fegyelem olyan furcsa valami, hogy máról-holnapra nem kap erőre, as az a gyermek lélek olyan csodálatos valami, hogy ha ideje korán nem helyezi a szülő az okos nevelés, a józanság vezetőszalagjára, akkor később már csak a későt látja. Sárosy Endre esztendő alatt évtizedet öregedett. A betegeskedés is utói érte. Valami különös fájás nehezedett mellére s erős köhögés gyötörte. — Meghűltem, majd elmúlik, — mondta Julcsa asszonynak. De az szótlanul nézett maga elé s titokban arra a két kis sírra gondolt, amire halottak napján nem tudott virágot venni Jó napjuk is akadt néha, a legjobb az volt, mikor Laci meghozta diplomáját. Tanító volt. Kész ember, kenyérkereső, önálló ember I... — Most, hogy ott ül a párnákkal körülrakott nagy karosszékben, mindez úgy beszállja lelkét, mint ahogyan a langyos szellő fenyves lehelletót, kaszált rét, mezei vadvirág illatát hozza magával. Szemben ül a fia s a konyhából behallatszik Julcsa asszony csöndes döngicselése, amint főzés közben kedvenc korálját dudorássza. — Hát igazán nem történt semmi egyéb ?... — Semmi, édesapám, igazán semmi I Egy ideig gondolkodik azután megint megszólal. — Nézd, fiam, — mondd meg, most már úgyis jobb, ha mindennel leszámolunk s mindent rendbe hozunk. Mondj meg mindent!... A fiú tekintete nyugodt marad. Elbírja az apja kutató nézését, azután csöndesen átnyúl, megsimítja az asztalon fekvő, kéken erezett kezet. — Úíy van, amint mondtam, édesapám. Semmitse tettem, semmitse vétettem. Nem bírtam el a falusi életet, nyomorúságos szobát adtak, nevetséges fizetést ígértek, az ablakomat madzaggal kötöttem az ablakfához s az ágyam első éjjel leszakadt alattam. Az iskolás gyerekek paszatos piszkosak voltak s.első nap elszakította nadrágomat a székből kiálló szeg... A városba mentem... Ott világosak voltak az utcák... Fényesek a kirakatok. . . Azt hittem, majd találok valami állást... Ennyi történt I... — Ennyi ?... És igazán, igazán nem történt semmi becstelenség?... Most először futja be pirosító vérhullám a halovány fehér arcot. — Édesapám, becstelenséget nem tettem. Sohasem tettem 1... — Elhagytad hivatalodat!... Megszegted esküdet 1 A fiatal ember feje lehanyatlik. — Igaz I nem is mentegetem magamat. Biztos, hogy rosszul tettem. De ami azután következett, az nem volt becstelenség, hanem nyomorúság. Könnyelmű életmódomat, züllött cimboráimat szívesen elhagytam volna, csak lehetett volna... Folytatjuk. Ének. Lelkem hozzád kiált, Uram, A mélységből minduntalan. Hallgasd meg az én sóhajom, Lásd meg az én sok nagy bajom! Figyelj szívem panaszira, Könyörgésem szavaira! Gyötrelmeim sokak, nagyok, Bevallom, hogy bűnös vagyok. Ha megtartod én vétkemet, Megmaradnom úgy nem lehet; De nálad van a kegyelem, Hogy áldjalak mindszüntelen. Várlak, Uram, vár tégedet Szegény szívem, mely eleped; Reménységem csupán te vagy, Buzgón könyörgök, el ne hagyj! Atyám vagy és én gyermeked, Bűneimet te elfeded, Az én Uram Krisztusomért, Ki a keresztfán onta vért. Dunántúli énekeskönyv 130. SÁNTHA KÁROLY. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozealom kesdől tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 70 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
